Könyv jelent meg a pozsonyi Mély úti lourdes-i barlang történetéről

Halko József atya új könyvének bemutatója


A pozsonyi  eseményt az Új Szó című napilap szerint megtisztelte jelenlétével Jozef Nowacký pápai nuncius, valamint Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, a kötet megjelenésének fő támogatója. A több száz fős magyar és szlovák nyelvű közönség előtt Duka-Zólyomi Emese vezényletével fellépett a pozsonyi ferences templom magyar kórusa is, a Corda fratrum. Ezt követően Rehorovszky Jenő tett tanúságtételt csodálatos felgyógyulásáról, majd Vladimír Hrnèiar mérnök olvasott fel részleteket a könyvből.

A szép kivitelezésű, színes fotókkal illusztrált, albumnak is beillő könyv (Gyepes Aranka fordítása) a lourdes-i barlang történetét az egyház, valamint a két ország, Magyarország és Szlovákia huszadik századi történelmének tükrében mutatja be. Érzékelteti, hogy az itt elmondott imák is hozzájárultak ahhoz, hogy a kilencvenes évekre letűnt az a rendszer, amely egykor vízágyúkkal verte szét a kezükben égő gyertyát tartó hívők csendes tüntetését.

A zarándokhelyen több mint négyezer, szlovák, magyar és német nyelvű imákat, könyörgéseket és hálaadásokat tartalmazó kőtábla fejezi ki a hívők háláját. Az első kegytáblák 1896-ban német felirattal jelentek meg a barlangot félkörívben körülölelő falon. A könyv írója kutatásainak tanulságaként vonhatta le, hogy a kommunizmusban uralkodó vallásellenes hangulat a kegytáblák számának alakulásában és a feliratok tartalmában is tükröződött. Az 1938–1948 közötti évekből összesen 791 táblát láthatunk, a fokozódó egyházellenes nyomás következtében ez a szám a következő évtizedben több mint a felével csökkent, és a kegytáblák adományozói egyre gyakrabban rejtőztek kezdőbetűk mögé. Az 1967–1977 között kihelyezett táblák száma 131-gyel gyarapodott, de ezek nagyrészt névtelenek. A nyolcvanas években a lourdes-i barlang a keresztény ifjúsági körök kedvenc helye volt, és a vasfüggöny lehullásával már a külföldről érkezők is ellátogathattak oda. 1991 áprilisában Jozef Tomko személyében először látogatott ide bíboros.

A kötet előszavában Mons. Ján Formánek esperes megjegyzi: „Bizonyára kevés olyan város van Európában, amelynek történelmi magvához oly közel, mégis a természet varázslatos csendjében található egy zarándokhely. A volt kőbányába, ahonnan egykor a közeli templom építéséhez szállították az építőanyagot, később saját köveiket, kőtábláikat hozzák a Mária-tisztelők.”

A kötet egyház- és művészettörténeti szempontból is értékes olvasmány. Megtudhatjuk például belőle, hogy a lourdes-i barlang felett magasodó Havas Boldogasszony-templom tornyát a múlt század ötvenes éveinek végén ideológiai okokból pártutasításra megcsonkították, mert árnyékot vetett a szovjet katona szobrára, amely az újonnan megépült Slavín márványoszlopának tetején díszelgett. Ha¾ko egyebek mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy elképzelhető, a pozsonyi irgalmasok templomának jobb hátulsó mellékoltárát díszítő szobor azonos azzal az alkotással, amely 1892-től 1946-ig a Mély úti lourdes-i barlang sziklamélyedésében állt. A kötet végén megtalálható a barlang kegytábláin szereplő személy- és földrajzi nevek betűrendes jegyzéke, valamint a szektorok és az előforduló nyelvek szerinti összesítés. A kézirat zárása óta új kegytáblák is megjelentek, utal rá munkája végén a szerző, akinek kutatásaiban több segítőtársa is volt. Ha¾ko József atya már a következő könyvén dolgozik: most a pozsonyi kék templom történetét kutatja - olvasható a pozsonyi napilap 2005. június 2-i számában.

Bodnár Emese/Új Szó/MK