Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet („…szétcsúszó jégtáblákon állunk…” 4.o.) beszámolót közöl a XII. kerületi Turul-szobornál tartott megemlékezésről és koszorúzásról, annak emlékére, hogy 1945. február 12-én befejeződtek a harcok Budapesten, véget ért a főváros ostroma, „amely kiszolgáltatott civilek és katonák tízezreinek halálát, a főváros szinte teljes romba döntését okozta”. A XII. kerület katonai és civil áldozatai előtti tisztelgés ökumenikus megemlékezéssel ért véget, amelyet Kocsis István tábori lelkész, az istenhegyi Szent László-templom plébánosa és Berta Zsolt református lelkész tartott. A polgári napilap kiemeli: „Éppen amikor Kocsis István plébános arról beszélt, hogy hazánkban ma rettenetes indulatok feszülnek, egy kocsival arra haladó hölgy éktelen dudálásba kezdett. Jelezve, hogy nem ért egyet az emlékmű előtt tartott megemlékezéssel. A másokért életüket feláldozó magyar katonák, áldozatok emlékét meggyalázni szándékozó, a másként gondolkodást, a másságot elutasító hölgy cselekedetét azonban rezzenéstelen arccal vette tudomásul a népes hallgatóság. A plébános az intermezzo ellenére így folytatta: ’egész életünket nem határozhatják meg az indulatok.’” A plébános Jelenits István piarista atyát idézve kiemelte: „…sokszor kell úgy éreznünk, hogy szétcsúszó jégtáblákon állunk: fél lábbal itt, fél lábbal ott. Egy ember erejével képtelen összehúzni ezeket a jégtáblákat, híddá kell feszülnünk közöttük. Bizonyos, hogy ez nem mindig sikerül. De maga a vállalkozás, az a naponta megújuló erőfeszítés már sugároz hitet és bizonyosságot, hogy a jégtáblák szétcsúszása nem természetes.” Kocsis István tábori lelkész hozzátette: „Akármelyik jégtábla mellett kötelezi is el magát az ember, most már mindkét oldalon szenvednek. S ez ellen közösen kell tennünk.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (8.o.) néhány sorban közli, hogy a The Daily Telegraph című, jobboldali brit lap ismerteti Ariel Toaff professzor, a volt római főrabbi fiának most megjelent könyvét, amely szerint igaz az, hogy a középkorban zsidók keresztény gyerekeket gyilkoltak, és a vérüket vallási szertartásban felhasználták.

A Magyar Hírlapban (15.o.) Nyiri János Ahol nincs erkölcs, ott nem lesz állam címmel elmélkedik az athéni demokráciáról, a Sátánról és napjainkról. A cikkíró emlékeztet rá, hogy az evangélium szerint Jézust háromféleképpen kísértette meg a Sátán. Dekódolva a bibliai allegóriákat, Nyiri kifejti: „a Sátán sosem absztrakt, mindig személyként, arccal jelenik meg. Materiális javakat ígér, cserébe csupán önmaga dicsőítését kéri. Rágalmaz, vádol, gyaláz, csúfol, ezzel téríti le a jó útról az embert. Nem szimplán hazug, hanem kerüli az igazságot, féligazságok elhitetésével csalja meg az embert. – Szavazz rám! Ha leborulva hódolsz előttem, minden a tiéd lesz… Szóval a Sátán nagyvonalú. Nem piti alak, nem gyalog jár, öltönye angol szövetből van, aranyórát hord, és bármit megígér. A Biblia amúgy ’optimista’. Két túlzástól óvja az istenfélő embert. Egyfelől ne becsülje le a Sátán erejét saját magával szemben, másfelől ne becsülje túl a Sátán erejét Istennel szemben. Mert a végső győzelem nem a Sátáné lesz.”

Magyar Kurír