Két diktatúrában állt ellen hősiesen Arany Bálint – Bemutatták „A koronatanú” című filmet

Arany Bálint (1901–1987) négygyermekes, Arany Jánostól való egyenesági leszármazására büszke családból származott. A csurgói református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. 1945-től fontos szerepet töltött be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban (FKGP), az ő feladata volt országos szinten a párt újjászervezése.

A róla készült 33 perces film dokumentarista és játékfilmes elemekkel mutatja be az 1945 és 1947 közötti időszakot, közben pedig a korszakkal foglalkozó történészek, Földváryné Kiss Réka, Szekér Nóra és Feitl Írisz értékelik a történteket.

A második világháborút követően hazánkban a fegyverszüneti egyezmény betartásáért a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) volt a felelős, szovjet elnökséggel. Információs hálózatot hoztak létre, nemcsak az önkormányzatokban, hanem a hivatalokban, munkahelyeken is jelen voltak. Az 1945. novemberi országgyűlési választásokat az FKGP óriási fölénnyel nyerte meg, a szavazatok 57 százalékával, ennek ellenére a SZEB nyomására koalícióra kényszerültek a mindössze 17 százalékos eredményt elérő Magyar Kommunista Párttal, melynek tagjai kapták a kulcspozíciókat a kormányban, így hozzájuk tartozott a belügy és a rendőrség is. A Rákosi Mátyás vezette kommunisták, élvezve a hazánkban tartózkodó szovjetek támogatását, egyre nyíltabban követelték – szavaik szerint a valódi demokrácia védelmében – a reakciós elemek kisöprését a kisgazdapártból. Megindultak a támadások a kisgazdák országos vezetői, Nagy Ferenc, Varga Béla és Kovács Béla ellen.

Arany Bálint másokkal – többek között Saláta Kálmánnal, Kiss Károllyal, Szent-Iványi Domokossal – együtt tagja volt a Magyar Testvéri Közösségnek, amelyet Trianon után az áttelepült magyar értelmiségiek hoztak létre a nemzeti érdekek és szuverenitás védelmére. Egyaránt elutasították a náci és a bolsevik diktatúrát, közülük többen megjárták a nyilasok börtönét is. A kommunista hatalom szemében ez rossz pontnak számított, attól tartottak – és a maguk szempontjából joggal –, hogy ha szembeszálltak a nácikkal, akkor az ő önkényuralmi törekvéseiket sem hagyják szó nélkül.

Arany Bálint és társai rendszeresen találkoztak, mindig valamelyikük lakásában, és arról tanácskoztak, hogyan lehet egy valóban demokratikus, független országot kormányozni. Az egyeduralomra egyre nyíltabban törekvő, a másként gondolkodókat reakciósnak, nép- és demokráciaellenesnek nevező kommunisták ezt nem tűrhették, ezért lecsaptak rájuk. Államellenes összeesküvéssel vádolták őket, azzal, hogy meg akarják dönteni a demokratikus rendszert, náci és szélsőjobboldali diktatúrát akarnak bevezetni. Mindennek persze semmi köze nem volt a valósághoz. 1946 decemberében letartóztatták Arany Bálintot és társait. A kihallgatás során a fizikai erőszakot és a lelki terrort egyaránt bevetették. A film csúcspontja, katartikus pillanata, amikor a bíróságon Arany Bálint bejelenti, hogy visszavonja a jegyzőkönyvet, azzal az indokkal, hogy a leírtakat erőszakkal kényszerítették ki belőle, annak nincs köze a valósághoz. Ehhez hatalmas lelkierőre, bátorságra volt szüksége.

A Magyar Testvéri Közösség elleni perben két embert ítéltek halálra, 260 főt tartóztattak le, 229 embert ítéltek el jogerősen, 2450-en kerültek az államvédelem nyilvántartásába. Arany Bálintot először életfogytiglanra, majd tizenkét évi fegyházra ítélték, végül 1956-ban szabadult. Ezt követően ismét gépészmérnökként dolgozhatott, de 1987-ben bekövetkezett haláláig figyelte őt az államvédelem.

A Magyar Testvéri Közösség elleni koncepciós perrel kezdődik a kommunista pártnak alárendelt és általa irányított eljárások sora, melyek egyre durvábbá és kegyetlenebbé váltak. Az FKGP vezérkarát eltávolították ugyan, a pártot megtörték, mégsem sikerült megszerezniük a magyar nép többségének támogatását, amit az 1947-es választások bizonyítottak. Ezért a kommunista párt még kíméletlenebb eljárásokhoz folyamodott, leszámolt a többi párttal, saját testvérpártjával, a szociáldemokratákkal is. A kommunistáknak nagyon jó érzéke volt annak felismeréséhez, hogy milyen embertípusok veszélyesek rájuk, őket még a nyolcvanas években is rendszeresen megfigyelték. Ám a társadalomban tovább éltek a demokratikus és függetlenségi törekvések. Arany Bálint visszaemlékezésében úgy fogalmaz: nemcsak joguk, de kötelességük volt fellépni az önkényuralmi törekvések ellen.

A film az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának gondozásában készült; Borbás Barnabás és Réti László rendezte. A narrátor Szatmári Attila, Arany Bálintot Tokaji Csaba alakítja.

*

A filmet követően Sal Endre beszélgetett Földváryné Kiss Réka és Szekér Nóra történészekkel, valamint a két rendezővel, Borbás Barnabással és Réti Lászlóval.

Földváryné Kiss Réka fontosnak nevezte, hogy a Magyar Országgyűlés február 25-ét – ezen a napon hurcolták el 1947-ben a szovjet hatóságok Kovács Bélát, az FKGP főtitkárát a Szovjetunióba, akit éveken keresztül ismeretlen helyen tartottak fogva – jelölte ki a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává. A Kádár-korszak ugyanis azt sulykolta a közvéleménybe, hogy a demokrácia útjáról való letérés az 1948-as Rajk-perrel kezdődött, ezzel szemben a Magyar Testvéri Közösség elleni bírósági eljárás volt az első koncepciós per. A Független Kisgazdapárt megtörésével kezdődött a demokrácia és a függetlenségi törekvések letörése.

Kérdésre válaszolva mind Földváryné Kiss Réka, mind pedig Szekér Nóra egyetértettek abban, hogy Arany Bálint hős volt. Utóbbi hozzátette: az ő élete azt bizonyítja, ahogyan minden erkölcsi bukásnak következménye van, ugyanígy minden erkölcsi helytállásnak is, amely későbbi korok embereinek is példát ad. Azzal, hogy a bíróság előtt visszavonta írásos vallomását, nem változtatta meg a per menetét, de mindmáig ható pozitív nyoma van ennek. Borbás Barnabás, a film egyik rendezője kiemelte, hogy Szekér Nóra megírta a Magyar Testvéri Közösség történetét, tudományosan, de közérthetően. Arany Bálint személyes emlékirata pedig kiváló kordokumentum.

A rendező elmondta azt is, filmjükkel az volt a céljuk, hogy hiteles képet adjanak az 1945 és 1947 között történtekről, átélhetővé téve ezt az időszakot. Sal Endre közbevetette, hogy Borbás Barnabás dédapja, Borbás Gáspár ugyancsak tagja volt a Magyar Testvéri Közösségnek (a második világháborúban munkaszolgálatosokat mentett meg – B. D.), egyébként pedig ő szerezte a magyar labdarúgó-válogatott és az FTC első bajnoki gólját.

A film másik rendezője, Réti László elmondta, a 33 perc arra elég, hogy felkeltse az érdeklődést a történelem, a felidézett korszak iránt, de Arany Bálint emlékirata arra is alkalmas, hogy nagyjátékfilm készüljön belőle. Az alkotók szeretnék, ha filmjük eljutna a középiskolásokhoz.

A koronatanú című film megtekinthető a YouTube-on.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír