Keresztelő Szent János születése

Nézőpont – 2010. június 24., csütörtök | 16:04

Az Ószövetség utolsó prófétája, a Messiás útjának előkészítője, a pusztában kiáltó szó – „az asszonyok szülöttei között nem született nagyobb keresztelő Jánosnál”. Keresztelő Szent János ünnepe összefonódik a nyári napforduló, a Szent Iván-éj hagyományával.

Nótája, Oh születendö, hozzánk jövendö
Az Keresztelö Szent János napja, Lelkeink istápja;
kin örvendeznek, és énekelnek keresztyén népek.
Annya méhében Christust köszöntvén, röpöse örömben:
Azért vigadván, hálákat adgyunk Szent János napián.
Sötét Pogányság, im világosság; tavozzék már vakság:
Mint fényes tüzzel, oktat Szent János születésével.
Üzd sötétséget, sok rút vétséget, Szent János világa;
Hogy köztünk fénlyék, és nevelkedgyék Christus országa.
Igy tiszteltessék, igy dicsirtessék Christus ö Szentiben:
Szent János fénye, szivünk reménye, Jesus nevében.

(Ének Keresztelő Szent Jánosról, XVIII. századi kéziratokból)

A szenteket ünnepelve haláluk napjáról szoktunk megemlékezni, minthogy az megdicsőülésük ünnepe, a mennyországi örök élet kezdete. Az Egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent Jánossal tesz kivételt, földi születésnapjának megünneplésével. Keresztelő János életének minden mozzanata az Úr Jézusra mutat: „Az Úr hívott meg, mielőtt még megszülettem; anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem… A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig” – Izaiás próféta szavai Keresztelő Jánosban beteljesedtek. Életének fő állomásait az evangéliumok örökítették meg.

Keresztelő János, Lukács evangéliumának tanúsága szerint, anyai ágon Jézus rokona volt. Édesapja, Zariás zsidó főpap, édesanyja Erzsébet volt. Koros szüleinek Gábriel angyal adta hírül, hogy fiuk születik, aki próféta lesz. Zakariást – János születéséig – némasággal büntette Isten, mert nem hitt az angyal szavának, hogy fia születik, mert már nagyon öreg volt. Máriának Erzsébetnél való látogatása alkalmával, az Üdvözítő közelsége miatt, János is megszenteltetett édesanyja méhében: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lukács 1,41). 

„Növekedett, lélekben erősödött”, és a pusztában élt, remeteként, amíg nyilvánosan fel nem lépett: Krisztus közelgő eljöveteléről beszélt, bűnbánatot hirdetett; a Jordán vizében megkeresztelte az embereket. Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, aki felismerte a Megváltót, először nem akart megtenni, de Jézus így szólt: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)

*

„Annak növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom” (Jn 3,30) – Szent Iván havának, júniusnak 24. napja a nyári napforduló ideje, december 24-e a téli napfordulóé. Két születés: a Keresztelőé s a Megváltóé. Keresztelő János hat hónappal volt idősebb Jézusnál, ezért születése napja karácsony (a téli napforduló) előtt hat hónappal van; a nyári napforduló idején. Az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János név szláv formájából. Eredetileg héber-görög-latin-orosz-magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

A keresztény szimbolika szerint a látogatás alkalmával édesanyja méhében felujjongó János örömének, szeretetének tüzét fejezi ki a Szent Iván éjszakáján gyújtott tűz. Keresztelő Szent János ünnepe összefonódik az európai népek közös hagyományával, a nyári napforduló ünneplésével, az ősi tűzgyújtás hagyományával. János és a napforduló együtt való ünneplése az V. századtól általános.

* * *

Keresztelő János, Johannes Baptista, sok néven ismert: hívják prófétának, a Vőlegény barátjának, lámpásnak, angyalnak, Szónak, Illésnek, az Üdvözítő keresztelőjének, a Bíró hírnökének és a Király előfutárának. A „próféta” kiváltságos tudását jelöli, a „Vőlegény barátja” kiváltságos szeretetét, az „égő lámpás” kiváltságos szentségét, az „angyal” kiváltságos szüzességét, a „Szó” kiváltságos alázatát, „Illés” kiváltságos buzgóságát, a „Keresztelő” kiváltságos, csodálatos megtiszteltetését, a „hírnök” kiváltságos igehirdetését, az „előfutár” kiváltságos útkészítését – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

Magyar Kurír