Magyar papok és hívők Ausztráliában

A melbourne-i Regnum Marianum egyházközség papja a rádió kérdésére elmondta: Ausztráliába több hullámban érkeztek magyarok. Először az 1800-as években érkeztek nagy számban. A II. világháború után viszonylag sok magyar jutott el különböző utakon Ausztráliába. A kivándorlók második nagy csoportja 1956 után érkezett. Végül a legújabb nagy hullám a '60-as, '70-es években jött Ausztráliába, sokuk a Vajdaságból.

Maga a Regnum Marianum egyházközség az 50-es évek legelején jött létre Varga Zoltán SJ munkájának köszönhetően. 1951 után az akkor kivándorolt magyar katolikusokat gyűjtötte össze, majd 1956 után azokat a 18-20 éves magyar fiatalokat is segítette, akik kiszöktek Magyarországról, és még szükségük volt segítségre. A Melbourne-i püspökségtől kapott egy nagy házat abból a célból, hogy ezeket a fiatalokat elhelyezhesse, s ez lett a Szent Imre Ház. Õk aztán közösséggé formálódtak, az atya segítségével munkát találtak, beilleszkedtek az ausztrál társadalomba. Amikor a nyolcvanas évek végén Varga Zoltán atya elhunyt, már nagyon komoly eredmények álltak mögötte.

Pető Gábor elmondása szerint ma vasárnaponként körülbelül 180-200 hívő vesz részt a két templomban magyar szentmisén. Ennél többen tartoznak az egyházközséghez, hiszen sok nyugdíjas is van, akik nyugdíjasotthonok lakói, s nem tudnak a misékre járni, de lelki kapcsolatban állnak az egyházközséggel. Rajtuk kívül vannak a már itt születettek, illetve azok, akik az utóbbi 10-20 évben vándoroltak ki Ausztráliába, s ők is megjelennek, ha a gyermekeiket kereszteltetik meg. A magyarországi rendszerváltás után is jönnek ki fiatalok, de az ő csoportjuk már jóval kisebb, Õket a munkalehetőség vonzza Ausztráliába, s bár Pető Gábornak közülük is van néhánnyal kapcsolata, ők már nem annyira vallásosak. Néha azért találkozik velük is közösségi alkalmakkor, s bár templomba még nem járnak, de egyfajta pre-evangelizációban már részesülnek.

Az újabban kiérkezettek csoportjának van egy közösségi weboldala, amelynek segítségével könnyen tudnak kapcsolataot tartani egymással. Az 50-es években a levelezés és a telefon volt a kapcsolattartás eszköze az otthonmaratottakkal. Ma már elég elterjedtek az új technikai eszközök, s az internet segítségével szorosabb lett a kapcsolattartás.

A hagyományok, az anyanyelv megőrzése változó. Akad olyan tánccsoport, amelynek bár egyre kevesebb tagja van, de a magyar táncokat még elsajátítja, az anyanyelvet azonban már nem. Természetesen létezik itt nyelviskola is. Érdekeség, hogy az ausztrál állam elfogadja a magyar nyelvet is, mint érettségi tantárgyat, s ez által az érettségizők több pontot szerezhetnek, ami az egyetemre jutáskor előny. Olyanra is akad példa, hogy magyar nyelvet oktatnak tanárok nem magyar anyanyelvűeknek is. Bár ők kevesebb vannak, de 30-40 fő tanul Melbourne-ben magyarul.

Az Ifjúsági Világtalálkozó egyik előtalálkozója Melbourne-ben volt július 10-étől 15-éig – mondta el Pető Gábor. Enek legnagyobb eseménye volt a „Küldetési Szentmise”, melynek főcelebránsa a melbourne-i érsek volt, s amelyen körülbelül 50 ezer fiatal vett részt.

Egy 15 fős magyar csoport is érkezett Budapestről Melbourne-be, akiket különböző plébániákon helyeztek el. Ilyen módon kapcsolódott be az egyházközség az Ifjúsági Találkozó előzetes programjába. A fiatalok részt vettek egy magyar nyelvű szentmisén is. Szép volt látni – fogalmazott Pető Gábor – hogy a korábban kivándorolt magyarok és a most érkezett zarándokcsoport együtt tudott ünnepelni, s a hívek nagyon örültek annak, hogy ilyen sok fiatal érkezett ide.

Magyar Kurír

Kép: aaha.ch