Mészáros István: Mindszenty és Barankovics

A DNP vezetője, Barankovics István főtitkár és a magyar katolikus egyház élén álló Mindszenty József bíboros, hercegprímás között végig igen feszült volt a viszony, s ugyanez állt a klérus és a Demokrata Néppárt kapcsolatára is.

Mészáros professzor könyvéből kiderül, hogy túl a személyes dimenziókon – Mindszenty és Barankovics kölcsönösen nem kedvelték egymást –, az ellentétek oka legelsősorban koncepcionális volt: a bíboros, hercegprímás elismerte a realitásokat, így azt, hogy a szovjetek által támogatott és irányított, Rákosi Mátyás vezette kommunista párt megkerülhetetlen tényezője a magyar politikai életnek. Mindszenty József békés viszonyra törekedett a kommunistákkal, de nem kívánt velük se szoros, se baráti kapcsolatot kialakítani, mert tudta, hogy Rákosiék célja az egyház fokozatos elpusztítása.

A DNP vezetői között viszont többségben voltak az ún. „haladó katolikus” baloldali értelmiségiek, akik francia példára hivatkozva szorosabbra fűzték volna az MKP-vel való viszonyukat. Nem ismerték fel, hogy a szovjet megszállás alatt álló Magyarországon teljesen más a hatalmi pozícióban lévő kommunisták egyházhoz való viszonya, mint Nyugaton, ezért igyekeztek kisebbíteni az egyházellenes támadások veszélyét. Csak egy példa: 1948. január 10-én Rákosi Mátyás nyilvánvalóan Mindszentyre utalva azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisítik az egyházi reakciót. Ezt a beszédet Barankovics István a DNP Hazánk című lapjában üdvözölte, mint annak bizonyítékát, hogy nincs ok a kommunistáktól való félelemre. További feszültségforrást jelentett az is, hogy Mindszenty József egyetlen konzervatív pártnak sem volt hajlandó engedélyezni a katolikus jelző kizárólagos használatát.

Mészáros István arra is emlékeztet, hogy 1945 után korabeli vélemények szerint az ország többségét kitevő katolikusok nagy része Mindszenty József és a püspöki kar mögött állt, vallási-erkölcsi-közéleti-társadalmi ügyekben. Ezt az egységes, baloldalellenes tábort politikailag megosztani csakis egy olyan, keresztény elveket valló, de a kommunistákkal szoros kapcsolatot ápoló párttal lehetett, amely vállalta az ellentétet Mindszenty bíborossal.

A könyv szerint Barankovics István kifejezetten jó viszonyt ápolt Rákosi Mátyással, aki többször is felhasználta a DNP-t egyre erősödő egyházellenes akcióinak az igazolására. Mindszenty József 1948. decemberi letartóztatása után azonban ugyanolyan kíméletlenül bánt el a Demokrata Néppárttal, mint korábban a kisgazdákkal, hiszen ekkor Rákosi már lényegében megszerezte az egyeduralmat, s nem volt szüksége többé arra, hogy a DNP-vel igazolja tetteinek helyességét. Ezért 1949. januárjában a Demokrata Néppárt kénytelen volt bejelenteni megszűnését.

Mészáros István kétségtelennek tartja, hogy Mindszenty József és Barankovics István is egyaránt őszintén, tiszta szívvel a magyar nép, a magyar katolikus-keresztény közösség javát akarta szolgálni, de más volt a motivációjuk: míg a DNP elnöke rövid távon gondolkodott, a bíboros, hercegprímás távlatokban, magasabban állt, messzebbre látott.

(Eötvös Kiadó, 2005)

Magyar Kurír