A pápa beszéde a sydney-i Kormányzói Palotában

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ausztrál barátaim!

Nagy örömmel köszöntöm ma Önöket: szeretném megköszönni Michael Jeffery főkormányzó úrnak és Rudd miniszterelnök úrnak, hogy megtisztelnek jelenlétükkel ezen az ünnepségen, és hogy ilyen kedvesen üdvözöltek. Mint tudják, azóta, hogy az elmúlt vasárnap megérkeztem Ausztráliába, részem lehetett néhány nap pihenésben. Igazán hálás vagyok a vendégszeretetükért. Már alig várom, hogy ma este részt vehessek az őslakosok által tartott „Isten hozta” ünnepségen, és együtt lehessünk azokon a rendezvényeken, amelyek az országban tett apostoli látogatásom célját jelentik, azaz a XXIII. Ifjúsági Világtalálkozón.

Néhányan talán azt kérdezik, vajon mi indítja fiatalok ezreit arra, hogy nekivágjanak egy sokuk számára hosszú és fáradságos útnak, hogy részt vegyenek egy ilyen rendezvényen. Az első, 1984-es Ifjúsági Világtalálkozótól kezdve világos volt, hogy számtalan fiatal örömmel fogadja a lehetőséget, hogy összegyűljenek és elmélyítsék Krisztusba vetett hitüket, megosszák egymással az ő Egyháza közösségében megélt örömteli tapasztalatokat. Szomjaznak arra, hogy Isten szavát hallják, és többet tanuljanak keresztény hitükről. Vágynak arra, hogy részt vegyenek egy olyan rendezvényen, amely az őket lelkesítő ideálokat állítja a középpontba, és reménnyel telve, azzal a megújult elhatározással térnek vissza otthonaikba, hogy ők is hozzá akarnak járulni egy jobb világ építéséhez. Nekem nagy öröm velük lenni, velük imádkozni és velük ünnepelni az Eucharisztiát. Az Ifjúsági Világtalálkozó bizakodással tölt el az Egyház jövőjével és világunk jövőjével kapcsolatban.

Különösen is helyénvalónak tűnik, hogy itt ünnepeljük az Ifjúsági Világtalálkozót, hiszen Ausztrália egyháza egyszerre a legfiatalabb a különböző földrészek egyházai közül, és egyben az egyik leginkább kozmopolita. Amióta a XVIII. század végén az első európaiak letelepedtek itt, ez az ország otthont adott nemcsak európai bevándorlók generációinak, hanem a föld minden szegletéből érkező embereknek. Az ausztrál népesség ma megfigyelhető határtalan sokfélesége sajátos lendületet kölcsönöz ennek a világ nagy részéhez képest még ma is fiatalnak tekinthető népnek. A nyugati telepesek érkezése előtt azonban évezredeken át a bennszülöttek, az őslakosok és a Torres-szoros szigetlakói voltak e terület egyedüli lakói. Õsi örökségük a modern Ausztrália kulturális arculatának lényeges összetevőjét alkotja. Az ausztrál kormány azon bátor döntésének köszönhetően, hogy elismerte a múltban a bennszülött lakosok ellen elkövetett igazságtalanságokat, ma konkrét lépések történnek annak érdekében, hogy megvalósuljon az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló kiengesztelődés. Önök – nagyon helyesen – próbálják felszámolni a bennszülött és nem bennszülött ausztrál lakosok közt a várható életkor, a tanulmányi eredmények és a gazdasági lehetőségek terén mutatkozó szakadékot. A megbékélés e példája szerte a világon reményt ad azoknak a népeknek, amelyek jogaik elismerésére, és a társadalomban betöltött szerepük elfogadására és előmozdítására vágynak.

Az Európából ide érkező telepesek közt mindig nagy arányban voltak a katolikusok, és joggal lehetünk büszkék arra, amivel hozzájárultak a nemzet felépítéséhez, különösen az oktatás és az egészségügy terén. Az ország történelmének egyik kiemelkedő alakja Boldog Mary MacKillop, akinek a sírjánál ma délután imádkozni fogok. Tudom, hogy a nehézségekkel szemben is megőrzött kitartása, az igazságtalan bánásmódban részesülők védelmében vállalt kiállása és életszentségének konkrét példája Ausztrália minden lakója számára ösztönző forrássá vált. Ausztrálok nemzedékei tartoznak hálával neki, a Szent Szívről nevezett Szent József nővéreinek és más szerzetesrendeknek az iskolahálózatért, amelyet itt kiépítettek, és megszentelt életük tanúságtételéért. Mai, szekularizáltabb világunkban a katolikus közösség továbbra is jelentős mértékben kiveszi részét a nemzet életéből, nemcsak az oktatás és az egészségügy terén, hanem legfőképpen azáltal, hogy rámutatnak a kortárs közéletet leginkább foglalkoztató kérdések lelki dimenziójára.

Az ezekben a napokban Ausztráliát felkereső sok ezer fiatal láttán illő elgondolkodnunk azon, hogy milyen világot hagyunk az utánunk következő nemzedékekre. Az Önök nemzeti himnuszával szólva, ez az ország bővelkedik a természet ajándékaiban, gazdag és ritka szépségű. Isten teremtett világának csodái emlékeztetnek bennünket, hogy védenünk kell a környezetet és felelős módon kell sáfárkodnunk a föld javaival. Ezzel kapcsolatban látom, hogy Ausztrália elkötelezetten részt vállal abban, hogy eleget tegyen a természeti környezet iránti gondoskodás felelősségének. Ez az ország az emberi környezetben is hasonlóképpen nagylelkűen támogatott nemzetközi békefenntartó tevékenységeket, hozzájárulva a Csendes-óceán térsége, Délkelet-Ázsia és más területek konfliktusainak megoldásához. Az Ausztráliában jelenlévő számos vallási hagyománynak köszönhetően az ország különösen termékeny talajt kínál az ökumenikus és a vallásközi párbeszédnek. Örömmel készülök a találkozásra itt tartózkodásom alatt a különböző keresztény közösségek és más vallások helyi képviselőivel, hogy bátorítsam e fontos munka folytatását, amely a Szentlélek kiengesztelő működésének jele, aki arra sarkall, hogy igazságban és szeretetben keressük az egységet.

De mindenekelőtt azért vagyok itt, hogy a fiatalokkal találkozzam, akik Ausztráliából és a világ minden részéből érkeztek, és hogy imádkozzam a Szentlélek újbóli kiáradásáért, mindazokra, akik részt vesznek ünneplésünkben. A 2008-as Ifjúsági Világtalálkozó témájául választott szavak magának Jézusnak az apostolokhoz intézett szavai, amelyeket az Apostolok Cselekedeteiben jegyeztek fel: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek a föld végső határáig” (ApCsel 1,9). Imádkozom azért, hogy a Szentlélek lelki megújulást hozzon ennek az országnak, Ausztrália lakóinak, az Egyháznak egész Óceániában, és valóban a föld végső határáig. A fiatalok ma az életmódbeli választási lehetőségek zavarba ejtő sokaságával szembesülnek, s néha nehéz eldönteniük, hogyan irányítsák lelkesedésüket és energiáikat. A Lélek az, aki megadja a bölcsességet, hogy felismerjük a helyes ösvényt, és a bátorságot, hogy azon járjunk. Isteni ajándékaival megkoronázza szegényes erőfeszítéseinket, mint a szél, amely a vitorlát dagasztva repíti előre a hajót, sokszorta gyorsabban, mint ahogy az evezők fáradságos munkájából telne. Így a Szentlélek minden országban, minden nemzedékben minden férfit és nőt képessé tesz arra, hogy szentekké legyenek. Hadd legyen bátorsága a Lélek működése révén az Ifjúsági Világtalálkozóra ide egybegyűlt fiataloknak is ahhoz, hogy szentté legyenek! S ez az, amire a világnak mindennél nagyobb szüksége van.

Kedves ausztrál barátaim, ismételten köszönöm a szívélyes fogadtatást, és örömmel várom, hogy együtt tölthessük e napokat, Önökkel és a világ fiataljaival. Isten áldjon meg minden jelenlévőt, a zarándokokat és az ország minden lakóját, és kísérje mindig áldásával és oltalmával az Ausztrál Nemzetközösséget.

Kép: World Youth Days 2008