Kránitz Mihály professzor a püspöki szinódus néhány kérdéséről

A híradások szerint a beszámolókban felvetődött, hogy a szinódusnak arról a témáról is kell tárgyalnia, hogy ki áldozhat? William Joseph Levada érsek, a Hittani Kongregáció új elnöke szerint azért is kell e témáról tárgyalni, hogy a püspöki konferenciákat szempontokkal lehessen segíteni a helyi normák kialakításában. A szinódusi megbeszélések során szóba került az interkommúnió kérdése is. A hírekben való eligazodást megkönnyítendő, néhány alapfogalom tisztázására kértük Kránitz Mihály teológia professzort, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorhelyettesét.

– Milyen okok akadályozhatják meg, hogy valaki szentáldozáshoz járuljon?
– Kiindulópont, hogy a szentáldozáshoz szükséges a keresztelés, tehát csak az részesülhet a szentáldozásban, aki meg van keresztelve. A keresztség azonban a lelki élet csírája, azt táplálni kell, éppen a rendszeres szentáldozással, mert különben nincs hatása. Mivel Krisztus Testének és Vérének vétele bűntelen lelkületet kíván, ezért lelkileg úgy készülünk a szentáldozásra, hogy a halálos bűnöktől megtisztítjuk lelkünket a szentgyónásban, a bocsánatos bűnöket pedig legalább megbánjuk. Testileg úgy készülünk a szentáldozásra, hogy megtartjuk az egyórás szentségi böjtöt. A szentáldozás egyesít Jézussal, növeli bennünk a szeretetet, erősíti bennünk az Egyházhoz való tartozást. Aki tudatosan halálos bűnben áldozik, szentségtörést követ el.

– A kötetlen megbeszélések során egy nigériai érsek azt ajánlotta, hogy engedjék áldozáshoz azokat a keresztény nőket, akik muzulmánokkal kötöttek házasságot. Miért akadály a szentáldozásnál az, ha egy katolikus személy muzulmánnal él házasságban, és miért nem akadály, ha református vagy evangélikus házastársa van valakinek?
– Először nézzük a katolikus és nem katolikus személy házasságát, illetve ennek következményeit. A korábban kárhoztatott gyakorlat, hogy ezzel a cselekedettel a katolikus szinte kilép az egyházból, megszűnt. Az új ökumenikus házasságkötési szertartás lehetővé teszi, hogy mindkét fél megőrizze saját hitét. A nem katolikus fél különleges engedéllyel áldozhat az esküvőn, de egyébként nem, csak akkor, ha elfogadja a katolikus egyház tanítását. Ez a helyzet mégsem tökéletes, mert a gyermekek nevelése újabb kérdéseket vet fel. Az egyház azonban nem tétlenkedik: folyamatos az együttgondolkodás és a párbeszéd a keresztény egyházak között, hogy egy napon, ahogy még II. János Pál pápa is kifejezte, eljussunk az Úr asztalánál való közösségre is.

A másik eset a katolikus és más vallású, esetleg nem hívő személy házassága. Mivel a házasságra a természetjog alapján mindenkinek joga van, ezért a katolikus fél akár nem hívővel is házasságot köthet. Az egyház ebben az esetben felmentést adhat az előírt forma alól, de a nem hívő félnek meg kell ígérnie, hogy nem akadályozza házastársát vallása gyakorlásában. A szentségi élet viszont erősen kétséges, mert bár áldozhat – hiszen érvényes és szentségi házasságot kötött –, a gyakorlat mégis az, hogy a katolikus fél enged a vallásgyakorlatból. A muzulmán férj és annak családja az esetek többségében szinte rákényszeríti a nem iszlám hitű házastársat hite elhagyására és az iszlám hitre való áttérésre. Náluk nagyobb a vallás társadalmi kötődése, és kevesebb a tolerancia.

– Mit jelent pontosan interkommúnió fogalma? Megoldhatatlan kérdés ez, vagy csak nehezen megoldható? Várható-e, hogy a jövőben lesz változás ezen a téren?
– Az interkommúnió egy, a sajáttól eltérő egyház Eucharisztiájában, illetve eucharisztikus emlékvacsorájában való aktív részvétel, amelynek tartalma eltérő lehet. Katolikusoknak csak azokban az egyházakban szabad fogadni az Eucharisztiát, ahol azt érvényes módon szolgáltatják ki, vagyis nagyrészt a keleti egyházakban. Emellett azonban lehetséges az igeliturgia végzése más felekezetekkel együtt. Bár a nem katolikus egyházak között léteznek úrvacsorai közösségek, a katolikus egyház ezt nem teszi lehetővé tagjainak, mivel a közös Eucharisztia már egy meglévő egyházi egységet fejez ki, ezért nem az ökumené eszköze, hanem a teológiai párbeszéd gyümölcse lehet. A keresztény egységkeresés nagyon felgyorsult az utóbbi évtizedekben, és az egyházak tudatosan foglalkoznak a kérdéssel. A különböző keresztény egyházakhoz tartozók házassága esetén azonban ez a probléma– amíg a közeledés nem jut el a megoldásig – nagyon sok türelmet, megértést és szeretetet kíván.

Magyar Kurír