Ne félj, Sion leánya! – Megjelent Martos Levente Balázs legújabb kötete

Kocsis Imre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Újszövetségi Szentírástudományi Tanszékének vezetője többek között e szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe a kötetet:

Ebben az évben Martos Levente Balázst, a Központi Szeminárium rektorát nagy megtiszteltetés érte. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárónapján, amikor Ferenc pápa a Statio Orbis szentmisére Budapestre érkezett, ő látta el a tolmács feladatkörét. Bizonyára nagy összeszedettséget és figyelmet igényelt a tolmácsolás, hiszen a közvetlen beszélgetések során gyorsan és pontosan kellett átültetni az elhangzottakat olaszról magyarra, illetve magyarról olaszra. Bár Martos rektor úr alighanem életre szóló élményként őrzi a Szentatyának tett sajátos szolgálatát, mégis állítani merem, hogy az egyéb, mindennaposnak tekinthető munkássága semmivel sem kisebb értékű és jelentőségű. Biblikus professzorként és lelkipásztorként folytonosan közvetítő szerepet tölt be, amikor a Szentírásban bennfoglalt isteni üzenetet tárja fel keresztény testvérei számára. Ez a tevékenység is felfogható úgy, mint egyfajta tolmácsolási feladat.

Igaz, szoros értelemben véve a szentírók voltak Isten „tolmácsai”, ám ők olyan nyelven írtak, amelyet nem mindenki ért, és olyan kultúrkörben éltek, amelyet nem mindenki ismer. Szükség van a Biblia eredeti szövegeinek más nyelvekre való lefordítására, s éppúgy szükség van a lefordított szöveg olyan magyarázatára, amely által mind a szent szerző által szándékozott jelentés, mind a leírtak mai, nekünk szóló üzenete feltárul. Bár Balázs atya a szentírás fordítás és a tudományos bibliamagyarázat terén is elismert szakember, a

jelen kötetben az ószövetségi szövegek olyan megközelítésére törekszik, amelynek célja nem a nehéznek mutatkozó szófordulatok érthetővé tétele és nem is a bonyolult témakörök fejtegetése, hanem a kedvteremtés: annak megsejtetése, hogy mennyi szépség és érték van azokban az ószövetségi részekben, amelyeket vasárnaponként hallunk a szentmiséken.

Martos Levente Balázs így ír a kötetről:

A katolikus igehirdető hagyomány az evangéliumra koncentrál. Leggyakrabban arról prédikálunk, amit ezek a Jézusról szóló vagy tőle megőrzött szavak és történetek tanítanak. Az Ószövetség sokak számára idegen, inkább csak kérdéseket kelt bennük, semmint hogy hitüket erősítené. Pedig Jézus első tanítványai számára az ószövetségi írások jelentették a legfontosabb tájékozódási pontot Jézus megértéséhez.

Az Ószövetség tágabb értelemben közelebb visz bennünket ahhoz, hogy Krisztus Urunk emberségét megismerjük és megszeressük.

Ha megismerjük az Ószövetséget, azt a világot ismerjük és szeretjük meg jobban, amely Jézus világa is volt. Ha megismerjük és megszeretjük Jézus Krisztust és az ő kulturális gyökereit, saját emberségünket és másokat is jobban el tudjunk fogadni.

A Szentírás nemcsak igazságra és jóságra tanít, hanem maga is igaz, illetve jó és szép. Amikor az Írás szavain elmélkedünk, Istennel szeretnénk találkozni, aki minden igazság, szépség és jóság teljessége és forrása. Az olvasónak azt javaslom, hogy vegye kezébe az Írást, ismerje meg azt a szövegrészt, amelyről az elmélkedés szól. Bizonyos esetekben nem kínálok tartalmi újdonságot, inkább ahhoz igyekszem segítséget nyújtani, hogy a szöveget figyelmesebben követhessük, igazságát szépségében is megragadhassuk. Hagyjuk, hogy a szöveg hasson ránk: alakítson, tápláljon, jóvá tegyen. A felkínált szempontok a teljesség igénye nélkül a lényegesre szorítkoznak, de mindig szeretnének megszólítani, tovább vezetni.

*

A kötet borítóképe Klesitz Piroska alkotása.

(bb)

Magyar Kurír