Isten megadja az erőt, hogy új módon éljünk – Ökumenikus adventi gyertyagyújtás volt Debrecenben

Az idei adventi ünnepváró programok gondolatköre az áhított béke és remény szerinti beteljesedése köré épül, azt remélve, hogy ezek az alkalmak üzenettel bírnak a közeli és távolabbi környezetünkben dúló ellentétek enyhítésére is.

Az első adventi gyertyagyújtáson nemcsak a jóslat, hanem az adventi csillag is vezette a fellépő menetet. Az ünnepi alkalom elején Szarka Tamás Mária című musicalének lélekemelő részlete Újhelyi Kinga Jászai Mari-díjas színművésznő, a Csokonai Nemzeti Színház művésze előadásában hangzott fel.

Papp László, Debrecen polgármestere az első adventi gyertyagyújtáson így fogalmazott: karácsony, Jézus születése csodálatos örömhír a keresztény világ számára, amely képes a szeretet és a békesség üzenetét közvetíteni szerte a világban. Debrecenben a közös éneklés, az együttlét, az első gyertya lángjának fellobbanása a várakozás érzésével még ma is óriási erővel bír a 21. század zavaros értékrendű világában. Legyen boldogság a szívünkben, hiszen mi itt valóban békében és szeretetben tudunk ünnepelni.

Vannak a világnak részei, ahol a háborúskodás teszi szomorúvá a mindennapokat – utalt a polgármester az Ukrajnában és Szentföldön dúló háborúkra. Szentföldön Jézus születésekor az angyalok békességet hirdettek a jóakaratú embereknek, a pásztoroknak, akik az elsők között láthatták meg a Megváltót. Kiválasztottak lettek. A polgármester hozzátette, hogy a pásztorok – Hortobágy örökös pásztorai személyében – ma is itt vannak velünk, megerősítve Debrecen tradicionális és keresztény múltja, jelene és jövője közötti csodálatos kapcsolatot.

Papp László arra is emlékeztetett, hogy Debrecen identitásának kiszakíthatatlan részévé vált a hortobágyi pásztorkodás kultúrája, hiszen évszázadokon keresztül a városkörnyéki nyájak látták el élelemmel, ruházattal a cíviseket, így váltak a pásztorok énekei, szellemi és tárgyi kincsei is a város örökségévé, hűen őrizve az ősi Debrecen értékeit.

A betlehemi pásztorok – az angyali szózatra – saját juhaik mellől indultak el, hogy személyesen lássák meg az Isten bárányát.

„Ahogyan a betlehemi pásztorok azonosulni tudtak e jelkép értelmével, úgy nekünk, debrecenieknek is nagyon fontos az isteni békesség reményére utaló bárány szimbóluma. Ott látható címerünkben, ahogyan mellső lábával a győzelmi zászlót tartva utal a feltámadt Krisztusra, aki a gonosz feletti diadalában lett a békesség elhozója. Legyünk büszkék arra, hogy a zászlós bárány debreceni jelképe a felekezeti határokon átívelő képi tradíciót hordozza, hirdetve a Krisztust középpontba helyező, közös megbékélésre törekvő, az egyházak közötti párbeszédet segítő vallási üzenetet” – fogalmazott Papp László.

Palánki Ferenc megyéspüspök ünnepi gondolataiban így fogalmazott: „Advent az Úr Jézus eljövetelére készülés időszaka. Isten Fiának megtestesülésével belépett a remény a világba. Napjaink bizonytalanságai közepette egyre nagyobb szükségünk van a hétköznapok kis reményei mellett a nagy reményre, Krisztusra, aki az örök élet felé irányítja a figyelmünket. Ebben az évben átélhettük, hogy Ferenc pápa meglátogatta országunkat. A találkozók sorozatának mottója volt: Krisztus a jövőnk. Ezzel a Szentatya a figyelmünket az emberiség reményének forrására, Jézus Krisztusnak a világra jövetelére irányította, a Megváltóra, aki áldozatával és szeretetével örök távlatokat nyitott az emberiség előtt. Az örök reménységünk alapja tehát az, hogy az Isten meglátogatta népét. Izaiás próféta így beszél erről: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,14), ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Máshol így szól: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből” (Iz 11,1). E mondatokon keresztül feltárul a karácsony értelme.

Azáltal, hogy Isten emberré lesz, teljesíti ígéretét, nem hagyja magára népét. Olyannyira közel jön, hogy leveti Istenségét. Isten a test hordozójává tette magát, hogy az ember a lélek hordozója lehessen. Ő belép a világba, és erőt ad ahhoz, hogy vele járjunk. Isten Jézusban velünk jár. Vele járhatjuk életutunkat a teljesség felé. Megadja az erőt, hogy új módon éljük meg a jelent még akkor is, ha az nehéz.

Nagy Gáspár költő így fogalmaz: „A remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál / abból a jászolból való”. Ez a remény, melyet a betlehemi gyermek ad, célt kínál nekünk: jó sorsot a jelenben, üdvösséget az emberiségnek, az irgalmas Istenre hagyatkozó embernek pedig boldogságot és békét.

Remélni a keresztény ember számára bizonyosságot jelent, hogy Krisztus velünk jár az örök haza felé vezető úton. Járjunk Isten jelenlétében örömmel, azzal a vággyal a szívünkben, hogy jót tegyünk, hogy jók legyünk, hogy szeressünk önzetlenül, tisztán, tettetés nélkül.

Advent napjaiban szemléljük a betlehemet. Lássuk meg, hogy a betlehemi barlangistállón nincsen ajtó, kapu. Mi, emberek gyakran bezárkózunk. Amikor Isten belép a világba, már egészen kicsi korában is nyitott mindenki felé. Jöhetnek hozzá pásztorok, bölcsek, királyok, bárki. Bár nyitottsága sebezhetővé teszi, ő mégis ezt vállalja, hogy megmutassa, mi az igazi szeretet.

Legyünk mindannyian a remény emberei, járjuk életutunkat Isten jelenlétében, és legyünk nyitottak a rászorulók felé, hogy a segítőkészséget, a szeretetet meg tudjuk élni. Így lesz igazán boldog a karácsonyunk, melyet szívből kívánok mindenkinek! – zárta ünnepi gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök, majd arra kérte a több ezer fős ünneplő közösséget, hogy a karácsonyért, a békességért együtt imádkozzuk el a Miatyánkot.

Fekete Károly püspök úgy fogalmazott, hogy a háborúk miatti nyomasztó advent idején még a jól ismert bibliai szövegeket is másként hallja az ember: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” (Ézs 55 ,6). Isten adventi örömhíre arról szól, hogy van célba érő út és megváltó gondolat az ember számára, de ez egészen más út és más gondolat, mint ami belőlünk kitelik. Isten korról korra felülbírálja az ember útját és gondolkodásmódját. Ő tud új utakat adni. Elküldte Fiát, aki termőre fordítja meddő életünket, és gyümölcsözővé teszi emberi fáradozásainkat.

A ránk váró Isten útjai és gondolatai, valamint a mi útjaink és gondolataink között ég és föld a különbség – tette hozzá a református püspök. – A termőre fordítás csodája nálunk is bekövetkezhet: magasabb rendű és minőségű az Isten útja, ahol kötelező az elsőbbségadás, a „Legyen meg a te akaratod” előzékenysége szerint. Isten adja nekünk az adventi időt, hogy összekapcsolódjon a biztos üdvösséget kínáló útja és a mi utunk, találjon egymásra a mi gondolatunk és Isten velünk kapcsolatos terve – fogalmazott Fekete Károly.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita feltette a kérdést: Boldog lesz-e a karácsony? Rajtunk múlik, hogy boldog-e a szívünk. Az Egyház arra készít bennünket, hogy mire odaérünk a karácsonyra, a szívünk úgy legyen felöltöztetve, hogy ujjongó szívvel tudjuk köszönteni a Gyermeket.

A keleti egyház arra hívja fel a figyelmet, hogy a várakozás közben tudjunk, merjünk lemondani, böjtölni, hogy kiüresedve majd be tudjuk fogadni a hozzánk érkező Istent.
Isten bőségesen megfizet nekünk, ha merünk lemondani, főleg mások javára. Így tud fényesedni a lelkünk, készülni az igazi boldogságra – tette hozzá az érsek.

Az ünnepi gondolatok után, az eddigi évek hagyományát követve, a város vezetője és a jelen lévő püspökök a hortobágyi pásztorokkal közösen gyújtották meg az adventi koszorú első gyertyáját.

A debreceni adventi gyertyagyújtás ITT újranézhető.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Kovács Ágnes

Fotó: Papp László polgármester Facebook-oldala

Magyar Kurír