Ő is katolikus volt: Manuel Fraga Iribarne spanyol politikus

Iribarne Galíciában született, és mindvégig büszke volt arra, hogy gallego (Galícia olyan autonómia, mint Katalónia vagy Baszkföld, központja Santiago de Compostela), és szűkebb pátriájában is jelentős szerepet vállalt. Az 1922-ben született politikus jogot végzett, alkotmányjogot és államelméletet tanított. 1945-ben lépett be a politikai életbe, és számos kisebb poszt után 1962-ben kapott először miniszteri tárcát: 1969-ig volt informatikai és turisztikai miniszter Franco tábornok kormányában. Miniszterként egyre inkább a diktatúra reformpárti híveihez közeledett, akik társadalmi és gazdasági újításokat sürgettek, illetve egyre inkább síkra szálltak a monarchia visszaállítása mellett. Nevéhez fűződik a turizmus felélesztése, az ennek érdekében végzett kampány szlogenje volt az volt: Spanyolország más!

Ugyanakkor minisztersége idején végezték ki Julián Grimau kommunista politikust a spanyol polgárháborúban elkövetett tetteiért, és máig Iribarne szemére hányják kritikusai, hogy megvédte a kivégzést, és nem kért bocsánatot érte. 1963 óta Iribarne irányította a propagandát is, amivel a rezsimről kialakított képet próbálták javítani. Nevéhez fűződik az utólagos cenzúra bevezetése az előzetes helyett.  1969-ben távozott posztjáról, mivel megszellőztette a Franco utódjául kiszemelt Carrero Blanco technokratáinak piszkos ügyeit 1973-ban pedig londoni nagykövetnek nevezték ki.

Franco 1975-ös halála után Iribarne a János Károly király által vezetett demokratikus átmenet egyik kulcsfigurája lett. A király első, Carlos Arias Navarro vezette kormányában miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter volt. Nevéhez fűződik a kijelentés, miszerint „Az utca a mienk!”, azaz nem a népé, hanem az államé. 1976 márciusában parancsára a tüntető munkásokkal összecsapó rendőrség az egy templomba menekülő demonstrálók közé lőtt, és a templomban tartózkodó négyezer emberből öten meghaltak, százan pedig megsérültek. 

 Ugyanakkor Iribarne az 1978-as demokratikus spanyol alkotmány egyik fő szerzője. Ugyanebben az évben számos kisebb jobboldali párt összefogásával megalapította a Népi Szövetséget (Alianza Popular – AP), amelynek elnöke lett. Ekkoriban nyilatkozta, hogy „hiszünk a demokráciában, de csak abban a demokráciában, amiben van rend, jog és tekintély”. A párt eleinte nem ért el nagy sikereket, de miután kivált belőle a mérsékeltebb Unión de Centro Democrático (Demokratikus Centrum Unió), idővel a második legnagyobb párttá vált. Mivel azonban sokak számára még mindig túl reakciósnak számított az AP, Fraga 1986-ban lemondott a vezetéséről. 

1989-ben azonban visszatért, ugyanis az AP válságba került, és több, kisebb kereszténydemokrata alakulat, valamint az UCD-ból kiváló csoport segítségével újjáalapította pártját, immár spanyol Néppárt (Partido Popular – PP) néven, majd megválasztatta elnöknek José María Aznart, aki később 1996 és 2004 közt vezette a néppárti kormányt. Fragát a párt tiszteletbeli elnökének választották. 

Ezzel együtt a veterán politikus visszatért szülőföldjére, Galíciába, ahol a tartomány elnökének választották a Néppárt galíciai jelöltjeként. 2005-ig vezette a gallegók autonómiáját. Többek közt ő virágoztatta fel az El Caminót, a Santiagóba vezető zarándokutat. 

Manuel Fraga Iribarne megítélése érthetően kettős hazájában. Egyrészt úgy tekintenek rá, mint aki a Franco-diktatúra liberalizálásán dolgozott, támogatói pedig Galícia hősének tartják, aki modernizálta szülőföldjét, fellendítette a turizmust és utakat épített. Kritikusai számára a Franco-korszak autoriter maradványa volt, aki végső soron mégsem tudta felemelni szülőföldjét a szegénységből. 2007-ben például az El Faro de Vigo című galíciai lapnak adott interjújában Napóleonhoz hasonlította Franco tábornokot, mondván, Franco tette le az alapjait a rendnek Spanyolországban.  Érdekesség, hogy Iribarne barátságban volt Fidel Castróval, mivel Castró ősei is galíciaiak. 

Manuel Fraga Iribarne temetési szertartását földije, Antonio María Rouco Valera madridi bíboros vezette.

Korábbi részek:
Mariano Rajoy spanyol kormányfő
Mario Monti olasz miniszterelnök
Rick Santorum amerikai republikánus elnök-aspiráns 

Magyar Kurír (szg)