„Isten nem véletlenül állított ide” – Téglásy Ferenc kitüntetése

Téglásy Ferenc 1943-ban született, tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán filmrendező-operatőri szakon végezte. Már első filmje, az 1965-ben bemutatott Hic et nunc (Itt és most) egy papról szólt, Olofsson Placid atyáról, aki bencés szerzetes létére kórházi mosodában dolgozott.

Közismertségét a hortobágyi kitelepítésekről szóló Soha, sehol, senkinek! című játékfilmjével (1988) szerezte, amely 12 nemzetközi díjat kapott különféle fesztiválokon. Ez a film is szimbólumává lett a magyarországi rendszerváltozásnak.

A Magyar Televízió Katolikus Krónikája a rendszerváltozás idején, 1990. májusában indult, a többi vallási műsorral egy időben. Az idén 15 éves műsort Téglásy Ferenc feleségével, T. Katona Ágnessel együtt szerkeszti. Emellett rendszeresen közvetít szentmiséket és egyházi eseményeket.

Seregély István egri érsek 1997-ben a Pro Ecclesia Hungariae Díjat adományozta Téglásy Ferencnek.


1997-ben Téglásy Ferenc nyilatkozott lapunknak kitüntetésével kapcsolatban. Ebből idézünk néhány gondolatot:

„A Katolikus Krónika egyik legfőbb feladata, hogy megvalósítsa a lehetetlent: heti húsz percben mutasson be valamit a magyar egyház életéből; hogyan él, milyen gondokkal küszködik, számoljon be a megtérésekről, mert számukra az a legfontosabb esemény, ha valaki Krisztus felé fordítja az arcát.
(…)
A mi életünkről olyan újságíró tud csak hitelesen tudósítani, aki ismeri a katolicizmus lényegét, annak lelkületét, erre pedig nyilvánvalóan az képes, aki a hitben benne él. S nem feledkezhet meg arról sem, hogy van egy ’felső’ nézőnk is, Aki állandóan figyel bennünket, s Akinek elszámolással tartozunk.
(…)
A híradóban bemutatott eseményeknek csak ma van értékük, az Örömhír viszont – Krisztus megváltó áldozata – kétezer éves. Nem lehet naponta új hírként kezelni, mégis fontos a számunkra, hogy napi élményként is megéljük.
(…)
Úgy érzem, Isten nem véletlenül állított ide, s most itt kell legjobb tudásom szerint helytállnom. Azt csinálhatom, ami a világon a legjobban érdekel, ami az egész életemet átszövi, s ez olyan ajándék, amit nagyon kevesen kapnak meg.”

Magyar Kurír