Liliom és Rózsa – Kiállítás a szentek életéről Székesfehérváron

A megnyitón részt vettek Fejér megye és a város vezetői: Gombaszöginé Balogh Ibolya, a Fejér Megyei közgyűlés elnöke, Balsay István, a Fejér Megyei közgyűlés alelnöke, és Warwasovszky Tihamér polgármester.

Mózessy Gergely gyűjteményigazgató köszöntőjében hangsúlyozta: az Egyházmegyei Múzeumnak mindig is feladata volt a liturgikus emlékek gyűjtése. Ez a kiállítás azonban nem vitrin mögé zárt, használaton kívüli szakrális emlékeinket tárja az érdeklődők elé, hanem az élő hit emlékeit. Az igényes munkával bemutatott emlékek tovább erősítik azt a gondolkodást, amely az egyházmegye területén élőket egy közösségbe fogja.

Spányi Antal megyéspüspök megnyitó beszédében kiemelte: a szentek ma is velünk élnek, nemcsak a templomokban található ábrázolások által, hanem életpéldájukkal utat mutatva a hívek közösségének. Szent Imre bátor, önmagát vállaló, tudást és hitet tökéletes egységben megélő ember volt; Szent Erzsébet pedig a szolgáló szeretet, a hűséges feleség és példás családanya mintaképe.

Warwasovszky Tihamér polgármester is méltatta a kiállítást, amely Székesfehérvárnak is fontos, hiszen mint fogalmazott: Szent István és Szent Imre örökségének ma is meghatározó szerepe kell legyen a város életében.

Smohay András művészettörténész, az Egyházmegyei Múzeum tudományos munkatársa, a kiállítás megálmodója a következőket mondta el: a liliom a tisztaságot, a rózsa az áldozatos, odaadó szeretetet jelképezi. Szent Imre és Szent Erzsébet ábrázolásaiban ezek az attribútumok nem üres tartalom nélküli dekoratív jelek, hanem mély értelmű szimbólumok. A Szent Imre tisztaságát jelképező liliom kemény, férfias önmegtartóztatásra utal. A szexualitást középpontba helyező korunkban nevetségesnek tűnő küzdelmeit jelzi önmagával, vágyaival, melyeket Urának, Jézusnak ajánlott. A rózsa Szent Erzsébet önfeláldozó, a szegényekért akár az atyai akarattal is szembeszegülő szeretetének jelképe. Erzsébet rózsája figyelmeztet minket, hogy a szentet nem zavarták sem a háta mögötti összesúgások, a ferde pillantások, a kétértelmű megjegyzések, sem az előkelőségek számára kötelező viselkedési formák, ha szolgálnia kellett, ha Krisztus hívta, hogy találkozzon Vele a szegényekben. A kiállítás anyaga a teljesség igényével készült, de bizonnyal nem teljes, azonban jól kivehetően kirajzolódik Szent Imre és Szent Erzsébet ma is virágzó tiszteletének története az 1777-ben alapított, s 1993-ban területileg némileg módosított az egyházmegyében. A szentek tiszteletének, kultuszának emlékei nem minden esetben elsőrangú művészeti alkotások. A vándorkiállítás fotóin szereplő emlékek között egyaránt található jól képzett, neves művész alkotása, netán főműveinek egyike és ismeretlen ügyeskezű mester egyszerűbb munkája, de forrásuk azonos; egy közösség Szent Imre vagy Szent Erzsébet iránti tisztelete. A fotókat kísérő szövegek az emlékekre vonatkozó legszükségesebb adatokat tartalmazzák, kiegészülve egy-egy kultúrtörténeti érdekességgel vagy rövid elemzéssel.

Hiába volt Szent Imre sírja Szent László óta európai hírű kultuszközpont és zarándokhely, a kiállításon szereplő emlékek között sajátos történelmi helyzetünk miatt nincsenek középkori eredetűek. A török hódoltság után Szent Imre és Szent Erzsébet kultuszát a mai egyházmegye területén letelepedő szerzetesrendek élesztették fel. Templomaik díszítésében, berendezésében a kor kiemelkedő művészei is közreműködtek. A XIX. század közepén Farkas Imre (1851-1866) püspöksége alatt két templom épült a püspök védőszentjének tiszteletére az egyházmegye területén ma működő öt Szent Imre templom közül. A szentek tisztelete a XIX. század utolsó évtizedétől kapott új erőre, s az 1930-es években érte el fénykorát. A legtöbb Szent Imre- és Szent Erzsébet-emlék Shvoy Lajos megyéspüspök (1927-1968) idejében készült. A két szent tiszteletének emlékei a közelmúltból Halásztelek, Zichyújfalu és Tatabánya-Kertváros templomai, Páty épülő Szent Imre-temploma pedig már a jövőbe mutat.

A kiállítást az Egyházmegyei Hivatal támogatta, a fotókat Czimbal Gyula fotográfus készítette, a műszaki kivitelezés Ugrits János munkája, a tablókat az Alba Art Stúdió Bt. nyomtatta. A vándorkiállítás konzulensei Szilárdfy Zoltán és Mózessy Gergely voltak, rendezője Smohay András.

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Az eseményről képes beszámoló is látható a Székesfehérvári Egyházmegye honlapján.

Képek: Berta Gábor