Michael O. Sajbel: A legszebb ajándék

A film temetéssel kezdődik: a dollármilliárdos Howard Red Stevens búcsúztatására gyűlik össze a család. Az elhunyt két fia azon bosszankodik, hogy ömlik az eső, szerintük az apjuk jól szórakozik odafent, hogy ők eláznak idelent.

A népes rokonságból senki sem figyel a pap szavaira: „Minden történés, akár nagy, akár kicsi, annak példája, hogy az Úr beszél hozzánk, a mi dolgunk pedig az, hogy vegyük az üzenetét.” Ebben a gazdaságilag csúcson, de lelkileg és szellemileg mélyen lent lévő társaságban csak egyetlen dolog számít, a pénz, s hogy mennyi van belőle, az határoz meg mindent, a kapcsolatok minőségét is. Minél több, annál jobb, a gátlástalan harácsolás nem ismer határokat. Red Stevens unokája, Jason csak a temetés végén érkezik, de nem zavartatja magát. Lazán száll ki milliókat érő Mercedeséből, a megrendültség legkisebb nyoma sem látszik rajta. Jason valódi aranyifjú, a szórakozáson kívül más nem érdekli. A pénznek, mivel mindig korlátlanul hozzájuthatott, nem ismeri az értékét, mint ahogy a valódi barátságról, szerelemről sincs fogalma. Napjai üresen telnek, kapcsolatai felszínesek, szeretetnélküliek, érdekorientáltak. A film bemutatja azt is, hogy Jason semmilyen nevelést nem kapott. Apja koraian tragikus halála után anyjának sokkal fontosabbak voltak a férfiak, mint hogy egyetlen gyermeke személyiségének a fejlesztésével törődjön. A fiú anyagilag mérhetetlen gazdagságban, de érzelmileg sivár, ingerszegény környezetben nőtt fel. Az egyetemen is elsősorban a szórakozással törődött, nem a tanulással.

Jason viszonya feszült volt nagyapjával, ezért bizonyos abban, hogy kitagadta őt a végrendeletéből. Ám Red legközelebbi munkatársa és egyben legjobb barátja, a színes bőrű Ted Hamilton váratlanul közli vele: halála előtt a nagyapja videóüzeneteken keresztül tizenkét teljesítendő feladat elvégzését hagyta neki örökül – szerezze meg többek között a munka, a barátság, a család, az álmodozás, a hála ajándékát –, és ha ez sikerül, akkor vagyona legnagyobb részét ráhagyja. Ellenkező esetben nem kap semmit. Red Howard nem akarja, hogy Jason a vagyona felelőtlen felélésével ugyanolyan lelki sivárságba jusson, mint az anyja és a nagybátyjai. A feladatok teljesítését Ted Hamilton ellenőrzi.

Jason kezdetben kelletlenül, muszájból lát neki a feladatok teljesítésének. Megismeri közben, milyen érzés az, amikor az ember látja fáradtsággal elvégzett munkájának a gyümölcsét, átéli a hajléktalan lét kilátástalanságát, rádöbben, hogy pénz nélkül az ember semmit sem ér ebben az anyagiakat mindenek fölé helyező világban, a lány, akit a szerelmének hitt, elhagyja, akikről azt gondolta, hogy a barátai, nem segítenek rajta. Az egyes feladatok teljesítése közben azonban Jason üres élete megtelik tartalommal, s válik napról napra felelősségteljesen gondolkozó emberré. Találkozik a szegény sorban élő Alexiával és halálosan beteg kislányával, Emilyvel, s ez döntő hatással van egész lényére. A nő egyedül neveli a lányát, mert szerelme nem vállalta a gyermeket, és otthagyta őket. Alexia azonban vallja: „Életem legszebb ajándéka Emily.” Az Alexiával és Emilyvel való kapcsolatában Jason megismeri, milyen érzés aggódni, felelősséget vállalni másokért. Az aranyszőke hajú Emilyben van valami angyalszerű. Már egészen kislányként megismeri a folyamatos fájdalmat, s a nézőben felvetődik: talán azért kell ennyit szenvednie, hogy Jason jobb emberré váljon ezáltal. Az egyik jelenetben ketten ülnek a templomban, a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázoló szobor előtt. Az egyébként betegségében is inkább vidám, humoros kislány igazságtalannak nevezi, hogy meghalunk, de megsejti, hogy az Úr mindenkinek egyéni sorsot szán: „Isten az ujjával fest minden egyes színt a pillangókra.” A hittől addig fényévnyi távolságra élő Jason ösztönösen érez rá Isten végtelen irgalmára. Így vigasztalja a kislányt: „Tudod, nem sokat tudok Istenről, meg Jézusról, de ígérem, hogy a karjaiba fog zárni téged.” A halál kapujában álló Emily számára nem önmaga a legfontosabb, hanem az, hogy másoknak örömet szerezzen, így Jason segítségével megszervez egy lovaglást a lovakat szerető édesanyja számára, noha ő maga retteg a négylábúaktól. Emily az, aki megfogalmazza, mi az ő álma: „Egy tökéletes nap. Aminek mindjárt vége. Az volt az álmom, hogy azokkal legyek, akiket szeretek, és akik szeretik egymást, és engem is.”

Jason a feladatai teljesítése közben megismeri nagyapja valódi természetét is. Irdatlan vagyont szerzett, de pénze nagy részét jótékonyságra fordította, külön szárnyat hozott létre abban a kórházban, amelyben Emilyt ápolják, könyvtárat a harmadik világhoz tartozó Ecuador őserdejében. Még arra is hajlandó volt, hogy kockára tegye saját egészségét: egyik veséjét a súlyos betegségben szenvedő Hamiltonnak adta, megmentve így annak életét. Amerre csak jár, Jasonnak mindenütt szeretettel, végtelen hálával beszélnek a nagyapjáról. Mindez lelke mélyéig megérinti. Feladatainak teljesítése végén eljut a legnagyobb ajándékig, a mások iránt érzett valódi szeretetig. A nagyapjától kapott dollárszázmilliókból felépíti az Emilyről elnevezett klinikát, daganatos betegségben szenvedő gyermekek számára. Megismeri a „jót tenni jó” alapigazságát.

Michael O. Sajbel filmje a reményt közvetíti: nincs véglegesen elveszett lélek. Még az élet valódi értékeivel szemben látszólag legérzéketlenebb személy is megváltozhat, alapjaiban válhat új emberré, ha felismeri, hogy küldetése van a világon, amely nem más, mint mások szolgálatára lenni. Ezt pedig bárki megteheti a maga területén, van aki a tehetségével, van aki a vagyonával, visszaforgatva valamit a neki bőségesen juttatott anyagi javakból azoknak, akiknek a Gondviselés titokzatos akaratából kevesebb, vagy szinte semmi sem jutott.

A legszebb ajándék
(Amerikai film, 2006., 114 perc)

Rendező: Michael O. Sajbel
Forgatókönyvíró: Cheryl McKay
Író: Jim Stowall

Főbb szereplők:
Jason Stevens: Drew Fuller
Howard Red Stevens: James Garner
Ted Hamilton: Bill Cobbs
Miss Hastings: Lee Meriwether
Alexia: Ali Hillis
Emily Rose: Abigail Breslin
Forgalmazza: Etalon Film

Bodnár Dániel/Magyar Kurír