Mária Magdolna – az apostolok apostola

A Lukács evangéliumában  (Lk 7,36–50) szereplő bűnös asszony, aki könnyeivel öntözte, hajával törölte és szent olajjal kente meg Jézus lábát, névtelen volt – a hagyomány mégis azonosította vele Magdolnát. János evangélista Betániai Máriáról, Lázár és Márta húgáról állítja ugyanezt (Jn 11,2), ennek köszönhetően e három nő (Mária Magdolna, Betániai Mária és az ismeretlen asszony) alakja a latin egyházban a legutóbbi időkig egybeolvadt.

Mária Magdolna kettős neve valójában annyit jelent: Magdalai Mária. Magdala halászati központ volt a Genezáreti-tó nyugati partján. Nem tudjuk, Jézus járt-e valaha Magdalában; az írások nem tudósítanak arról, hogy a megszállott magdalai asszony miként találkozott Jézussal. Lukács (Lk 8,2) és Márk (Mk 16,9) evangélumában azt olvashatjuk, hogy Jézus „hét ördögöt” űzött ki belőle. A Bibliában a hét meghatározatlan, ám mindenképp nagy számra utal, vagy a teljességre.

Jézus megtörte a gonosz hatalmát Mária Magdolna szívében, és arra hívta, hogy legyen a követője: „Ezután bejárta a városokat és falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai...” (Lk 8,1–3). Mária Magdolna egy volt azok közül a nők közül, akik közelről hallgathatták Jézus tanítását, és a Golgotára is elkísérték, amikor a tanítványok – János kivételével – elfutottak. Márk evangéliumának tanúsága szerint a két Mária mindvégig kitartott Jézus mellett, ott maradtak keresztje közelében, s jelen voltak akkor is, amikor Arimateai József levette Jézus holttestét a keresztről, és gyolcsba fektetve, sziklába vájt sírboltba helyezte (Mk 15). A szombat elmúltával, „a hét első napján, kora reggel” kimentek a sírhoz, hogy a drága holttestet bebalzsamozzák. Szomorúságuk érthetővé teszi, hogy az üres sír megzavarta őket, s bár az angyal bátorítóan a feltámadás örömhírét adta tudtul nekik, „félelem és szorongás” vett rajtuk erőt (Mk 16,8). Szent János szerint Mária Magdolna külön is tanúja volt a feltámadásnak (Jn 20,11–18). János evangéliuma szerint az Úr arra választotta ki Mária Magdolnát, hogy elvigye az apostoloknak a feltámadás örömhírét (Jn 20,9). Ezért kapta Magdolna az apostolok apostola nevet.

„Bűnbánó” Magdolna a középkortól – különösen az ellenreformáció hatására, mely szorgalmazta a hét szentség, különösen a gyónás kultuszát – a bűnbánat megszemélyesítője. Ünnepét a VIII–IX. században Keleten július 22-én ülték, a nyugati egyházban azonban csak a XII. század után terjedt el tisztelete. A liturgiában ma már nem emlékezünk meg sem a Betániai Máriáról, sem a névtelen bűnös asszonyról, csak Mária Magdolnáról.

Magyar Kurír

Forrás: Szentek élete; Jeles napok