Megjelent Lelóczky Gyula OCist és Valaczka András kötete

Lelóczky Gyula Donát OCist Minden kegyelem című kötetéhez Peter Verhalen OCist apát írt előszót. Ebben így fogalmaz: „Lelóczky Gyula atya a Dallasi Miasszonyunk Ciszterci Apátság legidősebb tagja és egyik legkedvesebb testvérünk. Önéletrajzának első lapjaitól kezdve az Olvasó felismerheti, hogy miért szeretik annyira: Gyula atya az alázat, az egyszerű hit és a humor embere. Mindezek a tulajdonságok átszövik Gyula atya élettörténetét. Alázattal és humorral mesél gyermekkoráról a győri kispolgárság körében. Nyilvánvaló büszkeséggel beszél a családi vállalkozásról, a finom francia péksütemények készítéséről. (A sütemények iránti szeretetét ismerve, a dallasi szerzetesek hamarosan „Fánk atyának” nevezték el kedvesen, utalva szerzetesi nevére, amely latinul: Donatus). Isten gondviselésébe és a képzését irányító ciszterciek bölcsességébe vetett bizalommal meséli el Gyula atya inspiráló történetét a földalatti noviciátusról, a szökést a kommunista Magyarországról, a római ciszterci generális házba vezető kanyargós útról és a menekültek paradicsomának számító teológiai tanulmányokról.

Példás hittel – magyar ciszterci társaival együtt – elhagyta Róma békéjét egy új monostor alapításának kedvéért, és a texasi Dallasba költözött. Itt nem annyira a cowboyokkal, mint inkább nagyon is valós kihívásokkal találkozott: az angol nyelv elsajátításával, az amerikai kultúrával, egy közös jövőképpel rendelkező monostor megalapításának feladatával, valamint egy fiúk számára létrehozott középiskola megszervezésével. Gyula atya története egy olyan ember története, aki tudja, hogy mindig szeretve van szülei, novíciusmestere, Lóránt atya, ciszterci rendtársai és Isten által. Az a tapasztalat, hogy előbb szerették (1Jn 4,19), lehetővé tette Gyula atya számára, hogy életéről, annak minden fordulatával együtt, azt mondja, hogy minden kegyelem. Gyula atya a Dallasi Miasszonyunk Apátság minden szerzetesét segítette a legkisebb dologban is megtapasztalni, hogy minden valóban kegyelem. Kívánom, hogy ennek az önéletrajznak Olvasója is felismerje életében Isten kegyelmének bizonyosságát.”

*

Valaczka András Kamaszkatasztrófa – Túlélési ötletek posztmodern szülőknek című kötetének előszavában többek között azt is megfogalmazza, hogy kinek ajánljuk ezt a könyvet: „Mindenkinek, akinek kamasz gyereke van. Vagy kamasz gyereke lesz. És persze annak is, akinek kamasz gyereke volt. Hátha szeretné legalább utólag megérteni, hogy hogyan is volt ez az egész. Hogy mitől volt olyan katasztrofális az egész. Vagy mitől volt olyan izgalmas. Olyan emlékezetes. Olyan… különleges.

Mert a kamaszkor egyszerre katasztrofális és izgalmas, kétségbeejtő és különleges. Talán

a legfurább életszakasz az összes közül: groteszk, abszurd, nevetséges, s közben megható, katartikus és felemelő. A gyerekünk második születése.

Az igazi személyiségének a megszületése. Ott áll előttünk egy nap ez a valaki, aki állítólag a gyerekünk. Tegnap legalábbis még az volt. Ott áll előttünk tüskésen, rosszkedvűen és persze elégedetlenül ez a félig még gyerek, félig már felnőtt valaki. Láthatjuk, hogy tegnapról mára szuverén lett, ivarérett lett, látjuk, hogy döntéseket hoz. De látjuk azt is, hogy milyen kelekótya, hogy milyen bizonytalan, hogy teljességgel beszámíthatatlan. S mi ott állunk mellette tehetetlenül és zavartan, hogy hát akkor menjünk-e vagy maradjunk. Lelépnünk még nem lehet, éjjel-nappal mellette állni már nem tudunk. A felelősség még rajtunk, de a döntések már nála. Azt se tudjuk, hol jár, mit csinál, miközben az egész élete most dől el, éppen ezekben az években.”

Valaczka András Kamaszkatasztrófa című kötetét május 21-én, szerdán 16 órakor dedikálja a Ferenciek terén, a Szent István Könyvhéten.

Magyar Kurír