Lelki újév

A húsvét más, mint a többi kezdet, hiszen előtte negyvennapos előkészületi idő áll a rendelkezésünkre. Így húsvét vasárnapján már mi is készen állhatunk arra, hogy a feltámadás napján új életet kezdjünk Krisztusban.

A nagyböjt ideje alatt volt időnk megismerni magunkat, a gyengeségeinket, a vágyainkat és az akaraterőnket. Magunk elől sem rejthetjük el többé, milyenek is vagyunk igazából, így amit a feltámadás vasárnapja nyújt nekünk, azt őszintén tudjuk elfogadni.

Az apostolok szemszögéből

A húsvéti liturgia segít nekünk abban, hogy belehelyezkedhessünk az apostolok korába, és elképzelhessük azt a lelki terhet, amit a tanítványok Jézus elfogatásakor és keresztre feszítésekor átélhettek. Fájdalmas lehetett számukra a tapasztalat, hogy akit Messiásnak hittek, most halott. Akitől azt várták, hogy megmenti őket a haláltól, az maga is meghalt a kereszten. Mázsás súllyal nehezedhetett a lelkükre az is, hogy nem kísérhették el Jézust az utolsó útjára, és hogy – János apostol kivételével – nem voltak elég erősek ahhoz, hogy mindvégig vele maradjanak. Jézus elfogatásától kezdve talán törlődött bennük az a bizalommal teli három év, amit vele töltöttek. Megfeledkezhettek arról, amit mesterük mondott nekik: hogy meghal, de harmadnapra feltámad. Azon az éjszakán a félelem olyan erős kísértése foghatta el őket, amitől nem tudtak szabadulni. Az önismeret útján fontos tapasztalat lehetett számukra, hogy mesterük nélkül semmire sem képesek, nem elég bátrak.

Az öröm, ami nekünk is megadatott

Mekkora lehetett azonban az örömük, amikor újra láthatták Jézust! Jelenései közül a legkifejezőbb talán az, amikor a Tibérius tavánál találkozott az apostolokkal. A tanítványok közül páran éppen halászni indultak, amikor megláttak egy alakot a parton. Addig nem sikerült halat fogniuk, de amint ez az idegen megmondta, hova vessék ki a hálójukat, az rögtön megtelt hallal. János apostol volt az első, aki felismerte, hogy az Úr vár rájuk a parton. Péter cselekedete pedig mindannyiunk előtt feltárja, micsoda lelki megújulást élhettek át ekkor. „Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.” (Jn 21,7) Szent Péter apostol e tette által megérthetjük, mi a valódi tartalma és jelentősége a keresztelkedésnek, amely ma sokak számára nem több, mint ünnepélyes szertartás. Péternél azonban az öröm és a megtisztulás őszinte cselekedete volt. Le akarta mosni magáról a tagadás fájdalmát, a sebet, amit háromszor ejtett önmagán, amikor megtagadta a szenvedő Krisztust, mert féltette önmagát.

Mi is megtagadhattuk már Jézust a hétköznapokban, amikor mást cselekedtünk, mint amit tanultunk tőle. Ám a feltámadás egyik örömteli üzenete éppen az újrakezdés lehetősége. Péter háromszor tagadta meg Krisztust, Tibériás tavánál azonban Jézus háromszor kérdezte meg tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Így Péter jóvátehette egykori vétkét. Megbékélhetett, és újrakezdhette kapcsolatát Jézussal.

A feltámadás vasárnapján a lelki tehertől való megszabadulás boldogsága számunkra is valóság lehet. Csak mi magunk tudjuk, mi az, amitől szabadulni szeretnénk, lemosni magunkról, mint Péter apostol tette. Ugyanaz az irgalom vezethet minket is, ami egykor őt terelgette a megbocsájtás útján.

Különleges helyzetre krisztusi válasz

Lelki megújulásunknak semmilyen külső körülmény nem szabhat gátat. Placid atya, aki tíz évet töltött kényszermunkatáborban, ott is ugyanúgy ünnepelte az Úr napját, ahogyan számos paptársa is. Amikor a keresztények bujdosni kényszerültek, az üldözések idején sem hagytak fel a közösségi élettel; katakombákban találkoztak, és az éj leple alatt miséztek.

2020 húsvétján mi most abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy Krisztus feltámadását egyedül vagy a családunkkal, a média közvetítésével kell megélnünk. Mindez azonban akár még a javunkra is válhat, mert mélyebben, személyesebben kérdezhetjük meg Jézust: Uram, mi a szándékod velem ebben a helyzetben? Mit tudok tenni, ami által örömhíred eljuthat a körülöttem élőkhöz?

Egy új lelki évre vagyunk most hivatottak, és bezártságunk idején is keresztények vagyunk. A modern technikának köszönhetően részt vehetünk a szentmiséken, meghallgathatjuk a napi evangéliumokat, a hozzájuk tartozó elmélkedéseket, a képernyőn keresztül részt vehetünk katekéziseken, és még az is megadatott nekünk, hogy beszélhessünk a lelkivezetőinkkel. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel.

Kaszab Luca/NEK

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 12–19-i ünnepi számában jelent meg.