Monostori László az angyalföldi eucharisztikus kongresszuson: Minden regiszteren játszanunk kell!

Nézőpont – 2019. november 14., csütörtök | 12:04

Az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus negyedik napján, az esti szentmise után a Szent Mihály-templomban a helyi plébániai képviselő-testület tagja, Lipthay Endre beszélgetett Monostori Lászlóval, a Lehel téri Szent Margit-templom plébániai kormányzójával.

A kérdésre, hogy amikor először meghallotta, hogy 2020-ban Budapest rendezi a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK), milyen érzései voltak, László atya visszaugrott az időben: erről 2015 őszén hallott először, akkor a budavári prímási palotában dolgozott, Erdő Péter bíboros mellett. Ferenc pápa a hivatalos bejelentést a 2016-os januári, a Fülöp-szigeteki Cebuban rendezett NEK-en tette meg. Januárban a bíboros atya vezetésével küldöttség utazott ki a városba, Monostori László elmondta, először nem örült az utazásnak, pihenni szeretett volna karácsony után, nem a világ végére repülni... Minden megváltozott azonban, amikor megérkeztek. Nem egy unalmas eseményre, hanem valódi örömünnepre érkeztek. Az egész ország, régió megmozdult, mindenütt hirdették a kongresszust, érezni lehetett, hogy az ottani, többnyire szegény sorban élő emberek magukénak érzik, hogy ünnepeljék az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust. A naponta bemutatott reggeli szentmiséken 100-150 fős kórus végzett zenei szolgálatot, mint Monostori László megtudta, hónapokig gyakoroltak, még ha csak tíz-tizenöt percig is énekeltek, ruhájukat a legújabb divat szerint állította össze a tervező, életük legnagyobb ajándékaként tekintettek arra, hogy az eucharisztikus kongresszuson szolgálhatnak.

A plébániai kormányzó biztosra mondta, hogy jövőre Jézus eljön közénk, de nem mindegy, hogyan fogadjuk őt. Az újabb kérdésre, hogy mit vár a kongresszustól, milyen nehézségeket lát, kifejtette: nagyon lényeges az odáig vezető út, hogy lelkileg készüljünk fel az eseményre, de vannak biztató jelek, mintha sikerült volna kicsit felrázni a budapesti katolikusokat a csüggedésből, fásultságból. Korábban szinte általános volt, hogy a legtöbb templomban a hívek szemüket lesütve, szinte magukba roskadva vesznek részt a szertartásokon, de ez megváltozott, szemükből a Jézusba vetett remény sugárzik. Nagy öröm az is, hogy egyre több templom van nyitva egész nap, szaporodik a szentségimádást tartó templomok száma. Sokan kapcsolódnak be a szervezései munkába, vannak kongresszusi összekötők. Akadnak természetesen kihívások is. Nem mindegy, milyen szívvel készülünk a kongresszusra.

Az esemény nyitó szentmiséje 2020. szeptember 13-án lesz az újjáépített Puskás Ferenc Stadionban. Ezen elsőáldozás is lesz. Az erdélyiek, a vidékiek körében hatalmas a lelkesedés, az ország minden részén mozgolódnak, Budapesten az elején ez nem volt jellemző, bár az utóbbi időben mintha változott volna a helyzet, nagyobb az érdeklődés. Öröm, hogy a szervezők előzetesen kétezer gyermek jelentkezésére számítottak a központi elsőáldozásra, de már eddig többen jelentkeztek, és még nem zárult le a lehetőség – tette hozzá Monostori László.

Arra is kitért, hogy a NEK-en szükség lesz a laikusok segítségére, így önkéntesekre, akik segítik a zarándokokat a tájékozódásban. Számítanak azok jelentkezésére is, akik szállást tudnak adni a határon túli, a vidéki és a szegényebb országokból érkező zarándokoknak, néhány napra vagy akár egy hétre, a szállodák ugyanis nagyon drágák. Az önkéntes szolgálatra és a szállásadásra az eucharisztikus kongresszus honlapján (www.iec2020.hu) vagy a helyi plébánián lehet jelentkezni.

A négyévente szervezett NEK céljával kapcsolatban a plébániai kormányzó úgy fogalmazott, hogy az eucharisztikus kongresszus egy hatalmas lelkigyakorlat. Mindenkihez szeretne szólni. Rengeteg program – családi, ifjúsági, ministráns stb. – lesz, mindennap lesznek előadások, bíborosok részvételével, csakúgy mint világi emberek tanúságtétele arról, hogyan változtatta meg az életüket az, hogy találkoztak Jézussal. Természetesen lesznek imádságok, szentségimádás, kulturális műsorok. Lesz néhány kiemelt esemény is, így a már említett nyitó szentmise a Puskás Stadionban, szentmise a Parlament előtt, körmenet az Andrássy úton, a záró eucharisztia bemutatása pedig a Hősök terén lesz. Az eseményeken való részvételhez nem teológiai képzettség, hanem nyitott szív kell.

Az evangelizáció és a misszió összefüggéséről Monostori László elmondta: a világ változik, ma már nem elég, ha egy pap a templomban várja a híveket, mert félő, hogy egy idő után elmaradnak, nem lesz kire várnia. Angyalföld kivétel, de máshol sajnos egyre kevesebb a templomba járó ember. Jézus arra hív bennünket, hogy vegyük komolyan a missziós parancsot, menjünk ki az emberekhez, hirdessük az egész világon az evangéliumot. Minden regiszteren játszanunk kell, elmenni a tévébe, posztolni a Facebookon, Instagramon és egyéb kommunikációs csatornákon. Lehet, hogy nem mindenhol fogadnak szívesen bennünket, de nem kell ezzel törődnünk, hirdetnünk kell az örömhírt, akár alkalmatlan, akár alkalmas az idő. Különösen nagy szerepük van ebben a világi hívőknek, mert ők – a papjaikkal ellentétben nem csak a templomba járó emberekkel találkoznak. Életükkel kell tanúságot tenniük a hitükről a munkahelyükön, családjukban, barátaik, ismerőseik között.

Monostori László atya elmesélt egy vele megtörtént esetet. Amikor elolvasta Ferenc pápa teremtésvédelmi enciklikáját, nagyon fellelkesült, éppen Sopronba készült, gondolta, nem autóval, hanem vonattal megy. Végül praktikus okokból mégis a kocsi mellett döntött, de eszébe jutott, hogy a gépjármű teljes kihasználtsággal guruljon ezen a hosszú úton, ezért az Oscar TeleKocsi online szolgáltatáson keresztül felajánlotta az üres helyeket. Összesen négyen utaztak együtt, rajta kívül egy fiatal hölgy és két férfi, egyikük középkorú, másikuk ifjú. A középkorú férfi azonnal kikérdezett mindenkit, mivel foglalkoznak, még talán Budapest határát sem hagyták el, amikor Monostori Lászlónak is színt kellett vallania. Találjátok ki, mondta ő, engedve a Lélek súgásának. Találgattak: üzletkötő, ügyvéd, tanár... Komáromnál jártak, amikor bevallotta, hogy római katolikus pap. A középkorú férfi azt mondta, érdekes, a fiatal fiú hirtelen nem tudta, miről van szó, a hölgy kezébe temette az arcát, mintha azt mondta volna, „Úristen, ez egy pap!” Hamar kiderült, hogy az utasok közül ketten korábban elsőáldozók is voltak, de ma már eltávolodtak a hittől. Templomba egyikük sem járt, mégis, komoly hitbeli kérdésekről kezdtek el beszélgetni. Az út végén a hölgy azt mondta, ez volt élete legjobb, legérdekesebb utazása.

„Az ilyen, váratlan események is alkalmak a misszióra, az evangelizálásra – mondta Laci atya. – Meg kell szólítanunk az embereket a templomok falain kívül is.” Idézte Szent II. János Pál pápát: az Egyház útja az ember útja. Ezért nekünk oda kell mennünk, ahol emberek vannak, a városok forgatagában. Nem kell félnünk az újítástól, figyelnünk kell a Szentlélekre, és bíznunk kell abban, hogy Krisztus mindig velünk van, velünk lesz jövőre, itt, Budapesten, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is.

A beszélgetés végén a Vigyázó Miklós közösségi terembe vártak mindenkit teázásra, baráti beszélgetésre. 

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK; Zuggó Zsolt/Angyalföldi Szent Mihály Plébánia

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria