Napi Sajtószemle

– 2005. május 19., csütörtök | 10:12

A HVG (90-92.o.) Hinni kell címmel ismerteti Dean Hamernek, az USA Országos Rákkutató Intézete genetikai struktúrával foglalkozó részlegvezetőjének tavaly megjelent, Az Isten-gén című könyvét, amelyben a szerző azt állította: a VMAT2 nevű gén döntheti el, ateista, vagy istenhívő lesz-e az ember. Eszerint a lelki élmények iránt nyitott emberek képesek objektív bizonyítás nélkül is elfogadni dolgokat. A 10-es kromoszómában lévő VMAT2-nek csak kétféle változata létezik: ami eltér, az pusztán a DNS-lánc egyetlen apró eleme, egy nukleotid. Akikben az egyik irányba billen ez a „kapcsoló”, azok általában kevésbé „hiszékenyek”, míg a másik, VMAT2-változatot magukban hordozó emberek hajlamosabbak a hitre. Keresztény egyházi vezetők rögtön tiltakoztak, mondván, nem az agy elektromos impulzusai adnak lelki megvilágosodást, hanem a Szentlélek. Arra hivatkozva is többen elutasították Hamer állításait, hogy a protestáns többségű USA-ban különösen sok olyan intellektuális keresztény él, aki nem meditál, sőt kifejezett ellenérzésekkel viseltetik a természetfeletti élményekkel szemben, mégis hisz Istenben. A génsebészettel foglalkozó szakemberek is szkeptikusak: Falus András genetika-és immunológia professzor a HVG-nek elmondta: azért is tartja tudománytalannak Hamer felvetését, mert nagyon valószínűtlen, hogy lennének a magatartásért vagy a világnézetért felelős gének. Falus szerint már magas vérnyomás,vagy a hízásra való hajlam kialakulásához sem egy gén megléte szükséges, hanem több tucatnak az együttműködése, egy-egy magatartásbeli vonást pedig az határoz meg, hogy az ember nagyjából 25 ezer génje közül legalább ezernyi gén hogyan befolyásolja sokmilliárd lehetőség közül az aktuálisan működő idegsejthálózatot. Azt a professzor nem tagadja, hogy a Hamer által nevesített gén egy elem lehet a természetfeletti iránti vonzalom mértékét is meghatározó idegrendszeri működésben, ám durva leegyszerűsítésnek tartja az Isten-génről való beszédet. Tringer László pszchiáter egyenesen szamárságnak tartja ilyen gén feltételezését, mert „az eddigi tudományos ismeretek szerint az értékválasztás nem befolyásolható genetikailag, hiszen az élet során akár többször is változhat a szülők, barátok vagy példaképek hatására. Ha az istenhitet a gének komolyan befolyásolnák, akkor nem válhatnának hívővé olyan, nem vallásos háterű gyerekek, akiket a magasabb színvonalú oktatás reményében írattak be egyházi iskolába. Tringer László azt elismeri, hogy az intelligenciától is függhet a fogékonyság az Istenhez hasonló elvont fogalmak befogadására, magát az intelligenciát viszont valóban befolyásolják a gének. A HVG végül megjegyzi: a sok kritika hatására Hamer kissé visszakozni kényszerült. Elismerte: félrevezető lehet könyvének címe, és úgy nyilatkozott: „A vallás az emberek által tanult kulturális jelenség, viszont aminek inkább genetikai okai vannak, a spiritualiásra való fogékonyság.” HVG/MK A Magyar Demokratában (38-39.o.) Hankó Ildikó Csoda a Kissomlyó-hegyen címmel készített riportot a pünkösdi csíksomlyói búcsúról. A szerző megállapítja: „A sok százéves Boldogasszony-tisztelet ma tömegeket vonz a Somlyóhegyre, függetlenül vallási hovatartozástól. Azok éreznek indítatást a zarándoklatra, akik magyarságukat ma is egyfajta csodaként élik meg. Csíksomlyó a nemzet egységét hivatott bizonyítani, különösen most, amikor többen gyalázatos módon igyekeztek eltaszítani testvéreiket” – utal Hankó Ildikó a 2004. december 5-ei, kettős állampolgárságról szóló népszavazás sikertelenségére. MD/MK A Magyar Nemzet (Rendőrkézen… Temetés után megverték… 1., 17. o.) beszámol arról, hogy a Józsefvárosi Jó Pásztor-lelkészség 62 éves plébánosát, Khirer Imrét a múlt pénteken megtámadta L. József, egy 30-35 éves cigány férfi a Kálvária téri irodájában. Az atya súlyosan megsérült, a Fiumei úti baleseti intézetben ápolják. Eltört az orr- és a szemüregcsontja. A bántalmazó három ökölcsapást mért a 21 éve a körzetben tevékenykedő lelkipásztor arcára. A plébános a földre került, elöntötte a vér. A roma férfi azért ment a Kálvária térre, mert szerinte Khirer Imre miatt testvére, akinek aznap délután volt a temetése, megszenteletlen sírba és földbe került. A temetési szertartást Khirer Imre végezte el, mert bár azon a délutánon már elígérkezett egy másik búcsúztatásra, megbízói, L. Józsefék ragaszkodtak a személyéhez. A plébános figyelmeztette a családot, hogy csak akkor vállalja el a feladatot, ha kántorával együtt időben áttér a pesterzsébeti cigány temetésről egy másik, már korábban programjába iktatott kőbányai szertartásra. A ravatalozóból kijövet azonban a gyásznép az épület előtt egy előre meg nem beszélt külön búcsúztatóba kezdett. Váratlanul megállt a menet, ezért a pap itt fejezte be az egyházi előírásoknak megfelelő liturgiát. A sírszentelésre már nem jutott ideje. A másik gyásznép maradt volna pap nélkül, ha kivárja a spontán kegyeleti mozzanat előre nem látható végét. Eltávozott az erzsébeti temetőből, s akkor senki nem kifogásolta, hogy elmegy. Betegszobájában elmondta: ma sem döntene másként, tiszta a lelkiismerete. Eddig több száz cigány temetésen vezette az egyházi szertartást és soha nem került hasonló helyzetbe. Egyúttal felhívta a figyelmet: a temetők egész területe megszentelt földnek számít. MN/MK Szintén a Magyar Nemzetben (Szép, komoly játék 4.o.) Kovács Ákos popzenész nyilatkozik, aki elmondta: „Istenkereső ember vagyok, ez a legtöbb dalomban benne van. Nem részesültem vallásos nevelésben, így sokáig nem kapott irányt a transzcendens iránti vágyakozásom. Kezdetnek megfelelt Hamvas vagy Krúdy lágy panteizmusa. Az élet hétköznapjaiban jó felfedezni a szakralitást, de ez a felismerés még nem hit, ezért könnyen félre is viheti az embert.” Ákos szerint „az értékelvű jobboldal két oldalról van szüntelen támadás alatt: egyrészt a fitymáló keresztényellenesség felől, másrészt az ősmagyaros, hátrafelé nyilazós irányból. Két út között választhatunk. Az egyik: fogyasztásba fulladni, szellemi lényként megszűnni – a másik: az újraevangelizáció, a megtértés. A jobbítást igyekszem magamon kezdeni. Lelki értelemben rendbe szedem magam; pótolom, amit korábban elmulasztottam. A megtérés nekem is napi feladat…” MN/MK