Negyven évvel ezelőtt tették közzé a Lumen gentium k. dogmatikai konstitúciót

Vatikán: Az 1964. november 21-én közzétett dokumentum a II. Vatikáni zsinat kulcsfontosságú nyilatkozata, II. János Pál pápa szavai szerint „mérföldkő” az egyház földi zarándokútján. Az okmány bevezetője szerint a dogmatikus konstitúciónak kettős jelentése van: egyrészt jelzi, hogy a benne foglalt tanításokat a katolikus hívek lelkiismeretben kötelesek elfogadni. Másrészt a dogmatikus elnevezés arra utal, hogy az egyház legbensőbb lényegének és egyetemes küldetésének a meghatározása, tisztázása az irányadó. Angelo Amato érsek, a Hittani Kongregáció titkára a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a dokumentum jelentőségéről. Hangsúlyozta: a dogmatikai konstitúció számos új elemet tartalmaz. Az egyház saját önazonosságát elemzi benne, kiindulva abból a misztériumból, hogy az egyház Krisztus teste és jegyese. Rámutat Isten népe és a keresztények általános papsága közötti összefüggésre: „A hívők általános papsága és a szolgálati, hierarchikus papság – jóllehet nemcsak fokozatilag, hanem lényegileg különböznek egymástól – egymásra vannak rendelve, mert mindegyik a maga sajátos módján Krisztus egy papságából részesedik” – fogalmazott a főpásztor. A Lumen gentium hangsúlyozza a püspöki kollegialitást, a főpásztorok Péter utódával való egységét, leszögezi az ökumenikus párbeszéd fontosságát, minden megkereszteltet figyelmeztet az életszentségre szóló egyetemes elhivatottságára, dicsőíti az Istennek szentelt élet magasztos mivoltát, rámutat a zarándok egyház eszkatológikus jellegére, a mennyei egyházzal való egységére. A konstitúció utolsó fejezete jelentős újdonságot tartalmaz: összefoglalja a Szűzanya üdvtörténetben való szerepéről, anyai közvetítéséről szóló teológiai tanítást. „Mária alárendelt szerepét az egyház kétkedés nélkül vallja, szüntelenül tapasztalja és a hívők szívének ajánlja, hogy ennek az anyai oltalomnak támogatásával bensőségesebben ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és Üdvözítőhöz”. A konstitúció foglalkozik a Boldogságos Szűz tiszteletének lényegével és alapjával is. A Lumen gentiumnak ez a fejezete a zsinat utáni mariológia megújulásának, valamint rendkívüli teológiai, lelkipásztori és spirituális fejlődésének forrásává vált. A dokumentum egyik fő érdeme, hogy pontosan meghatározta a világi hívők egyházban betöltött szerepét, előmozdította számos mozgalom születését, különösen a fiatalok körében. Amato érsek szerint két fontos területen még ma is megvalósításra vár a zsinati dokumentum tanítása. Az egyik az egyház missziós küldetése, az evangelizálás, amelyre égető szükség van világszerte. A második pedig az Anyaszentegyház iránti szeretet, a tanításához való hűséges engedelmesség. Sentire cum Ecclesia – agere in Ecclesia et pro Ecclesia – vagyis érezzünk együtt az egyházzal, cselekedjünk az egyházban és az egyházért, aki Anyánk és Tanítómesterünk. A Lumen gentium jelentőségéről ír Szabó Ferenc SJ Dogmatikai konstitúció az Egyházról címmel: a tanulmány a Kránitz Mihály szerkesztette, A II. Vatikáni zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002 című kötetben jelent meg (91-117.o.). VR/MK