„„Megtaláltam a Szeretetet” – Giuliani Szent Veronika

December 27-én ünnepeljük Giuliani Szent Veronika születésének 350. évfordulóját. A XVI. Gergely pápa által 1839-ben szentté avatott szerzetes 1660. december 27-én született a közép-itáliai Mercatellóban, a család hetedik gyermekeként. Szülei Orsolya névre keresztelték. 7 éves volt, amikor elveszítették édesanyjukat, majd édesapjukkal Piacenza városába költöztek. Orsolya itt érezte először azt a vágyat, hogy életét Krisztusnak szentelje. E hívás egyre erősebbé vált, és 17 éves korában Cittá di Castellóban belépett a kapucinus szerzetesnők kolostorába. Életének további részét itt töltötte; 1716-tól egészen haláláig, 1727-ig ő volt a kolostor apátnője – hangzott el a Szentatya december 15-i katekézisében.

A kapucinus szerzetesközösségben a Veronika nevet kapta, ami azt jelenti: „igaz kép”. Nevének megfelelően Veronika valóban a keresztre feszített Krisztus valódi képévé vált élete során – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa. Egy évvel azután, hogy belépett a kolostorba, ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett, amely a Krisztus felé vezető út valódi kezdetét jelentette számára a Jézus szenvedéstörténetéhez fűződő bűnbánaton, misztikus élményeken, belső szenvedéseken át.

Giuliani Szent Veronika számos írását ismerheti az utókor: levelek, önéletrajzi adatok, versek, valamint naplója, amely az egyik legjelentősebb forrásnak számít élete megismeréséhez. Összesen mintegy 22 ezer oldal kézirat, amely 34 évnyi munka eredménye. Veronika kézirataiban nincsenek áthúzások, javítások, sem fejezetek vagy egyéb formázási kísérletek. Lelkisége krisztológikus: magába foglalja a krisztusi szeretet megtapasztalásának élményét, mint a hű és őszinte jegyes, továbbá e szeretet viszonzásának eltökélt, erősen óhajtott vágyát. Ebből az élményből alakul ki Veronika az egyház iránti mély szeretete is, amelyért számtalan imádságot és áldozatot vállalt, Krisztushoz hasonlóan, aki önmagát áldozta az emberekért – fogalmazott a Szentatya.; majd hozzátette: Veronika naplójának szinte minden oldalán az olvasható, hogy valakit mindig az Úr kegyelmébe ajánlott, áldozatot hozva érte. Az egyház szükségletei és az egész világ megváltásának vágya volt legfontosabb számára, amelyről így írt: „Ó bűnnel élők, mindannyian közelítsetek Jézus szívéhez…, Ő nyitott karokkal vár titeket, hogy átölelhessen”.

Mindenkihez szeretettel fordult, rendtársainak nagy figyelmet szentelt, megértést és megbocsájtást tanúsított. „Mi nem mehetünk a városokba, hogy hirdessük Isten szavát és a megtérésre hívjuk az embereket, hanem folyamatosan imádkoznunk kell azokért, akik megbántva érzik magukat”. Küldetését egyfajta köztes létben élte meg, amely az emberek és Isten, a bűnösök és a keresztre feszített Krisztus között jött létre. Részt vállalt Jézus szenvedéséből. Egyszer azt kéri Jézustól, hogy feszítse őt is keresztre. Meg volt győződve arról, hogy Isten Országában él; ugyanakkor a szentek segítségét kérte, hogy földi élete során kísérjék őt el. Áldozatot kívánt hozni minden emberért, imádkozott, elviselte a szenvedést embertársaiért.

Szent Veronika írásaiban számos biblia idézetet találunk – mondta Benedek pápa. Bensőséges kapcsolatban állt a Szentírással, amelyből lelkileg táplálkozott: a Szentírás szavaival fejezte ki magát, és valóban megélte annak szavait; életté váltak benne a tanítások.

Giuliani Szent Veronika arra hív bennünket, hogy növekedjünk keresztény életünkben, az Úrral való egységben, a másokért való létben – buzdított XVI. Benedek a december 15-i általános kihallgatáson elhangzott tanításában. Vegyünk részt a keresztre feszített Krisztus fájdalmas szeretetében a bűnösök megváltásáért; emeljük tekintetünket a Mennyek Országára, földi életünk végső céljára, ahol mindannyian együtt, örömben élhetünk Istennel. Az olasz misztikus szent arra hív bennünket, hogy nap mint nap táplálkozzunk a Szentírás tanításából, amely meglágyítja szívünket és irányt ad életünknek. Giuliani Szent Veronika életének utolsó szavai összefoglalják misztikus élményeinek lényegét: „Megtaláltam a Szeretetet, a Szeretet megmutatkozott előttem. Köszönöm!” – fejezte be katekézisét a Szentatya.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)