Lelki wellness hétvégén töltődtek fel a Kaposvári Egyházmegye Családakadémiáján részt vevők

Tavaly ősz óta ismertük az időpontot, ami akkor még távolinak tűnt. Ahogy közeledett az indulás órája, egyre izgatottabbak voltunk. Michael Ende Momójától megtanultuk, hogy az időnk értékes, és ne engedjük elrabolni a szürke Uraknak.

Évfolyamunk első közös „lelki wellness” hetét töltöttük lenyűgöző környezetben, Kaposszentbenedeken. Sejtettük, hogy gazdag hétnek nézünk elébe. A Szentlélek gondoskodott róla, hogy biztosan el tudjuk felejteni a mindennapokat, mivel a térerőt elvette, és kaptunk helyette „CSAK-erőt”.

A természet közelségét többféleképpen megérezhettük. Miközben kifelé kergettük a legyeket, számolgattuk saját bogarainkat (az egyik előadó házaspár szerint húsz bogara mindenkinek lehet), ismerkedtünk a néha sündisznóként viselkedő kiskamaszaink gyerektüskéivel. És bizony, az is tud szúrni. Az ajándékainkat (vagyis a gyerekeinket, amire a Gyermek-áldás, avagy az élet ajándék című előadás hívta fel a figyelmünket) igyekeztünk „karámon” belül tartani; igaz, néha kipróbálták, hogy milyen az íze a karámon kívüli világnak.

A hetünkön a kétéves útra kapott tarisznyánkból mindig tudtunk imát vagy humort előkeresni. Kivételesen a vacsora előtti esti imáknál mindenkinek szabad volt egy „érzelmi bonbont” elszopogatnia – átgondolni, újraélni a nap során kapott örömöket, hálát adni értük, és erőt kérni, imában hordozni azokat, akiknek szüksége van imáinkra.

Az Úrtól kapott igánkat megpróbáltuk együtt hordozni, és közben erősíteni egymást. Házaspárként gyümölcsöző volt, hogy a nyári kánikula ellenére is tudtuk gyermekeinket schönstatti módra „jegelni”, és kettesben beszélgetni. Ez a gyerekfoglalkoztatók egész heti áldozatos munkája nélkül aligha történhetett volna meg.

Hálásak vagyunk az előadásokért, a prédikációkért, a beszélgetésekért, a közös játékokért, a csobbanásokért a Petörke-tóban, a kirándulásért, az előadókért, látogatóinkért, szervezőink fáradhatatlan munkájáért, a gyerekfoglalkoztatókért, a szentségimádásokért, a tábortűzért, a sok koszos, mezítlábas (zoknis) gyerektappancsért, és hogy megélhettük a focizás örömét, a kavicsfestés varázsát, a közös reggeli tornákat.

Jó volt megtapasztalni, hogy a családok egy nagy családdá kovácsolódtak. Itt már mindenki családi neve: CSAK27. Kérjük a Jóisten és a Szűzanya segítségét, hogy ezt az egységet építse tovább bennünk, hogy ki tudjuk bontakoztatni azt a sok jót, ami csírájában már megvan ebben a közösségben.

Érzelmi bankszámlánkat feltöltve, de a héten átélteket még vissza-visszaidézve, újraélve tértünk haza.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír