Krisztus eljövetele biztos reményre ad okot

„Jöjj el Urunk! Jöjj el az általad ismert módokon! Jöjj el az igazságtalanság és erőszak világába! Jöjj el a menekülttáborokba, Darfurba, Észak-Kivuba és a világ számos részére! Jöjj el oda, ahol a kábítószer uralkodik, jöjj el azok közé a gazdagok közé, akik elfeledkeztek rólad, és csak önmagukért élnek! Jöjj el oda, ahol még nem ismernek téged! Jöjj el, és újítsd meg a világot! Jöjj el szívünkbe is!” – hangzott a Szentatya imája.

XVI. Benedek pápa, aki katekézisét ismét Szent Pál tanításáról tartotta, ez alkalommal Krisztus parúziájához, eljöveteléhez fűzte gondolatait. Hangsúlyozta, hogy Jézus második eljövetele kötelesség a keresztények számára, akiknek az a feladatuk, hogy a történelemnek ebben a pillanatában tegyenek tanúságot az evangéliumról. Ez azonban nem fojthatja el a keresztény hit természetéből fakadó vágyat, amelyet az ősi fohász fejez ki: „Maraná thá!” – Jöjj el Urunk Jézus! A világ legvégső dolgaira vonatkozó keresztény tanítás – az eszkatológia – mindig a feltámadás eseményéből indul ki. Szoros kapcsolatban áll a jelennel, amelyben Isten országát építjük, és a jövővel, amikor „Krisztus átadja az uralmat Istennek”. Szent Pál rámutat arra, hogy a parúzia, Krisztus eljövetele – amelyet az első idők keresztényei azonnal bekövetkezőnek tartottak – biztos reményre ad okot.

Végül mindig az Úrral leszünk – mondta katekézisében XVI. Benedek. Ez az alapvető üzenet: jövőnk az Úrral való lét, mivel mint hívők már most is az Úrral vagyunk. Jövőnk, az örök élet már megkezdődött. Jézus eljövetelében hinni azonban nem azt jelenti, hogy a keresztények eltávolodnak a mindennapi élettől. Jézus eljövetelének várása nem ment fel bennünket evilági kötelezettségeink alól. Éppen ellenkezőleg: tetteinket illetően felelősséggel ruház fel minket az isteni Bíró előtt. Éppen ez kötelez még inkább, hogy ebben a világban és ezért a világért dolgozzunk.

A pápa Szent Pál tanításából azt emelte ki, hogy a hitre szóló meghívás egyetemes, mindenkinek szól, és hogy a keresztények Krisztussal együtt feltámadnak. Ez a bizonyosság legyőz minden félelmet, beleértve a haláltól való félelmet is. Minthogy Krisztusban már elkezdődött az eljövendő élet, ez biztos reményt ad. Krisztus nélkül a világ számára ma is sötét és félelemmel teli a jövő. A keresztények azonban tudják, hogy Krisztus világossága erősebb, ezért olyan reményben élnek, amely révén bátran szembenéznek a jövővel.

Katekézise végén a Szentatya anyanyelvükön köszöntötte a zarándokcsoportokat. A magyar hívekhez a következő szavakkal fordult: „Nagy szeretettel köszöntöm a magyar híveket! Isten hozott Benneteket, különösképpen az illésházi csoport tagjait. Életetek építsétek Krisztus sziklájára, és így bátran hirdessétek az ő igéjét korunk embereinek! Apostoli áldásomat adom rátok és családjaitokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír