Nézz a Teremtő arcába – Berhidai Piusz OFM volt a Ferences esték vendége Szombathelyen

Az előadás előtt Hidász Ferenc atya egy-egy gyönyörű kártyát adott át a jelenlévőknek. A kártya címlapjára Kákonyi Asztrik OFM képét nyomtatták, melyen Szent Ferenc a Szentírást mutatva a nyolc boldogságról szóló evangéliummal látható a Naphimnusz természeti képeinek középpontjában. A lap belsejében a Naphimnusz óhéber dallama szerepelt a kottaképen. Ezzel a gyönyörű énekkel köszöntötték Berhidai Piusz atyát, az est előadóját.

Az irodalom szakos szerzetes a Naphimnuszt értelmezve néhány szó köré építette fel előadását.

Az első, a legbővebben kifejtett fogalom a szép volt. Mit jelentett a szó a középkorban, mit értünk alatta napjainkban, mit jelent mint esztétikai fogalom – ezt fejtette ki Berhidai Piusz OFM; párhuzamot vonva a középkorra jellemző trubadúr-ének és a keresztény imák verselése között.

A második szó a más volt. Istent akkor tartjuk másnak hozzánk képest, ha nem fogadjuk be szívünkbe, bensőnkbe. Ha bennünk, velünk él, már nem más. Szeretetről akkor beszélünk, ha ajándékba kapott életünket jó szívvel fel tudjuk áldozni másokért.

A feltámadt Jézus újra emberi alakban jelent meg közöttünk. Meg kell látni, hogy az egész mű, a himnusz fennkölt stílusban arról szól, hogy az ember, a természet és Isten milyen kapcsolatban élnek egymással. Ferenc a természeten keresztül dicsőíti az Istent. A világ Istenért létezik, himnusza a Mindenhatóhoz íródott – mondta a ferences tartományfőnök. Arról is szólt, hogy Ferenc már szinte vakon írta meg Istent dicsőítő himnuszát a gyönyörű természetről. Nem a látó szemével, hanem a lélek tekintetével látta a természetet.

A türelmes szó köré fonta az előadó a beteg, elesett ember hálaadását. Kiemelte: a rövid földi életet lezáró titokzatos halál az alázat fogalmát hozza életünkbe. Ez nem zárja ki az élet szeretetét, igenlését, védelmét. Aki elfogadja Istent, annak nem lesz lelki halála.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír