Napi sajtószemle

A Hetekben (12-13.o.) Ruff Tibor Közállapotok Jézus korában című összeállításában kiemeli: „Sokan azt hiszik, hogy Jézus és az apostolok idejében a mózesi Törvény hatásának köszönhetően a júdeai társadalom ERKÖLCSI ÁLLAPOTA összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint napjainkban. Azonban, jóllehet a korabeli iratok, az Újszövetség, Josephus Flavius, a qumráni tekercsek és a rabbinikus irodalom nagyon kevés dologban értenek egyet, abban teljes az összhang közöttük, hogy az 1. századi Júdeában az egyéni és a közösségi morál egyaránt a legsúlyosabb válságban volt.” A cikkből kiderül: nem csupán az Újszövetség ad kedvezőtlen képet a farizeusokról és a szadduceusokról, a qumráni iratok jóval szigorúbb véleménye szerint a farizeusok és a szadduceusok „a cinikus férfiak, akik Jeruzsálemben a népen uralkodnak”, „a Verem Fiai”, reménytelen figurák, akik már nem is képesek megtérni, a kárhozat fiai, akiket nem is szabad megtérésre inteni. Josephus Flavius pedig olyan súlyos korrupciós ügyekről számol be, amelyek az egész Szanhedrint áthatották: egy ízben például maga a Nagytanács farizeus elnöke vesztegette meg ajándékokkal a tagok többségét, köztük magát a főpapot is, hogy azok az ő barátját válasszák meg egy fontos posztra. A korrupció tehát a legfelsőbb szintig áthatotta a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Még a rabbinikus irodalom is ilyen történetekkel jellemzi azt az időszakot: „A bölcs elmagyarázza nyilvánosan a kamatszedést tiltó parancsot, ő maga pedig kamatra adja kölcsön a pénzét; tanítja, hogy ’Ne lopj’, ő maga pedig lop… Egyszer egy embernek ellopták a köpenyét, elment a bíróhoz, és látta a köpenyét kiterítve annak az ágyán… Egyszer egy embernek ellopták a lábosát, elment a bíróhoz, hogy panaszt tegyen, és ott találta a lábosát annak a tűzhelyén.” A Hetek munkatársa megjegyzi, hogy Pál apostol, aki maga is farizeus volt korábban, szintén hasonlóan jellemzi az akkori közállapotokat.

Ugyancsak a Hetekben (6.o.) Szobota Zoltán Ötletbörze egyházügyben címmel azt fejtegeti, hogy az egyház-finanszírozás „legmodernebb csatornájának részbeni átalakítását célozza a kormány az egyszázalékos szja-felajánlások egyházakat érintő szabályainak módosításával. Törekvését meglehetős zűrzavar övezi, és félő, hogy tovább mélyülnek a finanszírozási rendszerben lévő ellentmondások.” A cikkíró tényként állapítja meg: „… a kormány mozgásterét beszűkítik a Vatikánnal, továbbá a tradicionális egyházakkal kötött kétoldalú megállapodások azon rendelkezései, amelyek a megkötésükkor hatályos törvényi állapot érinthetetlenségét garantálják. A felek között aktuálisan dúló értelmezési viták arról szólnak, hogy sérül-e ez a garancia vagy sem, amikor a kormány az adófizetők által felajánlott egyszázalékos szja-hányadhoz adott állami kiegészítés mértékét tervezi karcsúsítani. Talán még ennél is aggályosabb az az elképzelés, amely az állami kiegészítés egyházak közötti felosztásának módját érintik. Eddig ugyanis az állampolgári rendelkezések darabszámának arányában zajlott a felosztás, a tervek alapján viszont a jövőben az egyházakhoz irányított összeg nagyságának arányában történhetne. Ez egy olyan elemet vinne a finanszírozási rendszerbe, amely ezentúl az egyházak társadalmi támogatottsága helyett támogatóik vagyoni helyzetét mérné. A még formálódó ötlet nemcsak a társadalmi igazságosság követelményével megy szembe, hanem azzal az alkotmányos elvvel is, hogy a személyek között nem tehető különbség vagyoni helyzetük alapján. A vagyonosabb adózók ’szavazatának’ felértékelődése miatt vannak, akik a kevesebb, de jobb módú támogatóval bíró felekezetek lobbitevékenységét is a folyamatok hátterében sejtik. Ha a felosztás módja megváltozna, az hosszú távon az egész finanszírozási rendszerre károsan hatna, és nem utolsósorban értelmetlenné tenné azt a párhuzamos kormányzati elképzelést is, amely szerint az egyházi kiegészítő támogatások elosztásánál lehetővé válna a nullaforintos adó megállapításához kapcsolódó rendelkező nyilatkozatok számbavétele is” – olvasható Szobota Zoltán cikkében.

A Magyar Nemzet (A zene… 5.o.) hírt ad arról, hogy a zsidó-keresztény összefogásért rendeznek hangversenyt vasárnap este a Dohány utcai zsinagógában. Az este fővédnöke Schweitzer József országos nyugalmazott főrabbi és Erdő Péter bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek. Az esemény két szólistája egy művészházaspár lesz, a hegedűművész Szenthelyi Miklós és a gordonkaművész Faludi Judit. Szenthelyi Miklós a lapnak elmondta: a zsidó-keresztény összefogás talán mindennél jobban a művészetben, azon belül is a muzsikában valósul meg, a kiváló zsidó származású művészek, zeneszerzők, az ihletet-témát adó bibliai történetek, zsoltárszövegek számos kapcsolódási pontot nyújtanak, és nem mellékes az a szál sem, hogy a klasszikus zene mindkét fél számára érthető nyelvezete mindig jó alkalom a párbeszédre. „Reméljük, hogy a célunk nem naiv, bár tudjuk, hogy a művészeknek nem akkorák a lehetőségei, mint mondjuk a politikusoknak, mégis azt hiszem, ha mindenki teszi a dolgát, akkor azért valamit hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy jobb legyen ebben az országban élni. A mai magyar valóságot nézve kézenfekvő megoldás a művészemberek összefogása a nemes célokért, hiszen ők a társadalom minden rétegét meg tudják szólítani. Sikerült olyan neveket megnyerni az ügynek, akik a maguk műfajában nagyon ismertek és kiválóak: Fekete László főkántort és ifjabb Sántha Ferenc hegedűművészt, akivel Vivaldi B-dúr kéthegedűs versenyművét játsszom majd” – mondta Szenthelyi Miklós, aki a koncerten közreműködő Magyar Virtuózok Kamarazenekar vezetője, szólistája és karmestere. Felesége, Faludi Judit Vivaldi h-moll csellóversenyét fogja eljátszani a koncerten.

Magyar Kurír