Krisztus barátsága erősít és vezet benneteket – Felföldi László szentmiséje a cserkésztáborban

Hazai – 2022. július 11., hétfő | 12:16

A pécsi központú VI. Dél-dunántúli Cserkészkerület július 6. és 15. között Szigetvár közelében, Szentegát-Dencsháza járásban, csodálatosan szép természeti környezetben, erdőben tartotta Kerületi Nagytáborát (KNT). Július 9-én, szombaton lelkinap zajlott a táborban. A nap záróeseményeként Felföldi László pécsi és Varga László kaposvári megyéspüspök mutattak be koncelebrált szabadtéri szentmisét.

A szertartás kezdetén Felföldi László felidézte, hogy sok-sok évvel ezelőtt hasonló erdei környezetben történt az ő cserkészképzése is. Majd arról beszélt, hogy a szentmise találkozás, nagyon jó, hogy itt, a természetben, az erdő közepén zajlik a szertartás. „A teremtett világ jobban és világosabban beszél a teremtés gyönyörűségéről, mint az elmondott prédikáció. Az efölött érzett öröm töltse be a szíveteket!” – kívánta a gyerekeknek.

Az evangélium Lukács könyvéből hangzott el, az irgalmas szamaritánus története (10,25–37). A főpásztor kiemelte, a cserkészszívhez szeretne szólni, és nem általában egy evangéliumi részletről.

Mikor és hogyan lesz valaki cserkész, akinek – így neki is – fogadalma van? A fogadalom döntés is egyúttal a személy életében. A sorsotok azon múlik, milyen döntést hoztok, és egyáltalán: hoztok-e döntést – szólt a püspök ifjú cserkésztársaihoz. – Ha valaki nem dönt, az a legrosszabb. Mi a lényeg ebben? Az, hogy az életemnek mi az iránymutatója. Említhetjük a cserkészjelvényt, mint az iránytű alapját. Vannak fiatalok, fiúk, lányok, akiknek zilált az életük, mert elvesztették az iránytűjüket, nincs célja az életüknek. A cserkészet sokféle irányban keresi az utat, de a kettes számú törvényben írva van: „A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.” Ez azt jelenti: magamnak tartozom, nekem van erre szükségem, én fogok ebből erőt nyerni, tartozom a társaimnak mindezzel. Istennek nincs szüksége arra, hogy mi most itt imádkozzunk. Higgyétek el, hogy csoda jól érzi magát a Teremtő enélkül is. Nekem van erre szükségem. Arra, hogy este imádkozzak. Nem lesz ettől a Jóistennek szebb az álma, de örül, mert látja, hogy a teremtménye boldogabb.

A pécsi püspök szerint a döntésem lényege az, hogyan akarom az életemet berendezni, milyen célokat tűzök ki magam elé, mi az én iránytűm. Benne vagyok-e, vagy rosszul döntök, és ettől szomorúvá válik az életem. Felföldi László idézett Dsida Jenő Én hívlak élni című költeményéből:

„Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

(...)

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni.”

Eddig mindenki eljut – fűzte hozzá a főpásztor. Elmondta, huszonegy évig élt Debrecenben, sok egyetemistát látott. Rengeteg gyönyörű elképzelésük volt: tanár leszek, orvos leszek, mérnök… de nem lett ezekből a szép álmokból semmi. Miért? Mert

egy elhatározás csak akkor döntés, ha megtámasztom, ahogyan a gyönge fát is mindig meg kell támasztani, oldalról.

Ez nagyon jól látszik a régi középkori templomoknál – emlékeztetett Felföldi László. – Az emberi döntésnek két támasztópillére van, ami nélkül nem valósulhat meg. Ezek nem léteznek egymás nélkül: az igen és a nem. Ezt már kisgyermekként is megtanuljuk: nem akarom, nem csinálom, vagy pedig igen, akarom, megszerzem. Mi ez az igen és a nem? Ez az ereje a döntésednek. Eldöntöd, hogy cserkész leszel. Ehhez kell igeneket mondanod, de nemeket is. Ha megszületik egy gyönyörű hivatás a szívetekben, amit meg akartok valósítani, akkor igent mondtok rá, igent a tanulásra, az áldozatra, a vizsgákra, de ha ehhez nem tudjátok odatenni a nemeket, nem a bulira, az éjszakázásra, ha szükséges, akár a barátokra is, akkor az igenetek meghal. Ezért amikor azt mondjuk, hogy döntést kell hoznunk, akkor olyan döntésre gondolunk, amit az életben két oldalról megtámasztunk, és ez lesz az életünk ereje és biztonsága.

Mit jelent ebben a világban a cserkészet? – tette föl a kérdést a főpásztor. – Mindig különleges volt és rendkívüli, de a világ felé soha nem volt olyan világos, tiszta és nagyon fontos üzenete, mint ma. Nemcsak úgy vagytok, hanem hihetetlen szükség van rátok, arra a tudásra, tapasztalatra, amit itt megszereztek, és amit tovább tudtok adni.

A Pécsi Egyházmegye püspöke örömét fejezte ki, hogy egyházmegyéjükben különösen sok cserkész van. „Nem tudom elképzelni az egyházmegye megújulását, ifjúsági életének megerősítését nélkületek. Csak veletek együtt, azzal a világos, tiszta üzenettel, amit csak ti tudtok megadni, hozni. Nem kiegészítőként, segédmunkásként, töltelékként, hanem valóságos munkaerőként, ott létetekkel a misszióban, együtt az ifjúsággal. Társaitok ugyanúgy keresik az élet értelmét, mint ahogyan ti is, csak senki nem áll mellettük, senki nem segíti őket, hogy döntsenek, és megtámasszák a döntésüket igenekkel és nemekkel.”

Arról, hogy mi a cserkészet küldetése ma, Felföldi László kifejtette: az első az, amit az őrsben megélnek a fiatalok, ahogyan ott együtt vannak, egymás mellett élnek, barátságokat kötnek.

Gondolkodunk, beszélgetünk, kölcsönösen rászánjuk egymásra az időnket, ez az emberi élet legfontosabb alapja, a közösségeteket ápoljátok ezzel. Amikor Jézus lelkileg erősíteni akarja a tanítványait, azt mondja nekik: barátaimnak mondalak titeket.

A tizenkét apostol tekinthető akár a cserkészet előfutárának is.

Jézus újra és újra összegyűjtötte követőit, fiúkat, lányokat: üljünk le együtt, beszélgessünk…, elvitte őket különböző helyekre. A cserkészet nem szimbólum, hanem az élet rendkívül fontos ereje és lelkisége. Amikor Jézus azt mondja tanítványainak, barátaimnak mondalak titeket, akkor ez emberi és személyes barátság Krisztussal. A személyes barátságot együtt tudjuk jól megalapozni, gazdaggá tenni. Kérem, hogy ezt a személyes, közösségi barátságot nagyon komolyan vegyétek és ápoljátok. Álljatok egymás mellé, legyetek meghívók, befogadók azok felé, akik szeretnének közétek tartozni, szeretnék megélni ennek az emberi kapcsolatnak az erejét és biztonságát – biztatott a pécsi püspök, majd idézte a Cserkészinduló első versszakát, amely az emberi élet lendületét és mélységét határozza meg:

„Cserkész, fel a fejjel, a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman!
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan!
Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk s vidám dalunk!
Amerre nézünk, megterem,
A győzelem, a győzelem!”

A főpásztor kitért arra is, hogy a szomszédunkban szörnyű háború dúl, el sem tudjuk képzelni, mennyit szenvednek ott az emberek.

Ti mindnyájan egy ilyen háborúban vagytok, a léleknek, a józan gondolkodásnak, a szívnek a háborújában. A történelem során a fiataloknak felnőni, normális felnőtté válni soha nem volt olyan nehéz, mint nektek. Nekünk is könnyebb volt, sokkal egyszerűbb. És

ha úgy érzitek, zavaros ez a világ, és a felnőttek nem tudnak sokszor igazi célt, igazi józan utat mutatni, akkor jól érzitek. De ezt a harcot nektek kell megvívni. Segíteni tudunk, értetek harcolni tudunk, de helyettetek nem.

Ezt a harcot csak együtt lehet megharcolni. Ezért kérem, hogy fogjatok össze, erősítsétek egymást a józan gondolkodásban, a szeretetben és legfontosabb üzenetként a barátságban. Mert csak ez, a krisztusi barátság tud erősíteni és vezetni benneteket. Bízzatok magatokban, egymásban és Krisztusban, aki erre a gyönyörű életre és küzdelemre meghívott benneteket, és aki a barátságával, szeretetével megmutatja nekünk, hogy velünk, mellettünk, értünk van – zárta homíliáját Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye főpásztora.

A szentmise záróáldását követően a cserkészfogadalom megújítására került sor; Felföldi László püspök is megújította fogadalmát.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria