A misebor természetrajza

Kultúra – 2011. szeptember 17., szombat | 14:04

Nincs mise bor nélkül. Ennek a teológiai alapvetésnek gazdasági oldalai is vannak. „Minden nagy európai termőterületnek megvannak a maga egyházi gyökerei – emlékeztet Jean-Baptiste Noé, A bor és az egyház története című könyv szerzője. – Azon túl, hogy a bornak kiemelt szerepe van a Bibliában, gyakorlati okok is közrejátszottak abban, hogy a papok és szerzetesek bort kezdtek termelni: a bor ugyanis a mise nélkülözhetetlen kelléke.” -A témáról a La Croix beszélgetett francia borászokkal.

Ez a piac jelentős ugyan a bortermelők és a kereskedők számára, de beszélhetünk-e valóban misebor-kereskedelemről? „Erre nehéz válaszolni, mert a misebor tulajdonképpen nem önálló termék – feleli Jean-Baptiste Noé. – A keresztény szertartás ugyanis nem igényel sajátos bort, mint amilyen például a kóser a zsidóknál vagy a halal a muzulmánoknál. A miséhez bármilyen, szőlőből készült színbor megfelel.”

A szőlőtermő vidékeken a plébániák közvetlenül a termelőktől vásárolnak. „A plébánia ellátása is az egyházért végzett szolgálat” – mondja a rendszeresen templomba járó Brigitte Le Roch borgazda. A Nantes-környéki Mouzillonban élő francia borász hölgy látja el a környék plébániáit miseborral, amit ő szolgálatnak, és távolról sem kereskedelmi tevékenységnek tekint.
 
A szintén francia Nicolas is jelen van ezen a sajátos piacon, aki egész Franciaország területén értékesít. Ő egyenesen „misebor” feliratú cimkét tesz az erre a célra szánt boraira, melyeket 2,20 Euróért árusít. „Mi vagyunk az elsők, akik konkrétan misebort kezdtünk árusítani” – mondja a cég kommunikációs vezetője. – „Marketing tevékenységünknek köszönhetően csak július hónapban 2.100 üveg misebort értékesítettünk Franciaországban, és évi 30.000 üveg eladására számítunk.”

Azóta persze más termelők és értékesítők is megjelentek a piacon. Vannak, akik apátsági butikokon keresztül stabil vevőkört alakítottak ki, mely a plébániákon kívül kolostorokra is kiterjed. Vannak azonban olyan kolostorok is, amelyek maguk termelik meg a számukra szükséges misebort.

Mint minden terméknek, a misebornak is szüksége van arra, hogy megkülönböztessék a konkurens termékektől. A nyugat-franciaországi Nueil-sur-Layon községben működő Bárka közösség például olyan misebort árusít, amely garantáltan biogazdaságból származó szőlőből készül. A 3,90 Euróért árusított félszáraz ital nem kis népszerűségnek örvend. „A vevőkörünk a környékünkön található plébániákból, illetve olyan távolabbi plébániákból áll, amelyek közelében nem zajlik helyi bortermelés – mondja Claire Chaudoreille kereskedelmi igazgató. – A misebor eladás azonban nem éri el az éves forgalmunk 1%-át sem: évi 60.000 palack bort értékesítünk, melyből csak 2.500-3.000 palack a misebor.”

A misebor kereskedelme persze nem csak helyi vagy országos, hanem nemzetközi szintű is lehet. A XVIII. század elején Nagy Péter cár például, aki rajongott a dél-franciaországi Cahors ízes, csersavas boráért, szerződést kötött a francia termelő és az orosz orodox egyház között. A Franciaország és Oroszország között zajló misebor kereskedelem több, mint 200 évig tartott, és csak az 1917-es bolsevik forradalom vetett véget neki.

13 évvel ezelőtt azonban a cahors-i szőlősgazdák újbóli kapcsolatfelvételt kezdeményeztek az oroszokkal. Így történt, hogy Alain Gayraud bortermelő 2006-ban 6.000 üveg misebort adott el az orosz egyháznak, ám az ügyletnek kébőbb nem lett folytatása.

La Croix/Magyar Kurír