Megkapta a címet a Círio de Nazaré katolikus vallási ünnep, a világ egyik legjelentősebb Mária-körmenete Brazília Pará szövetségi államában, Belém városában. Kiválasztottak egy katolikus hagyományt Etiópiából – a Krisztus szent keresztje megtalálására való emlékezést – és a Limoges-ban hétévente megrendezett nagy körmenetet Franciaországból. Olaszország javaslatát elfogadva világörökséggé váltak a körmeneteken használt nagy kegytárgyak és az ezekhez fűződő hagyományok, mindenekelőtt négy városban, köztük Sassariban. Venezuelából a Szent Péter tiszteletére Guatire és Guarenas városokban évente rendezett fesztivál; Macedóniából pedig a szebasztei negyven szent vértanú ünnepe került fel a listára.
Románia és Moldova közös javaslatára a férfiak által előadott karácsonyi énekek, a kolindák hagyománya vált szellemi kulturális világörökséggé.
A szellemi kulturális világörökség részévé lett a Szidi Abdelkader Ben Mohamed, azaz Szidi sejk mauzóleumához irányuló zarándoklat, amelyet évente megrendeznek Algériában. Ugyanígy az Algéria, Mali és Niger területén élő tuareg közösségek zenéje, az imzad. Felkerült a listára Bangladesből a dzsamdáni, egyfajta mintás muszlin szövésének művészete.
Világörökséggé vált a manupúri rituális éneklés, dobolás és tánc; a Szanirtána Indiából; a kirgiz őseposz – Manasz, Szemetej és Szejtek trilógiája, a jurtakészítés mestersége és az ehhez kapcsolódó hagyományok Mongóliából, Peruból a Qeswachaka híd inka szokások szerinti karban tartása évről évre.
Felvették a listára Szenegálból a Xooy szertartást – egyfajta jövendölés, amelyet a szerer közösségek ülnek meg az esős évszak előtt; a Szlovákiában található Terchová zenei hagyományait, Vietnamból pedig a don ca tai tu népzenét.
A szellemi kulturális világörökség részévé nyilvánították a török kávékultúrát és az ehhez kapcsolódó hagyományokat és a petrikivkai festész-díszítést az ukrán népművészeti hagyományok közül; a lovas rákhalászatot Belgiumból; az 1800 éves használt abakuszt Kínából; a mediterrán konyhát; a bortárolás különleges módját Grúziából; a hagyományos japán konyhát, Dél-Koreából pedig a kimcsi (savanyú zöldség) készítését.