Napi sajtószemle

A Népszava Szép Szó című mellékletében (3.,4.o.) Kasza László Bocsánatot kér a Vatikán? címmel felidézi: jövőre lesz ötven éve, hogy a Vatikán „keleti politikája” keretében számos, a magyar katolikus egyház és hívek szempontjából hátrányos megállapodást kötött az ateista Kádár-kormánnyal. Vatikáni források szerint a Ferenc pápa előtt álló, megoldásra váró feladatok között van a Szentszék úgynevezett „keleti politikájának” és következményeinek felülvizsgálata. A cikkíró úgy látja: ma már sokan osztják a véleményt, hogy „keleti politikájával” a Vatikán sokat ártott a térség katolikus egyházainak, de mindenekelőtt a híveknek.

A Magyar Nemzetben (25.o.) S. Cs. Tízparancsolat főcímmel és Észak-Koreában halál jár a Bibliáért főcímmel ír arról, hogy a Kim Dzsongun által irányított kommunista országban formálisan vallásszabadság van, de halálbüntetés jár azért, ha valaki Bibliát birtokol. Ez alapján ítélték halálra és végezték ki a közelmúltban Hjon Szongvol énekesnőt – Kim Dzsongun volt barátnőjét – és zenekarának tagjait. A hivatalos vádirat szerint pornográf képeket készítettek magukról és árulták őket, közben pedig Bibliát rejtegettek. A cikkíró felidézi, hogy a kétezres évek elején a fővárosban, Phenjanban részt vett egy istentiszteleten. Az ilyen szertartásokon kizárólag külföldiek vehetnek részt, és azért szervezik, hogy demonstrálják, Észak-Koreában vallásszabadság van. A szerző megkérdezte a mellette álló helyi embert, mióta jár ide. Ő azt válaszolta, évek óta, nagyszerű közösség van itt. Amikor a lelkész angol nyelven felolvasta a közismert igeverset – „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) –, az illető bőszen keresni kezdte az igét az Ószövetségben, a sebtében kiosztott Bibliában.

A Népszabadságban (12.o.) Fábry Béla Kié a gyerek? címmel a 2013/14-es tanév lényegének nevezi, hogy „Orbán keresztény-nemzeti ’átnevelő rendszere’, még ha kaotikus módon is, de megkezdte a maga teljességében működését.

Az Élet és Irodalomban (1.o.) Váncsa István Szívás című, gunyoros hangvételű vezércikke szerint „Jövőnk alapját természetesen keresztény erkölcsre való nevelés képezi, vezérlő csillagai a könyörületesség és az alázat. Ezek az erények, amelyek az engedelmes és kötelességtudó lélek előtt megnyitják a mennyei birodalom felé vezető utat, a keresztény nevelésnek pedig Ágoston szerint egyetlen funkciója van, nevezetesen az, hogy a siralomnak eme völgyében ideiglenesen állomásozó lelkeket a túloldal felé kalauzolja. Alázat itt, jutalom a túlvilágon, ezt kell megtanulniuk a csemetéknek, attól lesznek boldogok.”

A Magyar Nemzetben (A szín gyermeke 35.o.) a 86 éves Nemcsics Antal professzor, festőművész, művészetpedagógus nyilatkozik, aki 84 templomnak készítette el a szakrális tér létrehozásához szükséges színdinamikai terét, tervezett liturgikus szimbólumokat, tereket, freskói, seccói, pannói számos magyar templom falát díszítik – mindez benne van a közelmúltban a Magyar Képek Kiadónál megjelent Szín és szakralitás című könyvében. A művésznek tárlata van az esztergomi Keresztény Múzeumban, jövő tavasszal pedig Pápán lesz az életmű-kiállítása. Nemcsics Antal elmondta: legjobb művei közé sorolja a Lengyeltótiban lévő képét. „Az akkori pécsi püspök, Cserháti József látta már korábban néhány munkámat meghívott, hogy fessek az ő falujában lévő hatalmas neoklasszis templomba egy ciklust karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd tematikában.” A festőművész arról is beszélt, hogy milyen az egyház, mint megrendelő: „Mindig vitáztunk azon, hogy egy vizuális műnek saját nyelvezete van. Igen gyakran az volt a kérés, hogy a képen legyen rajta minden, még olyan áron is, hogy leértékelődnek a fontos részletek. De akadtak másféle tapasztalataim is. Sok templomban dolgoztam, például a váci egyházmegyében. Bánk püspök sokszor meghívott a palotába, hogy beszéljük meg a részleteket. Ilyenkor kimentünk sétálni a kertbe, mert tudta, hogy az épület be van poloskázva, hátha olyasmi mondunk, amiből bajunk lehet. Feleségem a püspöki palota sok régi képét restaurálta. Váctól nem messze, a Börzsöny lábánál fekszik Szanda, egy kis falu. Ott van egyedül feketegránit-bánya Magyarországon, a terveim alapján ebből készült az oltár, a legdrágább újkori oltár talán az országban. Üvegablakokat is tervezett oda, amelyeknek sajnos csak a terveit tudom bemutatni, nem készült róluk igazán jó fotó. Az üvegablakokhoz egyébként új technikát dolgoztam ki, hasonlókat készített Manessier is, az egyes lapokat gyantával ragasztottuk össze, a hézagokat magánbetonnal töltöttük ki, és még egy üveglap került elé. Némelyik ablak majd hatvan évvel ezelőtt készült, s ma is tökéletes állapotban van. A beton alkalmazása érdekes rasztert eredményez, a gyanta izgalmas faktúrát ad. Hasonló, három-négy méter magas üvegablakok készültek Törökbálintra is.” A művész felidézi, hogy még a Kádár-korszak idején a Vatikánból fotókat kértek a műveiről, „ezek bekerültek a Biblioteca Vaticana gyűjteményébe, a pápa nevében gyönyörű köszönőlevelet küldött a könyvtár igazgatója.”

Magyar Kurír