A katolikus egyház az északnyugat-afrikai országokban

Nézőpont – 2006. február 21., kedd | 8:31

Február 15. és 22. között tartózkodnak ad limina-látogatáson a Vatikánban Szenegál, Mauritánia, a Zöld-foki-szigetek és Bissau-Guinea főpásztorai. A közös kihallgatásra azért kerül sor, mert bár ezek az északnyugat-afrikai országok kiterjedésükben és vallási összetételükben erősen különböznek egymástól, történelmi és missziós múltjuk napjainkig összeköti őket.

A XV. századtól kezdve érkeztek portugál misszionáriusok a területre, köztük jezsuiták, ferencesek, kapucinusok és Ágoston-rendiek. Az 1910-es portugál forradalom jelentősen visszavetette a virágzó egyházi életet, feloszlatták a szerzetesrendeket, megállították a fejlődést, s ennek következtében például 1914-ben be kellett zárni a szemináriumot a Zöld-foki-szigeteken, és sok plébánia megüresedett. A XX. század második felétől kezdve az afrikai államok függetlenségével párhuzamosan lassan normalizálódott a katolikus egyház helyzete.

Ma Szenegál és Mauritánia abszolút muzulmán többséggel bíró francia nyelvterület, míg a portugál ajkú Zöld-foki-szigetek lakossága nagyrészt katolikus. Bissau-Guineában a helyi vallások és az iszlám az uralkodó, emellett kisebb keresztény kisebbség él, a hivatalos nyelv szintén a portugál.

Az egyházmegyék száma igen változó: Szenegálban hét, a mindössze 4033 négyzetkilométer területű Zöld-foki-szigeteken egy egyházmegye működik. A jóval nagyobb kiterjedésű, 1 030 700 négyzetkilométeren fekvő Mauritánia is egy egyházmegyét alkot, amely közvetlenül Róma fennhatósága alá tartozik, és a főváros, Nouakchott püspöke (Mauritánia) vezeti. Bissau-Guinea két egyházmegyére oszlik, az ország 1 millió 300 ezer lakosának mintegy 5%-a keresztény.

Az e négy ország alkotta püspöki konferencia tagja a nyugat-afrikai püspökök csoportjának is (CERAO), amely már több mint négy évtizede segíti a helyi egyházak olykor nem könnyű életét.

VR/Magyar Kurír

Kép: www.maginfo.hu