Karol – A pápa, aki ember maradt I-II.

Giacomo Battiato filmjének ívét, ritmusát a valóság határozta meg: a film kezdetén egy életerős, rendkívüli energiával rendelkező pápát látunk, a lényéből áradó természetes derű, optimizmus mindenkit meglep, híveket és nem híveket, a vallás iránti közömbösöket, az egyház ellenségeit, de még a bíborosokat is, akik közül néhányan rosszallják a lengyel pápa szerintük túlzásba vitt közvetlenségét. II. János Pál messzire elszakadva testőreitől, egészen közel megy az őt ujjongva ünneplő és hatalmas szeretettel fogadó tömeghez, személyesen is megszólítja és megérinti az embereket, fölvesz egy leejtett zsebkendőt, átnyújtja tulajdonosának, meglátogatja beteg barátját a kórházban, majd felkeresi a súlyos, gyógyíthatatlan gyermekeket a klinikán. Az egyik kis beteg kérdésére – a pápa soha nem bánatos – azt válaszolja: „Nem. Mit kezdene a világ egy bánatos pápával? A pápa legyen mindig vidám.” A személyiségét alapvetően meghatározó, mások bajaira, gondjaira mindig odafigyelő tulajdonságából fakadóan észreveszi, hogy egy, a betegsége miatt sapkát viselő, szomorú arcú kislánnyal senki nem törődik. Odamegy hozzá, vigasztalja, a kislány boldogan rámosolyog, érzi, hogy a pápa szeretete őszinte, nem megjátszott.

Ez a hatalmas lendület később, a Szentatya sorozatos és egyre súlyosabbá váló betegségei miatt megtörik, s így a film ritmusa is változik, a mozgalmas jeleneteket lassú, csendes képsorok váltják fel. Mindvégig érezni azonban a II. János Pál személyiségéből fakadó imádságos lelkületet, a Krisztusba vetett feltétlen hitét, eltökéltségét, hogy fizikai megtörtsége ellenére is, mindaddig végzi péteri szolgálatát, amíg az Úr engedi neki. Amikor kezelőorvosa, Renato Buzzonetti közli vele, aggódik miatta, mert a Parkinson-kór előrehaladtával az állapota egyre rosszabb lesz, a pápa mosolyogva válaszolja: „Az életem és a jövőm Isten kezében van, nem az önében. Ezért ne aggódjék.”

A filmből egy olyan pápa személyisége rajzolódik ki, aki megválasztásának első pillanatától kezdve legfőbb küldetésének tekinti, hogy a hangja legyen mindazoknak, akiknek nem hallatszik a hangjuk, vagy pedig elnémították őket, s vallja: az egyháznak mindig a szegények, a szenvedők oldalán kell állnia.

A filmben ábrázolt II. János Pál pontosan tisztában van pápai hatalmának a korlátaival. „A pápa nem változtathat meg mindent, de elviheti a reményt az embereknek” – fogalmazza meg az egyik jelenetben, amikor környezetében le akarják beszélni, hogy ellátogasson a háború sújtotta Boszniába. Az első iraki háború idején kétségbe vonja, hogy létezik igazságos háború, s így fogalmaz: „Assisi szelleméhez kell visszatérni… Csodálatos álomnak tűnik, hogy a vallások…, minden vallás a békéhez vezessék az emberek szívét, de mégis, ez a mi álmunk, itt a Földön.” A kommunizmus világméretű bukásakor pedig gondolataiba mélyedve, így tűnődik: „Azt kérdezem magamtól, vajon a kommunizmus bukása a szegénység és az igazságtalanság végét is jelenti? Mit kínál a kapitalizmus a harmadik világnak? Megszűnik az erőszak, nem lesz többé háború? Mielőtt elkövetkezne az igazi forradalom a társadalomban, először az emberek szívében kell forradalomnak lennie… az emberek szívének kell megváltoznia.”

A film egyetlen pillanatra sem kelt nézőiben hamis illúziókat. A fikciós jelenetek többsége is történelmi dokumentumokra épül. A bemutatott világ kegyetlen, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a hatalmi, politikai fölényben lévő oldal kíméletlenül érvényesíti akaratát a gyengébbel szemben, nem számít az egy nemzethez, néphez tartozás sem. A hol szelídebb, hol keményebb pápai, egyházi intelmek süket fülekre találnak. A földi világot a nyers erőszak irányítja, s ahogy János evangéliumában olvashatjuk: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl… Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.” (1,5.,9-11) S ahogy Jézust gyűlölték ellenségei, ugyanúgy gyűlölik követőit, ahogy ezt ő az utolsó vacsorán előre jelezte tanítványainak. (Jn 15,18-25)

A filmben több ezt bizonyító jelenet is van. A KGB központjában az első pillanattól kezdve figyelik II. János Pál tevékenységét, szervezik a merényletet ellene, bohócnak nevezik, s tűrhetetlennek, hogy hirdeti: ne higgyék el az emberek a beléjük sulykolt hazugságot, hogy törvényszerű a világ két ellenséges blokkra szakadása, összeköti a hitet és a hazaszeretetet, s a reményt ülteti el a csüggedőkben. Amikor a pápa a farizeusokat és az írástudókat, valamint a prófétáit megölő Jeruzsálemet keményen megfeddő Krisztus haragos indulatával (Mt 23,1-39) tesz szemrehányást Latin-Amerika vezetőinek, hogy a rájuk bízott polgárokat megfosztják természetes jogaiktól, szegénységbe taszítják őket, s mindez Istennek nem tetsző cselekedet, tapintható a feszültség, a felháborodás az arcokon, a tekintetetekben. Döbbenetes jelenet Oscar Romero érsek hidegvérű meggyilkolása, miközben a szószékről a krisztusi békét és a szeretetet hirdeti a pusztító erőszak ellen. Sokkoló a lengyel munkáspap, Jerzi Popieluszko atya brutális, naturalisztikusan bemutatott agyonverése. Ez a film egyik legmegrendítőbb jelenete: az apácák megviszik a tragikus hírt az imádkozó II. János Pál pápának, s egy Popieluszko atya által a Békesség Királynőjéhez írt, a szeretetről szóló imát olvasnak fel, miközben a kamera montázstechnikát alkalmazva mutatja az imádkozó apácákat, a fájdalmas tekintetű pápát, s a Popeluszkót brutálisan verő, rugdosó vandálokat.

A gyűlölet világával szemben világító fáklyaként ragyognak ki azok a szereplők, akik a II. János Pál által hirdetett krisztusi lelkiség szellemében ellene állnak a Gonosznak, s megpróbálják legalább egy kicsivel jobbá és igazságosabbá tenni a világot. Az említett, vértanúhalált halt Romero érsek és Popieluszko atya mellett ebbe a csoportba tartozik Thomas Maputo ugandai pap, majd püspök, aki a polgárháború sújtotta ország árván maradt gyermekeit tanítja, neveli, s a saját élete kockáztatásával, legalább néhányukat megmenti a szinte biztos pusztulást jelentő katonaságtól. Idesorolhatjuk Kalkuttai Teréz anyát. Az egyik jelenetben muzulmán gyerekeket ment ki Bejrútban a háborús övezetből. Az egyik katona durván rászól, mit érdeklik őt ezek a muzulmán gyerekek? Teréz anya válasza: „Én nem nézem, ki zsidó, ki arab, ki keresztény. Engem csak az érdekel, hogy valakinek segítségre van szüksége. Krisztus előtt mindnyájan testvérek vagyunk.” Teréz anya gyertyát kér a zord katonától, meggyújtja, majd arra kéri, ne lőjenek addig, amíg ezek a gyertyák égnek. A következő kép azt mutatja, amint a Szeretet Misszionáriusainak nővérei vezetik ki a tűzvonalból az erőszaknak kiszolgáltatott, mindenkitől elhagyatott gyermekeket.

Külön történet a filmben Teréz anya és II. János Pál szeretetteljes, bizalomteli kapcsolata. A szentatya kérése, hogy Teréz anya legyen a követe mindenütt, ahová ő nem tud eljutni. Betegségeik idején kölcsönösen aggódnak, imádkoznak egymásért. Teréz anya halálakor pedig a már nagybeteg pápa azt mondja: „A szentség: igazi keresztény életet élni mindennap, ahogy Teréz anya tette.”
Az egész világ előtt ismert tény, hogy pápaságának utolsó hét-nyolc évében II. János Pál súlyos betegségekkel küzdött, a Parkinson-kór előrehaladtával mozgása egyre korlátozottabb lett, végül tolókocsiba kényszerült, halála előtt nem sokkal pedig a beszédkészségét is elvesztette. A film a nagybeteg pápa szenvedéseit is bemutatja, de soha nem lépi át a jóízlés határait. Az egyik jelenetben II. János Pál egyedül ül a dolgozószobájában. Megpróbál felállni, botja segítségével. Ez csak félig sikerül neki, többször is visszaroskad a székébe. Arcán fájdalom, a tehetetlenség érzése. Bevillan egy kép, amikor a húszéves, életerős Karol Wojtyla követ tör, s még egy fizikai munkás is elismeri rendkívüli erejét. A húszéves Wojtyla nevet, tele van optimizmussal. A halálosan beteg pápa mintha erőre kapna ettől a jelenettől, s ha nehezen is, de végül sikerül felállnia. Egy másik jelenetben a beszédére készül. Bal keze remeg, jobb kezében a pásztorbot, s a beszéd szövege. Harmincnyolc évig hű titkára, Stanislaw Dziwisz érsek a reverendáját igazgatja. A pápa gondját viselő egyik apáca a Szentatya szájába teszi a gyógyszert, megitatja, letörli a szájáról a kicsorduló vízcseppet. A pápa ránéz, nem szól egy szót sem, de tekintetéből végtelen hála sugárzik. Van ebben a jelenetben szeretet, aggodalom, bizalom, mély, soha el nem múló lelki kapcsolat a pápa és gondozói között. Gyönyörű jelenet az is, amikor Dziwisz és az apácák imádkoznak II. János Pál holtteste mellett a Szentatya lelkiüdvéért. Sírnak, de az egyik nővér arcán a fájdalom mellett fénylő mosoly látható, mintha nem is hit, hanem bizonyosság lenne benne, hogy II. János Pál egy ragyogóan tiszta élet után megérkezett az Atya házába. Ahogy Szent Pál apostolnál olvashatjuk a Timóteushoz írt második levelében: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazságosság koronája, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, és nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.” (4,7-8)

Giacomo Battiato gondolatokban és érzelmekben roppant gazdag filmet készített II. János Pál pápaságának történetéből. Az olasz rendező alkotása minden tekintetben hiteles, s bár a filmben több megrendítő, szívszorító jelenet is van, soha, egyetlen pillanatra sem giccses. Battiato egy olyan pápát mutat be a lengyel Karol Wojtyla személyében, aki péteri szolgálata legfőbb feladatának tekintette, hogy a krisztusi szeretet hirdetésével derűt, reményt adjon a sokféle válságtól, tragédiától sújtott emberiségnek, és megvalósítsa Jézusnak a mennybemenetele előtt tanítványaihoz intézett figyelmeztetését: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)

Karol – A pápa, aki ember maradt (lengyel-olasz történelmi film, I-II. rész, 187 perc)
Rendezte: Giacomo Battiato
Írta: Giacomo Battiato, Monica Zapelli, Gianmario Pagano, Gianfranco Svidercoschi
Főbb szereplők:
II. János Pál – Piotr Adamczyk
Stanislaw Dziwisz – Dariusz Kwasnik
Dr. Renato Buzzonetti – Michele Placido
Teréz anya – Adriana Asti
Thomas atya – Raoul Bova
Hanja – Malgorzato Bela

Magyar Kurír