A kommunikáció története és krónikája a Zsinattól Ferenc pápáig

A bemutatót Claudio Maria Celli érsek, a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának elnöke, P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő és Andrea Riccardi történész tartotta. A szerző végigjárja a szentszéki kommunikáció történetét az Inter Mirifica zsinati dekrétumtól, melyet éppen ötven évvel ezelőtt, december 4-én szavaztak meg az atyák, egészen a közösségi hálók és a világháló 2.0 most tapasztalt fejlődéséig.

„A Zsinat időszakában az Egyház felismerte tömegtájékoztatási lehetőségeit, azt a képességét, hogy hírekkel tud szolgálni” – írja a kötet előszavában Scelzo. Neves újságírók egy része – akiket ma vatikanista szakértőknek nevezünk – komolyan vették ezt az új lehetőséget, és foglalkozásszerűen élnek vele.

A kötet hat fejezetből áll. Az első az Inter Mirifica tekervényes útját vizsgálja, amely igazi iránytűvé vált az Egyház kommunikációs tevékenysége számára. A második és harmadik fejezet a Communio et progressio (1971) és az Aetatis novae (1992) lelkipásztori instrukciókat mutatja be úgy, hogy elhelyezi azokat a kor társadalmi-politikai helyzetében. Az érzelmek skáláján mutatja be a negyedik fejezet a közelmúlt planetáris jelentőségű történelmi eseményeit: a 2000-es jubileumi szentévet és 2005 áprilisát, amikor a világ szemtanúként kísérte II. János Pál halálát, temetését és utóda megválasztását. Egy egész fejezetet szentel a szerző XVI. Benedek alakjának és a pápáságára jellemző kommunikációnak, felidézve a fontos és fájdalmas epizódokat, ám kidomborítva Benedek pápa távolbalátását is, amelyet a világháló és a digitális világ iránti bámulatra méltó nyitottság jellemez.

A II. Vatikáni Zsinattól a világhálóig tartó útvonalon – írja könyvében Angelo Scelzo – Ferenc pápa időrendileg az utolsó szakasz főszereplője. A kommunikáció iránti nyitása pápaságának egyik legnagyobb meglepetése – írja még Angelo Scelzo. A szerző Ferenc pápa kommunikációs stílusának szenteli könyvének záró fejezetét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír