Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (7.o.) Sebeők János Mehmet és Benedek címmel fejezi ki értetlenségét amiatt, hogy a közszolgálati tévécsatorna, az M1 húsvétvasárnap az esti híradóban legelső hírként azt közölte, hogy Mehmet Karcsika hazaérkezett Törökországból. A cikkíró leszögezi: az, hogy a közszolgálati M1-en húsvétvasárnap ez lehetett a legfontosabb hír, jelzi „a komolyságvesztés, a személytelenségvesztés mértékét. A közszolgálati tévé menthetetlenül elbulvárosodott, arcátlanul megszemélyesült… Sokan megkérdezik: mi közünk Győzike mindennapjaihoz, miért foglalkozik a bulvársajtó azzal, hogy Bea asszony terhes-e vagy sem: nos, ugyanígy felvethető a kérdés: mi köze van az egész országnak ahhoz, ami Mehmet Karcsikával történik? A közszolgálati televíziócsatornán miként előzheti be Mehmet Karcsika XVI. Benedek pápát? Egy magánügy miképp kerekedhet a legszentebb közügy – a húsvét – fölé?” Sebeők arra is kitér, hogy a tízéves kisfiú nem akar Magyarországon maradni, visszavágyik Törökországba, s „gyermekietlenül kemény tekintetén keresztül valamennyien megsejthetjük az iszlám szocializáció erejét. Azt, hogy az infantilis Nyugat miért gyönge a kezdettől fogva felnőtt mohamedán civilizációhoz képest. A közszolgálati televízió aránytévesztése – mely Mehmet Károlyt a pápa elé szerkesztette – így akaratlanul az iszlám kereszténység fölötti győzelmét is eljátszotta közjáték gyanánt.”

A Népszabadság (4.o.) Az öntudatos habzsolás korszaka címmel számol be a Magyar Pax Romana katolikus értelmiségi egyesület konferenciájáról, kiemelve, hogy azon Tölgyessy Péter alkotmányjogász, az SZDSZ egykori elnöke, a Fidesz volt országgyűlési képviselője az állam és az egyház viszonyát elemezte. Emlékeztetett rá, hogy az egyházakkal szembeni fellépés még a nyolcvanas években is az üldöztetés határát súrolta. Az állam igyekezett beépülni az egyházak életébe, és ezt sikerrel tette. Tölgyessy nem árult el részleteket, de érzékeltette, hogy az általa látott ügynöklisták számos meglepetést tartogatnak. Szerinte a rendszerváltozás sok tekintetben felkészületlenül érte az egyházakat, majd két-három olyan év következett, amikor az egyházak érezték, hogy robbanásszerűen megnövekedtek a lehetőségeik. Aztán az „öntudatos habzsolás időszaka” jött, ami az előadó szerint a „jól megfogható erőforrásuk megszerzésében” nyilvánult meg. Közben a jobboldalon kialakult az a képzet, hogy az a becsületesség jele, ha valaki formális szertartások szerinti hitéletet él, minden más politikailag alacsonyabb rendű. Egyre erőteljesebbé vált a közeledés, olyan protestáns egyház is akadt, amely szinte összenőtt a jobboldallal. Tölgyessy leszögezte: teljesen törvényes, ha az egyházak politikai kérdésekben is állást foglalnak, de tudniuk kell: akkor a válasz is politikai lesz. Tudniuk kell azt is, hogy ez nem feltétlenül bölcs lépés a részükről. Politikai állásfoglalásaikkal ellenérzéseket váltanak ki a nem mélyen vallásos emberekből: márpedig ők alkotják a társadalom nagy részét, és ők azok, akiket az egyházak szeretnének elérni. A baloldal és az egyházak viszonyát illetően Tölgyessy Péter a vatikáni-magyar megállapodásról szólva úgy vélte: Horn Gyula akkori miniszterelnök „jó kádári módra” meg akarta vásárolni az egyházakat. Azt állította, hogy a saját fülével hallotta Horn Gyula szájából: a szerződéstől azt várja, hogy az egyházak aktívan támogatni fogják a baloldalt. Az alkotmányjogász óva intett attól, hogy az egyházak tíz-tizenöt évvel ezelőtti témákat kezdjenek el újra megvitatni.

Ugyancsak a Népszabadság (6.o.) A Kis Tigris gettóba zárja a gyerekeket? címmel ad hírt arról, hogy nyáron megszűnik a baranyai Alsószentmárton általános iskolája. A cigányok lakta, 1200 lelkes falu azonban nem marad alapfokú tanintézet nélkül, mivel a Tan Kapuja Buddhista Egyház  – a már működö Kis Tigris Gimnázium és Szakiskola mellett – elindít egy iskolát. A lapban Lankó József alsószentmártoni plébános, aki több mint huszonöt éve lelkipásztor a faluban, elmondta: úgy érzi, évtizedes munkájának eredménye omlik össze, ha a Kis Tigris tervei megvalósulnak. A plébános a kilencvenes évek elejétől arra törekedett, hogy a helybélieket meggyőzze, gyermekeiket ne a szentmártoni iskolába járassák, mivel gyenge színvonalúnak tartotta a helyi iskolát. És azért is, hogy az alsószentmártoni homogén cigányközösségben felnevelkedő gyerekek minél hamarabb integrálódjanak a társadalomba. A plébános azt tapasztalta, hogy a helyben „iskolázódó” fiatalok a faluból kilépve tájékozatlanok, szorongók és képtelenek a kommunikációra. Lankó atya az egyházasharaszti iskolát is az integráció ellen ható intézménynek mondta, miután a gyerekek többsége ott is roma. Ezért a siklósi katolikus és református iskolát javasolta a szülőknek. Ennek eredményeképpen jelenleg ötvenöt alsószentmártoni tanul e két iskolában. Az ingázó diákok korrepetálását és tehetséggondozását egy alsószentmártoni katolikus alapítvány vállalta magára. A napköziszerűen működő alapítványi tanodában félszáz gyerek tölti délutánjait. Lankó József szerint az ingázó diákoknak van esélyük arra, hogy később leérettségizzenek, lediplomázzanak, szakmát tanuljanak, a helyi iskolában tanulóknak viszont erre nincs esélyük. A korábbi ingázókból e pillanatban már huszonnyolcan siklósi és pécsi középiskolákban tanulnak. Ennek a programnak köszönhetően eddig 12 alsószentmártoni gyerek érettségizett, s tízen egyetemre és főiskolára járnak. Most viszont Lankó József azt jövendöli, hogy ennek vége, mert a Kis Tigris az ingázó szentmártoni általános és középiskolásait magához csalogatja. Az intézmény azért vonzó az alsószentmártoniaknak, mert helyben van és mert nem követel annyit, mint a városi iskolák. „A Kis Tigris gettóba zárja majd az alsószentmártoni és a környékbeli cigány gyerekeket. Nem is értem, hogy miért kap a Kis Tigris kiemelt állami támogatást azon a címen, hogy ott integrált oktatás folyik. Hiszen az alsószentmártoni gimnázium valamennyi tanulója roma, s ez így lesz a Kis Tigris leendő általános iskolájával is. Ez nem integráció, ez épphogy az állam segítségével megvalósított totális szegregáció. Tudni kell azt is, hogy az alsószentmártoni gyerekek szülei általában 15 éve itthon vannak, merthogy azóta állástalanok. Ezért aztán ezeknek a gyerekeknek minél korában meg kell tanulniuk: az életben akkor viszik valamire, ha reggel buszra ülnek és mennek a dolgukra. Nekik a tanulás a legfontosabb dolguk, ezért utaznak naponta a városba. Ha iskolásként rögződik bennük, hogy reggel el kell menniük a faluból, akkor felnőttkorukban már természetes lesz számukra az is, hogy a korai órákban a munkahelyükre igyekezzenek” – mondta Lankó József. A riportban eredetileg megszólalt volna Derdák Tibor, a Gimnázium igazgatója is, aki azonban később arra hivatkozva, hogy ebből a helyzetből csak rosszul kerülhet ki, visszavonta nyilatkozatát.

Magyar Kurír