Isten, eredet, élet és halál – James C. Livingston Bevezetés a vallástudományba című kötetéről

Kultúra – 2022. február 27., vasárnap | 14:30

Ha valaki jellemezni szeretné a modernitást, a globalizáció mellett először bizonyosan a szekularizációt fogja említeni. Bár úgy tűnik, Európában, különösen annak nyugati felén a vallásnak egyre kisebb a szerepe a társadalom életében, a világ más tájain ennek nyomát sem látjuk.

A történészek, társadalomtudósok szerint egy felsőbb, transzcendens hatalomban való hit már a történelem hajnalán is jellemzője volt az embernek, és nincs ez másként ma sem. A vallás nagymértékben meghatározta a különböző korok gondolkodását, kultúráját, így ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki el tudjon igazodni akár a régmúlt, akár napjaink társadalmi jelenségei között. Ebben segíti az érdeklődőt James C. Livingston Bevezetés a vallástudományba című könyve, melyet Bagyinszki Péter Ágoston OFM szerkesztett. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola által kiadott kötetet Lukácsy Dorottya fordította.

De mi is valójában a vallás? Bár számtalan tudományosnak tűnő definíciót alkottak már, egyik sem tekinthető sem pontosnak, sem kimerítőnek. Az biztos, hogy valamiképp az ember öntudatához, önfelülmúlásához kapcsolható. A vallások azt állítják, hogy az emberi értékek egy végső valóságban gyökereznek. A vallástudomány más társadalomtudományok meglátásaira is támaszkodik, de nem azonos sem a teológiával, sem a vallásfilozófiával. Módszerei között különleges helyet foglal el a vallásfenomenológia, a vallástudomány ugyanis nem értékel, sokkal inkább leíró jellegű. De vajon vizsgálható-e egy vallás objektíven? A szerző már a könyv elején kitér erre a problémára, bemutatva, hogy nincs feltétlenül szakadék a „belülről fakadó megértés és a külső nézőpontú magyarázat” között.

A könyv az egyes kérdésköröknél több vallásból is hoz példákat, rávilágítva a tárgyalt téma sajátos összefüggéseire, bemutatva az egyes vallások között fennálló hasonlóságokat és különbségeket. Az utóbbit azért is érdemes hangsúlyozni, mert a vallástudomány művelésének egyik nagy kísértése, hogy csak a közös pontokra fókuszálva összemossa az egymástól sokszor rendkívül nagy mértékben különböző vallási rendszereket.

A vallási nyelvezet egyik kulcsfogalma a szent, melyet Rudolf Otto a „mysterium tremendum et fascinans” szavakkal jellemez. Mircea Eliade szerint a szent tér és a szent idő határozottan elkülönül a profán tértől és időtől. A vallási nyelv gazdag szimbólumokban, metaforákban, analógiákban és költői képekben. A vallások összetett elbeszélésrendszere a mítosz, mely „nem egyenlő a valótlan állítások halmazával”, hiszen olyan egzisztenciális kérdésekre kínál választ, mint az eredet, az élet és a halál. A tanrendszerek igyekeznek rendet vágni a sokszor kaotikusnak tűnő metaforikus elbeszélések között, s egyben értelmezik is azokat.

A szerző felvázolja a szertartás, a rituális cselekvés szerepét és jelentőségét is. Az évente újraismétlődő rítusok gyakori eleme „az áldozat, a hódolat, a lemondás, a kiengesztelés és a társadalmi kötelékek megerősítése”. A szentségeket a vallástudomány úgy írja le, hogy az „megváltoztatja az ember spirituális állapotát vagy helyzetét”.

A rendszerezés a vallástudományra is jellemző, az egyik legismertebb az Istenről, istenségekről kialakított meglátásokra, valamint az istenségeknek az emberhez és a világhoz fűződő viszonyára alapuló felosztás. Az animizmus, a természetkultusz, a politeizmus és a dualista elképzelések mellett ott találjuk a panteizmust is. Általánosságban megállapítható, hogy az emberiség korai évezredeiben az ég- és termékenységisteneknek volt jelentős szerepük. A monoteizmus valószínűleg Ehnaton fáraó vallási reformja során jelenik meg először. A judaizmus kezdetben inkább henoteizmus vagy monolátria: Jahve személyes Isten, aki mindig volt, aki nem távoli, aki népének gondját viseli, de rajta kívül vannak más istenek is. A monoteizmus szerint Isten egy, végtelen, változatlan és önmagától van.

A vallásokban különleges szerepet töltenek be a szent szövegek. Változó, hogy mi számít közéjük, mint ahogy az is, hogy ki és mi határozza meg a kánont. Van, ahol viszonylag egyszerű a helyzet, mint például a Korán esetében. Más vallásoknál – mint a kereszténység is – a szent könyv több részből áll. A zsidó vallásban a magyarázatoknak is kialakult egyfajta kánonja, míg a buddhizmus vagy a hinduizmus szent szövegeinek száma és jelentősége nem teljesen rögzített. A szent szöveg „átalakító hatású”, a szent könyv sokszor maga is tisztelet tárgya. A szent szövegeket ugyanakkor értelmezni is kell: a keresztény hagyomány a szó szerinti mellett nagy jelentőséget tulajdonít az allegorikus, a morális vagy az anagogikus, azaz „felfelé vezető” magyarázatoknak.

Livingston a világ keletkezésének különféle típusait is vizsgálja, így szó esik az ősanyagból kiemelkedő világról, a káosz rendbe szervezéséről és a semmiből való teremtésről. A szerző külön kitér a napjainkban oly sok vitát kiváltó teremtéstudomány, az intelligens tervezés és a kreacionizmus jelenségeire, melyek a világ keletkezésének „kriptovallásos” megközelítései.

Bár a vallás középpontjában a transzcendens, az isteni szféra áll, nagyon sok megállapítása valójában az emberről szól. A vallások szerint a szenvedés, a társadalmi problémák oka lehet a tudatlanság, más megközelítés szerint ennek hátterében az áll, hogy az ember szembeszállt Isten akaratával, vagy letért az ősök útjáról. De a vallásos ember számára annak a kérdésnek a megválaszolása is különösen fontos, hogy honnan került világunkba a rossz, mi a szerepe a gonosznak. Egyes vallások szerint az ember is a metafizikai rend része, annak törvényszerűségei rá is vonatkoznak. A konfucianizmus csökkenti az egyéni szerencsétlenség súlyát, a monoteista vallások szerint viszont az e világi rosszért kárpótolva leszünk a túlvilágon. A szenvedés lehet jóvátétel vagy üdvös megpróbáltatás, és összefügg a szabad akarat létével. Érdekes megoldást kínál a folyamatteodicea, mely szerint az elképzelhető legnagyobb hatalom sem tudja befolyásolni a létezők sajátos hatalmát – vagyis Isten sem tudja megakadályozni a rosszat –, ám ez az elképzelés vitatott, hiszen korlátozza Isten mindenhatóságát.

A vallásoknak óriási szerepük volt és van napjainkban is abban, hogy útbaigazítást nyújtsanak az etikai, az erkölcsi és a morális kérdésekben. A szerző kitér a katolikus természeti törvény jelentőségére, bemutatja, hogy az isteni törvénynek mi a szerepe a zsidó és a muszlim vallás esetében. Az iszlám hívő számára például léteznek kötelező, kívánatos, semleges, kifogásolható és tiltott tettek.

A megszabadulás, az üdvösség felé vezető utak elemzése mellett a halál utáni létezésről is szó esik. A görög és a héber gondolkodásban a halottak az alvilágba kerültek, a halhatatlanság eszméje kifejezett módon az ókori egyiptomiaknál tűnik fel. A judaizmusban a fogság után formálódik ki a feltámadás, a végítélet, a menny és a pokol elképzelése.

Livingston több, napjainkban nagy vitát kiváltó kérdést is megvizsgál. Részletesen elemzi a dzsihád fogalmát, kitér a fundamentalizmus különféle irányzataira, elemzi a vallások nőkről alkotott képét, emellett a szekularizációról, valamint a vallás és az állam kapcsolatáról is ír.

James C. Livingston Bevezetés a vallástudományba című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. február 20-i számának Mértékadó kulturális mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria