Mit jelent a pénz, és hogyan használjuk jól

Hanna a Solidarity Foundation-on keresztül a Vatikánnak ajándékozta a Lukács evangéliuma és a Miatyánk legősibb írott példányát.

Frank J. Hannával a Zenit készített interjút:

– Szándékos egybeesés, hogy könyve éppen most, a világméretű pénzügyi válság idején jelent meg?
– Nem, de úgy vélem, ez az egybeesés gondviselésszerű. Nagyon érdekes, hogy a múlt hónapban sokkal több alkalmam volt politikai beszédet tartani a gazdaságról és a pénzről, mint az utóbbi években. Azt hiszem, hogy a könyv üzenete különösen jelentőségteljes az embereknek a mostani időszakban.

– Mi ez az üzenet?
– Valójában több mondanivalója van, de az első és legfontosabb, hogy a pénz Isten ajándéka, amelyet bölcsen kell használni. Általában sok időt és energiát fordítunk a pénzkeresésre, és jól megvizsgáljuk azt, amit megveszünk – például új autót vagy mosógépet –, de azt már nem kérdezzük meg magunktól: hogyan használjam a pénzt úgy, hogy jobb ember legyek és szeretteimet segítsem az erényekben való növekedésben?

– Hogyan lehet úgy használni a pénzt, hogy növekedjünk az erényekben? Nem azt mondják, hogy a pénz minden baj forrása?
– A pénz nem minden baj forrása. Az rombolja a lelkünket, hogy a pénzhez ragaszkodunk, ahelyett, hogy Istenhez ragaszkodnánk. Ebben az értelemben bármihez ragaszkodunk, ami objektíve jó, kárt okozhat, ha Isten elé helyezzük, mert így Istent valami mással helyettesítjük, és megszegjük az első parancsolatot. A pénz – Isten többi ajándékával együtt – olyasmi, amit Õ eszközként ad nekünk mások szolgálatához. És amikor másokat szolgálunk, növekszünk az erényekben.

– Ezt azt jelenti, hogy nem helytelen saját magunkra pénzt költeni?
– Természetesen nem. Ezért szentelem könyvem egy részét annak a kérdésnek, hogy mennyit tekinthetünk elegendőnek, abból a szempontból is, hogy mennyit teszünk félre, és abból is, hogy mennyit költünk magunkra és másokra, különösen a gyermekeinkre. Ha valakit Isten jó képességekkel vagy intelligenciával áldott meg, helyesen teszi, ha ezt felhasználja saját maga és azok javára, akiket szeret, és a pénzt is lehet ugyanígy használni. De abban a pillanatban, amikor engedékennyé válunk magunkkal szemben, vagy túlzott mértékben engedékennyé a családtagjainkkal szemben, síkos talajra lépünk.

– Mi indította arra, hogy üzletemberként megírja ezt a könyvet?
– Szókratész azt mondta, hogy az élet vizsga nélkül nem méltó arra, hogy éljük, ezért mint üzletember elhatároztam, hogy szigorú vizsgának vetem alá, hogy mire költöm a pénzemet, mire használom az energiámat. Ez azt jelenti, hogy sok időt szenteltem a pénz fogalmának, az életem és a pénz viszonyának, illetve olyan emberek életének elemzésére, akik pénzügyekkel foglalkoztak.
Ez a könyv ennek a vizsgának az eredménye. Eredetileg csak jegyzetgyűjtemény volt saját magamnak. Gondolataimat és jegyzeteimet valami pragmatikus egészbe kellett rendeznem, amin keresztül átláttam és megértettem, amit összegyűjtöttem. A munka során pedig ráébredtem, hogy ezt fel is tudom kínálni mások javára is. Miután elolvastam, odaadtam néhány barátomnak: jómódúaknak és olyanoknak is, akik szűkösen jutnak el a hónap végéig. Mindkét csoport azt mondta, hogy javukra szolgált a könyv.
A pénz végeredményben szerves része a világnak, amelyben élünk, és ha nem gondolkodunk el róla, könnyen téves következtetésekre juthatunk. Másrészt a pénz használatának helyes felfogása segíthet bennünket, hogy teljesebben éljünk, sokkal teljesebben, mint gondolnánk. Ebben az értelemben pénzünk értelmének jobb megértése segíthet abban, hogy azokat a dolgokat is jobban megértsük, amiket a pénz nem tud megadni.

– Valóban úgy véli, hogy a pénz helyes felfogása segíthet abban, hogy jobban megértsük azokat a dolgokat, amelyeket pénzért nem lehet megvásárolni?
– Minden bizonnyal. Valahányszor megpróbáljuk megítélni, hogy hogyan használjuk mindazt, amit Istentől kaptunk, keresve az ő vezetését, közelebb kerülünk hozzá. Ezért az az erőfeszítés, amellyel meg akarunk érteni olyasvalamit, mint a pénz – amely a minket körülvevő anyagi korlátok miatt szükségszerűen sok időt és figyelmet kér tőlünk –, bizonyára segít, hogy elnyerjük a szükséges bölcsességet ahhoz, hogy jól tudjuk használni. Ha már eljutottunk erre a bölcsességre, jobban tudjuk majd értékelni a nem anyagi dolgokat, mint a szeretet, a remény, a hit, a bátorság, a barátság stb. S a pénzben nem önmagáért való célt, hanem eszközt fogunk látni, amely segít bennünket Isten dolgainak keresésében.

– Ön különböző elismeréseket kapott emberbaráti tevékenységéért. Akinek nincs pénze, hogyan lehet emberséges másokkal?
– Először is meg kell érteni, mi a filantrópia, az emberbarátság, emberszeretet. A kifejezés is két görög szóból ered: filos – szeretet valami, valaki iránt, és antropos – ember. E meghatározás szerint, Krisztus, aki alig rendelkezett anyagi javakkal, a legjelesebb filantróp volt. Nem kell sok pénz ahhoz, hogy nagylelkűek legyünk – erről is szó esik a könyvben. Pénzünknek, bármennyi is legyen, eszköznek kell lennie, amellyel nagylelkűségünket tápláljuk. Azt hiszem, minél inkább megértjük ezt és a pénz szerepét életünkben, annál inkább megközelíthetjük ezt az ideált.

– A könyv megegyezik az Egyház tanításával?
– Nagyon remélem! Vázlatát odaadtam néhány papnak és egy érseknek, mert biztos akartam lenni abban, hogy az Egyház tanításának irányvonalában van. Azt hiszem, az is sokat számít, hogy világi vagyok, és remélem, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalataim sokat segíthetnek másoknak.

Magyar Kurír

Képek: www.eandh.hu, ecx.images-amazon.com, legrc.org