A jó pápa – XXIII. János

A film elején a nagybeteg pápa haldoklik, a Szent Péter téren hatalmas tömeg imádkozik érte. Ott van a tömegben a pápa egykori szeminarista társa, Nicolo Catania, akit később eltávolítottak a papi pályáról, modernista nézetei miatt. Lecsúszott, alkalmi munkákból él, úgy érzi, az ő életének vége. Angelo Giuseppe Roncalli másik egykori szeminarista társa, Mattia Carcano mindenben ellentétes pályát futott be, bíborosi rangra emelkedett, hosszú évtizedek óta a római Kúria megbecsült, nagytekintélyű tagja. A hit rendíthetetlen őrzője, az igazság – vagy amit annak vél –, mindennél fontosabb nála, az irgalom látszólag hiányzik belőle. Most azonban, „Angelo” halálának a közeledtével önvád gyötri, belátja, hogy milyen igazságtalan volt egykori barátjával, a római katolikus egyház fejével, mennyi keserűséget okozott neki. Levelet ír, amelyben a pápa bocsánatát kéri. Angelo, Nicolo és Mattia szeminaristaként jó barátok voltak, később azonban más irányt vett az életük, bár ahogy XXIII. János megfogalmazza, mindig ugyanazok maradtak, valójában soha nem szakadtak el egymástól. A filmben felidéződnek előttünk Angelo Giuseppe Roncalli életének főbb eseményei, amelyet időnként meg-megszakítanak Mattia Carcano bíboros reflexiói, értelmezései.

A kis Angelo egy tízgyermekes, a betevő falatért keményen megdolgozó, szegény földműves családban nevelkedik, szeretetteljes légkörben, a Bergamóhoz tartozó Sotto il Montéban. Mindenki a földeken dolgozik, de Angelo egészen más, mint a többiek, kitűnően tanul, éjjel-nappal olvas. Imádságos lélek, aki a nagyobb testvéreitől örökölt, legalább három számmal nagyobb cipőjében is rohanva fut a templomba, hogy minél előbb dicsőítse az Urat. Minden vágya, hogy pap legyen, s már ekkor a szívén viseli a szenvedők sorsát. A legújabb kistestvérét a karjában dajkáló édesanyjának mondja, miután megtudja, hogy játszótársa, Carla édesapja beteg: „Don Rebuzini atya szerint Jézus szenvedett a világon a legtöbbet. Ha én valakit szenvedni látok, attól én is szenvedek, és akkor imádkozom érte. Carla apukája például nagyon beteg. Ezért sokszor imádkozom érte is. Ha megismerem Jézus életét, majd neked is segítek, mama.”

A másokért élés, a segítségre szorulók, a szenvedők iránti nagyfokú részvét később is Angelo Giuseppe Roncalli személyiségének egyik legfőbb jellemzője lesz, csakúgy mint a hit abban, hogy Jézus Krisztus soha nem hagyja magára az embert, Õrá mindig számíthatunk. Frissen felszentelt papként visszautasítja Mattia ajánlatát, hogy az ő pápai udvarnál befolyásos bíboros nagybátyja révén a római kúriánál vállaljon hivatalt, mert vallja, hogy „a szeretteinket kell szolgálnunk.” Fiatal lelkipásztorként a tanítómestereként tisztelt Radini Tedeschi bargamói püspök tikáraként a legkisebb falvakba is elviszik Isten Igéjét, betegeket látogatnak, segítik a szegényeket. Az ifjú Roncalli kiáll a sztrájkoló munkások jogai mellett, vállalva azt is, hogy emiatt Rómában megfeddik.

Történelmi tény, hogy Angelo Roncalli a II. világháború idején isztambuli nunciusként több ezer zsidó üldözöttet mentett meg a haláltól. A film egyik legdrámaibb epizódja feldolgozza azt, amikor Roncalli megmenti hatszáz zsidó gyerek életét, a német nagykövet, Franz von Papen segítségével. A gyerekeket Haifába szállították volna, de a német hatóságok tudomást szereznek a dologról, és intézkednek, hogy a hajó ne Palesztina, hanem Németország felé fusson ki a partról. Roncalli hamis menleveleket szerez a Szentszéktől, de az idő rövidsége miatt lehetetlen, hogy kitöltsék azokat mind a hatszáz gyermek nevére. Ezért von Papentől kér segítséget. Õ először mereven elzárkózik, egyre csak azt hajtogatja, nem tehet semmit. A német nagykövet felesége – maga is anya – megrendülten, a könnyeivel küszködve hallgatja Roncalli atyát, aki megpróbál von Papen lelkiismeretére hatni. Benne azonban erősebb a félelem, hiszen nem csupán az egzisztenciája, az élete is veszélybe kerülhet. Ezért kidobja Roncallit, aki krisztusi szelídséggel mondja: „Igaza van. Bocsássanak meg, én csak egy pap vagyok. Hatalma önnek van, miként joga is. Nekem csak a részvét jutott, és igen kevés idő.”

Amikor pedig Franz von Papen, látva felesége megrendülését, legyőzve félelmét, engedve lelkiismerete parancsának, utasítást ad arra, hogy egy nappal elhalasszák a hajó indulását, lehetővé téve ezzel, hogy Roncalli és társai kimenekíthessék a hatszáz gyermeket a hajóról, levelet ír a német nagykövetnek: „Jézus az emberiségért halt meg. Tanításának legfontosabb gondolata a könyörületesség. A könyörületesség diadala. A kockázat, amit ön vállalt, ennek a bizonyítéka, Franz. Rendkívüli hőstettet hajtott végre, és szomorúan értesültem arról, hogy távoznia kell… Áldásom önre. Imádkozom önért. Ha szüksége lenne rám, én mindig ön mellett állok.” Ugyancsak történelmi tény – és a film is utal rá –, hogy a nürnbergi bíróságon Franz von Papen-t felmentették a vádak alól és szabadon engedték, köszönhetően Angelo Giuseppe Roncalli tanúvallomásának, amelyben elmondta, hogy az isztambuli német nagykövet segítségével több ezer zsidót mentettek meg a biztos pusztulástól.

Angelo Giuseppe Roncallit pápaként ugyanez a lelkület jellemzi. Nem tagadja meg egykori barátját, Nicolo Cataniát, mert bár az egyház kitagadta őt, „Angelo a szívéből nem tagadta őt ki” – fogalmaz Mattia Carcano bíboros. A halálos ágyán XXIII. János neki is megbocsát, amikor Carcano őszinte megbánással a feloldozását kéri.

A pápa derűs, kedves személyiségével mindenki szívét megérinti, a börtönben büntetését töltő gyilkosét ugyanúgy, mint az angyalian gyönyörű, de halálos beteg kislányét, Catherináét. Hatása alól senki nem vonhatja ki magát, de az is természetes, hogy nem mindenki viszonyul hozzá pozitívan, váratlan és szokatlan döntéseit többnyire teljes értetlenség, elutasítottság fogadja. A film szerint a kúria tagjai kifejezetten ellenségesek a pápával szemben, időnként nyíltan is ellene mondanak, többségében pedig a háttérből szervezkednek, így lejárató cikkeket jelentetnek meg róla, vagy lényeges dolgokat hallgatnak el a Vatikán lapjában. Nem csupán a zsinat összehívása miatt támadják, de amiatt is, hogy mindenkivel párbeszédre törekszik, így fogadja a legfőbb ellenségnek számító Nyikita Hruscsov szovjet főtitkár leányát és vejét. XXIII. János szerint azonban az egyháznak és a pápának nincsenek ellenségei, s vallja, hogy a türelem gyakran többet ér, mint a dolgok indulatos kezelése. Ugyanakkor világosan megfogalmazza: „… az én eszméim egyértelműek. A társadalom fejlődését az evangélium tanítása alapján képelem el.” A legfontosabbnak pedig azt tartja, hogy minden egyház harcoljon a világ békéjéért.

A film szerint a pápa titkára, Loris Capovilla az, aki mindvégig hűségesen és fenntartások nélkül kitart XXIII. János mellett. Õ az, akivel elsőként közli, hogy egyetemes zsinatot hív össze. Felidézi: „Ó, ha látta volna a káprázatos kertemet annak idején Isztambulban. A legkülönfélébb növények éltek együtt békében, egyetlen kertben. Én már akkor is úgy vélekedtem, hogy az egyház is legyen olyan, mint egy kert, amit fénnyel áraszt el az Úr. Az egyház ne legyen múzeum, egy öreg, poros múzeum.” Loris atya a legfőbb segítője XXIII. Jánosnak abban, hogy megvalósulhasson pápaságának legnagyobb álma, az egyetemes zsinat összehívása és megnyitása. A halálosan beteg pápa, fáradságát, fájdalmait legyőzve, mindvégig rendíthetetlen hittel végzi krisztusi szolgálatát, ahogy Mattia Carcano fogalmazza meg: „Drága Angelo, te soha nem törődtél magaddal… neked csak egy dolog volt fontos mindig, hogy az Úr dicsőségét szolgáld!”

A Ricky Tognazzi által rendezett filmben ábrázolt XXIII. Jánosra tökéletesen illenek Loris Capovilla szavai: „… azt biztosan állíthatom, hogy ön jó ember, tiszta szívű ember, és ha eljön a végső pillanat, nyugodt lelkiismerettel állhat az Úr elé, és az Úr elégedett lesz azzal, akit magához fogad.”

A jó pápa – XXIII. János

színes olasz életrajzi dráma, 193 perc, 2003

Rendezte: Ricky Tognazzi
Forgatókönyvíró: Fabrizio Bettelli, Simona Izzo, Marco Roncalli, Ricky Tognazzi
Főbb szereplők:
Fabrizio Vidale: Angelo Roncalli fiatal korában
Bob Hoskins: Angelo Roncalli/ XXIII. János
Roberto Citran: Loris Capovilla
John Light: Mattia Carcano fiatal korában
Carlo Cecchi: Mattia Carcano bíboros
Francesco Vanditti: fiatal Nicolo Catania
Francesco Carnelutti: idős Nicolo Catania

Magyar Kurír