A margitszigeti kolostor története

Szent Margit rövid életének nagy részét a szigeten élte le a XIII. században. Az idő tájt fontos egyházi központ volt a Nyulak szigete: volt itt egyháza a premontrei rendnek, kolostora domonkos és ferences szerzeteseknek, zárdája a dominikánus apácáknak. Ennek a virágzó életnek a török hódítás vetett véget a XVI. században. Az apácák számos költözködés után, közel száz évvel később a pozsonyi klarisszáknál találtak befogadásra. Ezeknek a nővéreknek utódai telepedtek vissza a szigetre a törökök kiverése után.

A szigettel szemközt fekvő budai Duna-parton ekkoriban alakult ki Neustift (Újlak) település; ennek plébánosa lett a szigetiek lelki gondozója az 1740-es években. Egyházi építményre a Margitszigeten azonban egészen a XX. század elejéig kellett várni, amikor 1907-ben József főherceg kápolnát emeltetett a romok fölé meghalt fia emlékére. Egy negyedszázaddal később Lux Károly építész „újraalkotta” a premontreiek középkori templomát, amelyet Serédi hercegprímás Szent Mihály tiszteletére benedikált.

Ez utóbbi kápolna ma is áll és működik, a korábbi azonban az ostrom áldozata lett, helyén ma is a középkori kolostor romjait látjuk. Szent Margit valószínűsített sírjára 1971-ben márvány emléktábla került, 1979 óta pedig a mindenkori esztergomi érsek szabadtéri szentmisét mutat be a sírhelynél a januári hidegben. Évről évre sok száz hívő, köztük távolabbról érkezett zarándokok vesznek részt ezen az istentiszteleten, amely méltó a keresztény aszkézis szentjének szelleméhez.

A szerkesztőség a cikkhez Szaszovszky József az Esztergom-Budapest című újságban megjelent írását használta fel.

Szent Margit életéről itt olvashatnak.

MK

Kép: darkplant.hu