Kapcsolódási pont Föld és Ég között

Az Ótestamentum számos epizódja játszódik hegyekben. „A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett (… ) Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment. (Kiv 18,20). Ez a fejezet, melyben Isten törvényt ad Mózesnek és a népnek, a Biblia legjelentősebb hegyén, az „Isten hegyén” történik. Az Írás Hórebnek is nevezi, és ezt tekinti a hegyek hegyének.

Szintén Mózes második könyve szerint ugyanezen a helyen játszódik az égő csipkebokor jelenete, melyben Isten felfedi nevét Mózes előtt: „Vagyok, aki vagyok.” (Kiv 3). Ugyanezen a hegyen történik, hogy Illés egy barlangban tölti az éjszakát, és meghallja az Urat, aki nem erős szélben, nem földindulásban és nem tűzben, hanem „egy halk és szelíd hangban” nyilvánul meg Illés előtt (1Kir 19).

De a Bibliában számos egyéb hegy is megjelenik. Ahogy a Királyok első könyve írja a választott néppel kapcsolatban: „A hegyeknek istenei az ő isteneik” (1Kir 20). Az özönvízről szóló fejezetben (Ter 8) a víz visszavonulása után Noé bárkája az Ararát hegyen feneklik meg. Ugyanebben a könyvben Izsák feláldozása is egy hegyen történik, melyet Isten mutat meg Ábrahámnak „Mórijának földjén” (Ter 22). Egy kevésbé ismert epizódban, a Számok könyvében Izrael népe elvándorol: „Bámótból Gajba mentek, amely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál (Lev 21). A Piszga-hegy azután Mózes 5. könyvében is megjelenik: „Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszga csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig” (MTörv 34).

A Bírák könyvében Debora felmegy Bárákkal a Tábor-hegyre, hogy győzelmet arasson a kánaániak felett (Bír 4). Az Énekek Éneke újabb hegyeket említ, melyek Palesztína északi részén emelkednek: „Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!” (Én 4,8).

A másik igen jelentőségteljes hegy Sion, Jeruzsálem dombja, melyet a Zsoltárok is megénekelnek. „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép.  Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákob Istenének házához!” (Iz 2). Erről a hegyről van szó akkor is, amikor az Úr ünnepet rendez minden népnek (Iz 25).

Áttérve az Újtestamentumra láthatjuk, hogy Krisztus életének több jelenős pillanata játszódik hegyen, amit Máté evangéliuma hangsúlyoz leginkább. Gyakran fordul elő, hogy Jézus egy hegyre vonul vissza imádkozni. Hegyre helyezi Máté a boldogmondásokat, melyekkel Jézus a hegyi beszédet bevezeti, amelyben egyértelműen utal a Sinai-hegyen átadott törvényre (Mt 5). Máté és Márk szerint Jézus színeváltozása is egy „magas hegyen” történt, ahol „fényes felhő borítá be” a jelenlévő tanítványokat (Mt 17,1–5). Virágvasárnap Jézus az Olajfák hegyén keresztül megy be Jeruzsálembe, hogy sorsa beteljesedjen, a keresztre feszítés pedig a Golgota hegyén történik meg.

De mit is jelképeznek a hegyek a Bibliában? „A hegy az a hely, ahol Isten megmutatkozik.” – írja a bibliatudós Jacques Nieuviarts. A hegy kapcsolódási pont Föld és Ég között, ahol ember és Isten találkozni tud egymással: „korán reggel fölment a Sínai-hegyre az Úr parancsa szerint  (…) Ekkor leszállt felhőben az Úr, odaállt mellé” (Kiv 34).

A Sinai hegy tölti be legteljesebben ezt az összekötő szerepet, de vannak bibliai hegyek, melyek egyéb jelentéssel bírnak. „Az erdővel borított Kármel-hegy a gazdagság, a bőség jelképe, a Hermon-hegy a szépséget és az erőt idézi, Sion pedig – a Templom hegye – a világ végéről hordoz üzenetet” – írja Nieuviarts atya.

Amikor az ember dacolni akar Isten mindenható hatalmával, akkor a hegyeket hívja segítségül, ahogy a Bábel tornya esetében is, melynek célja az volt, hogy „teteje az eget érje” (Ter 11). De Krisztus megmutatja, hogy az igazi erő a hitben rejlik, mely hegyeket mozgat meg: „Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17,20). Isten pedig még a hegyeknél is hatalmasabb: „A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt” (Zsolt 97).

De vajon ezek a hegyek léteznek a valóságban is? A válasz: igen, a Biblia hegyei léteznek, de a különböző csúcsok és a bibliai jelenetek kapcsolata a hagyományokon nyugszik, azaz az összefüggés nem a történet jelentősége és az adott hegy földrajzi magassága között keresendő. Izsák feláldozása például a Templom-hegyen történik, a jeruzsálemi sziklatemplom helyén, mely nem több egy kisebb magaslatnál. Hasonlóképpen, Jézus színeváltozását a hagyomány a Tábor-hegyre helyezi, amely a valóságban mindössze egy egyszerű domb Galileában. A zsidó hagyomány szerint a Messiás az Olajfák hegyén keresztül jön majd el – mely szintén egy domb Jeruzsálem keleti részén –, ezért az ide eltemetett emberek támadnak majd fel elsőként. A Hóreb Egyiptomban van, és a maga 2.285 méterével nem ez a legmagasabb csúcs a Sínai-félszigeten. A keresztények azonban pontosan meghatározták a helyét, és ide építették a Szent Katalin ortodox kolostort.

Magyar Kurír

Forrás: La Croix