Ma ti vagytok Jézus tanítványai!

A szemináriumban Edward Egan bíboros, New York érseke köszöntötte Benedek pápát, hangsúlyozva, hogy látogatása ösztönzően hat a fiatalokra, akiknek nincs könnyű helyzete napjainkban. „Korunk 'látványosságai' – a mozi, televízió, magazinok, az internet –, amelyek folyamatosan próbálják eltávolítani őket mindentől, ami szent és üdvös, komoly kihívást jelentve mindannyiunk számára. Ennél fogva szükségük van Krisztus földi helytartójának hangjára, aki az igazságra, könyörületességre, erényességre, a szív tisztaságára és imádságra hívja és ösztönzi őket” – mondta köszöntőjében Ewan bíboros.

Benedek pápa Péter apostol leveléből vett idézettel köszöntötte a jelenlévő fiatalokat: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.” (1Pét 3,15), majd külön köszöntötte Walsh püspököt, a szeminárium rektorát.

Ezt követően a pápa örömét fejezte ki, hogy szólhat a fiatalokhoz, és kérte, adják át üdvözletét családtagjaiknak, rokonaiknak, tanáraiknak, a különböző intézmények munkatársainak, kollégáknak és egyetemistáknak egyaránt, akik keményen dolgoztak, hogy ez a találkozó létrejöhessen.

A Szentatya ezután hat egyszerű, átlagos ember példáját említette a fiataloknak, akik felnőve különleges életet éltek, válaszolva Isten hívó szavára szolgálták őt New York utcáin és külvárosaiban. Meglepő, hogy milyen különböző emberek csoportjáról van szó, van köztük gazdag és szegény, világi és egyházi személy, bevándorló és indián, rabszolga és értelmiségi. 

Seton Szent Erzsébet Anna, Cabrini Szent Ferenc Xavér, Szent John Neumann, Boldog Kateri Tekakwitha, Tiszteletreméltó Pierre Toussaint és Felix Valera atya. Teljesen különböző emberek, mégis, ha jobban megnézzük őket, találunk közös vonásokat, mondta a pápa,  mindannyiukat átjárta a Jézus iránti szeretet, és életük a remény utazásává vált. Voltak, akik számára ez otthonuk elhagyását és több ezer mérföldes zarándoklatot jelentett, de mindannyian feladtak valamit abban a biztos tudatban, hogy minden út végső célja Istenhez vezet.

Vajon ma ki tesz tanúságot Jézus örömhíre mellett New York utcáin? Azokon a helyeken, ahol fiatalok keresik azt, akiben bízhatnak. „Isten a kiindulási pontunk és végcélunk, és Jézus a hozzá vezető út. Az út, csakúgy mint szentjeink korában, mindennapi örömök és megpróbáltatások közt kanyarog családunkban, iskolánkban, plébániai közösségeinkben. Mindezen helyek magukon viselik azt a kultúrát, amelyben élünk. Mint fiatal amerikaiaknak, sok lehetőségetek van a személyes fejlődésre, és nagylelkű, szolgálatkész és becsületes környezetben nevelkedtek. Nincs szükségetek arra, hogy elmondjam nektek, hogy nehézségek is vannak körülöttetek, olyan tevékenységek és gondolkodásmódok, amelyek kioltják a reményt, ösvények, amelyek látszólag a boldogságba vezetnek, valójában viszont csupán felforduláshoz és félelemhez.”

A Szentatya említést tett saját fiatalkoráról, amelyet tönkretett egy rendszer, amely elűzte Istent, és ezáltal minden igazra és jóra érzéketlenné vált. Sok fiatal nagyszülei, dédszülei menekültek Amerikába e pusztító rendszer elől. „Adjunk hálát Istennek, hogy ma sokan a korosztályotokból élvezik a szabadságot, amely a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásából született. Adjunk hálát Istennek mindazokért, akik lehetővé tették, hogy olyan környezetben nevelkedjetek fel, amely gondozza mindazt, ami szép, jó és igaz: szüleitekért, nagyszüleitekért, tanáraitokért és papjaitokért, azokért a világi vezetőkért, akik a jót és igazat keresik. (...) A pusztítás ma is köztünk él, de nem győzedelmeskedik, hanem elbukik. Ez a keresztény remény lényege, amely bennünket meghatároz.”

Ezt követően a pápa arról beszélt, hogy ha az ember, különösen a sebezhetők elnyomással, manipulációval találkoznak – a drogok, az otthontalanság, a szegénység, a rasszizmus, az erőszak és a nők lealacsonyítása – , tagadva az Istentől eredő emberi méltóságot, tárgyakká válnak. Ha a szabadság figyelmen kívül hagyja az abszolút igazságot, száműzi az egyén magánszférájából, a relativizmus uralkodik el – mondta a pápa. Az igazság nem teher és nem egyszerűen szabályok rendszere. A valós igazság maga Jézus Krisztus.

A szentek különféle háttere és küldetése a keresztény tanítványság lehetőségeit és sokszínűségét illusztrálja. Sokszor úgy tekintenek ránk, mint olyanokra, akik csak tiltásokról beszélnek. „Semmi sem állhat ennél messzebb az igazságtól” – hangsúlyozta a Szentatya. A szentek példája arra ösztönöz minket, hogy négy lényegi szempontból szemléljük hitünk titkait, ezek a személyes ima és csend, a liturgikus ima, a jótékony cselekedetek és a hivatás.

Az összegyűlt szeminaristákat arra buzdította a Szentatya, hogy utasítsák el a kérkedés, a karrierizmus és önteltség kísértését, és törekedjenek olyan életet élni, amelyet a Krisztushoz hasonló irgalmasság, tisztaság és alázatosság határoz meg.

Beszéde végén a Szentatya ismét buzdította a fiatalokat, hogy kövessék a szentek példáját, akik Jézus Krisztus önzetlen szeretetéről tesznek tanúbizonyságot. Mint Krisztus tanítványai, különleges utazásuk a reményben, vagyis az egyház közösségében bontakozott ki.  „Ma ti vagytok Krisztus tanítványai! Talájátok meg világosságát ebben a nagyszerű városban és körülötte. Beszéljetek másoknak arról az igazságról, amely szabaddá tesz titeket.”

A találkozó során a fiatalok köszöntötték Benedek pápát születésnapja alkalmából, aki az ajándékok között kenyeret, rizst és kukoricát is kapott, a jelenlévő fiatalok különböző kultúrájának szimbólumaiként. A mintegy 25 000 fiatal nevében Ebi Ogbu, igazságügyi pszichológia szakos hallgató köszöntötte a Szentatyát. Ezt követően fiatal énekesek adtak rövid műsort, majd az összegyűltek német nyelven énekeltek születésnapi köszöntőt Benedek pápának.

Magyar Kurír