A katolikusok élete Oroszországban

Katolikusok és ortodoxok viszonyáról

Az érsek felidézte: A kazanyi Szűzanya kegyképét a szentatya 2004 augusztusában elküldte a moszkvai patriarchátus számára. Az ikon átadásának szertartása során, a Kreml székesegyházában, Walter Kasper bíboros II. Alekszij pátriárkához intézett arra emlékeztettek, hogy a Szűzanyához szóló ima mindnyájunkat, keleti és nyugati keresztényeket az osztatlan Egyház idejébe vezet vissza.
 
A katolikusok és az ortodoxok közös kezdeményezéseiről elmondta: A katolikusok testvérnek tekintik az ortodoxokat és a protestánsokat, s bár a katolikus egyház az ortodox egyház közötti kapcsolatok olykor nem felhőtlenek, vannak pozitívumok is. Kasper bíboros például egy éven belül kétszer látogatott el Moszkvába, és sor került a vatikáni és az ortodox egyház közötti küldöttségek cseréjére. Az április 13-án a moszkvai Tudományos Akadémián megrendezendő találkozón római professzorok is részt vesznek, és bemutatják a katolikus enciklopédia második kötetét. Április 14-én a két egyház közösen szervez konferenciát a II. Vatikáni zsinatról.
 
A „katolikus térítés” vádjáról
 
A katolikusok ellen olykor elhangzik a vád, hogy prozelitizmust – térítést folytatnak. Ezeknek a vádaknak nincs alapjuk, hangsúlyozta Kondrusiewicz érsek. A II. Vatikáni zsinat után az ortodox egyházakat testvéregyháznak tekintik, akik ugyanúgy rendelkeznek az üdvösségszerző eszközökkel, a szentségekkel, tehát semmi szükség nincs térítésre. El kell azonban fogadni azoknak az akaratát, akik katolikus hitre akarnak térni. Az egyetlen megoldás, ha az egyházak közösen határozzák meg a prozelitizmus fogalmát. Walter Kasper bíboros moszkvai látogatása után vegyes bizottságot jött létre az ortodox illetve a katolikus egyház három-három képviselőjéből. A bizottság azokkal az ügyekkel is foglalkozott, amelyeket az ortodox patriarchátus prozelitizmusnak ítélt meg. Számos akadály áll még fenn, nevezetesen a kánonjogi terület megsértésének vádjai, amellyel az ortodoxok illetnek bennünket. Építeni azonban mindig több időbe telik, mint rombolni, ahogy ezt egy orosz közmondás tartja.
 
Az utóbbi évtizedben megélénkült az egyház élete
 
A moszkvai egyház életéről az érsek így nyilatkozott: 15 évvel ezelőtt vasárnaponként csak két szentmise volt. Az egyik a franciák Szent Lajos templomában, a másik az amerikai nagykövetségen. Ma 27 szentmise van 12 nyelven. Számos fiatal jön a szertartásokra, akik közül sokan orosz állampolgárok, mások külföldiek. Mivel csak két templom van, nagykövetségeken is bemutatnak a szentmisét. A fiatalok nagyon aktívak, több nyelven beszélnek, szívesen vállalkoznak önkéntes munkára.
 
A szerzetesek és a lelkiségi mozgalmak már jelen vannak, de jogi elismertetésük akadályokba ütközik
 
A szerzetesesség problémáit érintve Tadeusz Kondrusiewicz elmondta: a szerzetesek már jelen vannak Oroszországban, de nehéz számukra a jogi elismerés megszerzése. Az orosz törvény nem tesz különbséget a plébániák vagy a szerzetesi közösségek között, és egy monasztikus közösség bejegyzéséhez arra van szükség, hogy legalább 10 orosz állampolgárságú tagja legyen. Ezt a problémát csak az oldja majd meg, ha orosz hivatások lesznek. A szerzeteseken kívül számos csoport és közösség működik Moszkvában, Szentpétervárott és más városokban: jelen vannak a neokatekumenek, a Fokolár és a Közösség és Felszabadulás (Communione e Liberazione) mozgalom.
 
Fatima a remény üzenete volt Oroszországnak
 
A moszkvai érsek arról is beszélt, mit jelent számára Fatima neve. Háromszor találkozott Lúcia nővérrel, először 1991-ben Coimbrában. Nem akarta elhinni, hogy Moszkvában van érsek. Számára ez annak a jele volt, hogy a fatimai ígéret beteljesedőben van. Azután 1996-ban találkoztak, amikor az érsek fatimai zarándoklatra ment orosz hívekkel. Utoljára 1997-ben látta, amikor arra kérte őt Lúcia nővér, hogy imádkozzon a keresztények egységéért. Oroszországban minden hónap 13-án fáklyás körmenetet tartanak és imádkoznak. A katolikusok számára Fatima üzenete a szovjet rezsim idején a remény üzenete volt. Sötétségben éltek, de a Szűzanya szavai bátorították őket: „Szeplőtelen Szívem győzni fog és Oroszország megtér”.
 
A politikai vezetők, akik 1991. december 8-án aláírták a Szovjetunió felbomlásáról szóló dokumentumot, talán nem is voltak tudatában annak, hogy az a nap Szeplőtelen Fogantatás ünnepe volt.

VR/MK