A kereszténység kirekesztése

Azt fejtegetik, hogy az utóbbi évtizedekben jelentős változás történt az emberi jogok megítélése terén. Az ENSZ 1948-ban adta ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely még nem szólt a reprodukciós jogról. A könyv állítása szerint ez a jog a 60-as évek kulturális fordulatával került a fontos emberi jogok közé.

Ez a kulturális fordulat átértelmezte a szexualitást, amely már nem pusztán a nemzés célját szolgálta; felmagasztalta a személyes szabadságot; az emberi életet pusztán anyagi, biológiai szempontból értelmezte. Az emberiség új utópiát teremtett magának a szexuális vágyak kielégítése alapján. A nemzetközi szervezetek gyakran erőszakos módon kényszerítették rá a harmadik világra is ezt az utópiát oly módon, hogy az anyagi segítséget a reprodukciós joghoz kapcsolódó programok megvalósításához kötötték.

A nemzetközi szervezetek a reprodukciós jog témájában fenyegetést látnak a katolikus egyházban és más vallási szervezetekben. Éles kritikával illetik a katolikus egyházat azért is, mert a nőknek nem adja meg a papság lehetőségét. A szerzők szerint ez az ellenségesség tetőződött, amikor az Európai Unió az alkotmány preambulumában nem szerepeltette az Európa keresztény gyökereiről szóló megállapítást.

A könyv részletesen taglalja az egyház és a nemzetközi szervezetek felfogása közti különbséget. Ez utóbbiak a felvilágosodás, és az amerikai illetve a francia forradalom eszméire alapozzák az emberi jogokról alkotott elgondolásukat. Az egyház viszont az emberi méltóságra alapoz, hiszen Isten a saját képére teremtette az embert. Ennek értelmében tulajdonít nagy jelentőséget a természetjognak, amely nem alakítható kormányok és szervezetek ízlése szerint.

Az ENSZ 1948-ban az emberi jogok laikus értelmezése mellett döntött, ám az egyház ennek ellenére szívesen fogadta a nyilatkozatot, és számos területen segítette az ENSZ ilyen irányú tevékenységét.

Egy világi vallás

A könyv szerzői nem csak az emberi jogok értelmezése terén fennálló nézetkülönbségről szólnak, hanem felhívják a figyelmet a katolikus egyház és az ENSZ közötti ellentét másik fontos tényezőjére. Az utóbbi években az ENSZ-hez tartozó és más külső szervezetek arra törekedtek, hogy létrehozzanak egy világi etikai kódexet, vagyis egy alternatív vallást.

Az ENSZ számos kezdeményezése a vallások közötti párbeszédre, illetve új etikai és viselkedési kódex megteremtésére irányult, és ebben a törekvésében minden vallást, minden hitvilágot egy szintre helyezett. A Tízparancsolat helyett új etikai törvényt akart. Létrehozta a Föld Kartát, amely egyesít vallást, ökológiát és pogány hagyományokat.

Az egyház éles kritikával illette a New Age elemeinek, a környezetvédelemhez kapcsolódó elképzeléseknek és a tolerancia idealizálásának a keveredését. A szerzők Jean-Louis Tauran érseket idézik, aki 2003-ban a Szentszék államtitkárságán a külkapcsolatokért felelt. Elítélte azt az álláspontot, amely arra hivatkozva utasítja el a keresztény értékeket, hogy azok szemben állnak a tolerancia elvével. Hangsúlyozta, hogy a keresztény értékeket támadó csoportokat gyakran gazdasági érdek vezeti, a gyengébb nemzetek fölötti hegemóniára törekednek.

Üldözés, amelyről hallgatnak

Az Európai Unió valójában nem nagyon törekszik ennek az egyetemes etikai kódexnek, világvallásnak a terjesztésére. Leginkább az intézményes kereszténység, főleg a katolikus egyház elleni szembenállás mozgatja.

Roccella és Scaraffia felhívják a figyelmet az Európai Parlament Emberjogi Bizottságának 2003-as beszámolójára, amely elítéli Kína bizonyos csoportokkal – mint a Falun Gong és a buddhisták – szemben megnyilvánuló elnyomó politikáját. Meg sem említi, milyen kegyetlenül üldözik Kínában a keresztényeket. Hasonlóképpen, az Európai Unió kritikával illeti az iszlám országokat abból a szempontból, hogyan bánnak a nőkkel, de nem szól arról, hogyan bánnak a keresztényekkel.

Gyakran tesznek szemrehányást Olaszországnak, amiért alkotmánya kiemeli a katolikus egyház jelenlétét, és nem szólnak arról, hogy az ország milyen széleskörűen biztosítja a teljes vallásszabadságot.

A 2003-as beszámoló az emberi jogok és a nemzetközi békefolyamat egyik fő ellenségeként ír a vallásról általában. Az uniós dokumentumok az utóbbi években nagyon gyakran negatív fényben tüntetik fel a vallásos hitet. Minden vallási formát közös nevezőre hoznak, a fundamentalizmus és a tolerancia hiányának vádjával illetik.

Az Emberjogi Bizottság nyíltan kritizálta a katolikus egyházat, amiért az nem fogadta el az egyneműek házasságát és ellenezte, hogy homoszexuális párok gyermekeket fogadjanak örökbe.

A könyv részletesen leírja, hogy az Európai Unió mint a reprodukciós jog támogatója hogyan kezdte el támadni a katolikus egyházat mint a nők ellenségét. Meglehetősen óvatosan kritizálja az Unió az iszlám országokat a nőkkel való bánásmód miatt, az egyház és a pápa nézeteit viszont nagyon élesen támadja.

Az Európai Unió egyébként aktívan támogatja a családtervezési programokat, nem csak az ENSZ kezdeményezéseit, hanem olyan privát szervezeteket is, mint az International Planned Parenthood Foundation (IPPF), amely az abortuszért folytatott küzdelméről híres.

Családtervezés

A könyv végén számos függelék található, Assuntina Morresi összeállításában. Felsorolja kronológiai sorrendben az ENSZ konferenciáit, dokumentumait, de más szervezetek tevékenységéről is beszámol. Az egyik függelék beszámol a Planned Parenthood által alapított nemzetközi szervezet, az IPPF tevékenységéről, amely 148 nemzetközi szervezettel rendelkezik és 180 országban tevékenykedik. 2003-as bevétele 87 millió dollár volt. Szoros kapcsolatot tart fenn a kormányokkal, az ENSZ-szel és az Európai Unióval. 2003-ban anyagi forrásainak 73%-a származott a nemzeti kormányoktól.

A nemzeti szervezetek még nagyobb hatalommal bírnak. A Planned Parenthood Foundation of Amerika 2003–2004-es bevétele 810 millió dollárra rúg, amelyből 265,2 millió származik a kormánytól. Az anyagi támogatás mértéke arra enged következtetni, hogy számos kormány vonzóbbnak tartja a Planned Parenthood elképzeléseit, mint az egyházéit.

(A Zenit hírügynökség anyaga alapján összeállította: Thullner Zsuzsa)