Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszavában (1.,13.o.) Rónay Tamás A pápa nehéz küldetése Amerikában címmel azt fejtegeti, hogy bár elődjével, II. János Pállal szemben XVI. Benedek nem nevezhető „utazó pápának”, nyolcadik lelkipásztori látogatása különösen fontosnak ígérkezik. „A bajor származású pápa imázsa sokat változott az elmúlt években Amerikában. A hosszú út nagy kérdése: sikerül- végképp belopnia magát az amerikaiak szívébe”– olvasható a cikkben. Rónay Tamás hangsúlyozza: nemcsak a Szentatya személyisége változott meg az elmúlt években, az amerikai katolikus egyház sem ugyanaz, mint amelyet még II. János Pál pápa egyesült államokbeli látogatásai alkalmával megismerhetett: „Az amerikai egyház multikulturálisabbá vált. Sok plébánián például a spanyol vált ’hivatalos nyelvvé’, hiszen egyes déli egyházmegyékben túlnyomórészt spanyol ajkúak hallgatják az igét. A latin bevándorlóknak köszönhetően a katolikus egyház is átalakult, illetve folyamatos változást él át. Teljesen másként őrzik a hitüket, mint például az olasz vagy lengyel bevándorlók. Ez a kulturális sokszínűség megfiatalította az amerikai katolikus egyházat. Ezzel összefüggésben csökkent a helyi püspöki konferencia átlagéletkora. Az elmúlt években több egyházmegye élére új főpapokat neveztek ki. Talán ennek is köszönhető, hogy ma már nem olyan éles az ellentét a konzervatív és a progresszív papság között. Az egyháznak Amerikában is több égető problémával kell szembenéznie. Egyes egyházmegyék súlyos dollármilliókat fizettek a papok által szexuálisan zaklatott gyermekeknek kárpótlás gyanánt. Ezt a kényes témát XVI. Benedek sem kívánja a szőnyeg alá söpörni, ezzel kapcsolatos beszéde azonban nem ismert. A másik súlyos gondot az egyre növekvő paphiány jelenti. Igaz, az Egyesült Államokban e tekintetben valamivel jobb a helyzet, mint sok európai országban, ahol egy lelkipásztornak nemegyszer négy-öt plébániát is egy személyben kell ellátnia. Ám a szerzetesek csökkenő száma is komoly kihívást jelent az egyháznak, amely sok oktatási és egészségügyi intézményt tart fenn.” Rónay Tamás a legújabb adatokra hivatkozik, amelyek szerint ma már 30 ezer világi teljesít szolgálatot ezen intézményekben, vagyis számuk már nagyobb, mint a szerzeteseké. A cikkíró kitér arra is, hogy több jel utal arra: bár a pápa találkozik George W. Bush-sal, igyekszik távolságot tartani tőle, így például lemondta az amerikai elnökkel tervezett közös ebédjét, indoklás nélkül. Rónay szerint az amerikai vendéglátók mindent elkövetnek, hogy a pápa otthon érezze magát: kedvenc bajor ételeivel igyekeznek a kedvében járni.

A Magyar Hírlap (7.o.) Amerikába utazik a pápa című összeállítása kiemeli, hogy a Bush házaspár este díszvacsorát ad a 81. születésnapját holnap ünneplő Szentatya tiszteletére. „George Bush elnök sok kérdésben – az abortusz, az azonos neműek házassága vagy az őssejtkutatás terén – azonos nézeteket vall a pápával, de nem értenek egyet az iraki háborút illetően. XVI. Benedek a 2003-as iraki invázió előtt bíborosként elutasította, hogy az Irak elleni megelőző csapás igazolható lenne a katolikus doktrínával” – írja a konzervatív napilap. A Magyar Hírlap amerikai újságokból is idéz, amelyek szerint Amerikában nehéz és bizonytalanságokkal teli időszakot él át a katolikus egyház. A The New York Times megállapítja: több száz egyházközséget bezárnak és összevonnak, kevés a pap, nincs pénz a templomok karbantartására, és a demográfiai változások is kedvezőtlenek. A The Wall Street Journal viszont azt emeli ki, hogy a római katolikus egyház Amerikában sokkal tevékenyebb, mint Nyugat-Európában. Az Egyesült Államokban a hívők egyharmada rendszeres templomlátogató, míg Nyugat-Európában ez az arány csak tíz százalék. Az amerikai újság arra számít, hogy a pápa az ENSZ-ben követelni fogja: állítsanak le minden erőszakot, amelyet a hit nevében folytatnak. A Magyar Hírlap hozzáteszi: az egyházfő valószínűleg kevésbé bírálja majd az iraki háborút, hangsúlyozni fogja viszont a radikális iszlamisták elleni összefogás szükségességét.

A Népszabadság (Keresi vagy káromolja… 9.o.) foglalkozik azzal, hogy a bécsi Dom Múzeumban megnyílt, Vallás, hús, hatalom című kiállítás nyolcadik napján Christoph Schönborn, az osztrák főváros bíboros érseke „engedve hazai és nemzetközi katolikus körök felháborodott tiltakozásának”, eltávolíttatta a kiállító művész, Alfred Hrdlicka Leonardo úrvacsorája Pier Paolo Pasolini restaurálásában című óriás rézkarcát, amely az utolsó vacsorát homoszexuális ifjak szexpartijaként ábrázolja. (Lásd: április 10-ei számunkban az Eltávolították a bécsi kiállítás istenkáromló festményét című tudósításunkat – a szerk.) A lap idézi Schönborn érseket, aki hangsúlyozta: Hrdlickát az egyik legnagyobb élő osztrák képzőművésznek tartja, még ha sok mindenben nem ért is egyet vele. Az utolsó vacsora ábrázolása azonban nem való e múzeum falára, és sajnálja, hogy bekerült a kiállítás anyagába. A Népszabadság olasz lapokat is idéz, amelyek sajnálkoznak amiatt, hogy túlságosan sokáig volt látható a kép. Hivatkozik a baloldali magyar újság az osztrák múzeumok rémére, Martin Humerre is, aki eddig már több istenkáromló képet is megcsonkított, és minden egyes alkalommal tüntet Hermann Nitsch ellen. Õ Hrdlicka művészetében az Istent kereső ember vívódását látja. A Die Presséhez intézett nyílt levelében arról is beszámol, hogy amerikai konzervatív keresztény barátai kérték, lépjen fel a kiállítás ellen, ám „a várt modern disznólkodás” helyett ő ott azt a magát marcangoló embert találta, aki majd megleli Krisztust, hacsak az abban őt elátkozók meg nem akadályozzák.

A Blikk (20.o.) Óriás Krisztus-szobor címmel közli, hogy száz méter magas Krisztus-szobrot akarnak felállítani az Oroszországhoz tartozó Szolovki-szigeten. A mű háromszor akkora lenne, mint a híres Rio de Janeiró-i szobor.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (mi lesz a Jézus szívével…) címmel emlékeztet rá, hogy 1892-94 között az alig tízezer lakosú Kőszegnek sikerült felépítenie a Jézus szíve templomot, „amely messziről rátekintve mintegy uralkodik a város felett, d lezárja, ugyanakkor bensőségessé teszi a klasszikus szépségű főteret.” A szerző felhívja a figyelmet, hogy a kőszegi Jézus Szíve-templom teteje évek óta beázik, a tetőgerendázatot könnyező gomba lepte el. Kristóf kérdése, hogy honnan volt annak idején a Tisza-kormánynak pénze, „s miért nincs Gyurcsánynak semmire sehol? A vizitdíjon múlik talán?... A kőszegi Jézus Szíve-templom renoválása körülbelül félmilliárd forintba kerülne… nyilván felépítése annak idején sokkal többe került. Honnan volt rá pénz a hárommillió koldus országában, amikor is Ady szerint nyakunkon ’vad úri tatárok’ ültek? Sok templom és sok más szép építmény roskadozik ma Magyarországon. Miként roskadozik az úgynevezett közszolgálat is… miért van az, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején ez az ország sokkal többre volt képes, mint manapság? Érthető ez? Felfogható ez? Ki akadályozza meg, hogy a Jézus szívét megegye a gomba? A műemlékvédelmi hivatal? Hiszen ott is nagy az éhkopp. Az egyház? Hiszen pártunk-kormányunk rövid pórázon tartja. Az adakozó hívek? A szegény asszony, aki a krisztusi példabeszédekben szerepel? Ebben az országban csak kérdések, gondok és problémák vannak. Mióta tart már a hét szűk esztendő? S vajon mindenkinek szűk? Gyurcsánynak, Kókának is?” A cikkírót most egyetlen kérdés izgat – „hogyan lehet megmenteni a kőszegi Jézus szívét” –, és nem tudja, hogy lesz-e erre a kérdésre válasz.

A Magyar Nemzetnek (Ima… 2.o.) Roszík Gábor, a Magyar Testvéri Börtöntársaság alapító elnöke elmondta: börtönmissziós imahét kezdődött tegnap, amelyen a fogvatartottakért, hozzátartozóikért és az igazságszolgáltatás, valamint a büntetés-végrehajtás intézményeinek jó működéséért fohászkodnak. Az immár tizenhatodik alkalommal megrendezett programsorozaton 2500 vallási közösség vesz részt Magyarországon.

Magyar Kurír