A pápa elmélkedése - A húsvéti szent háromnapról

Hazai – 2002. április 2., kedd | 19:58

Vatikán. Március 27-én, szerdán délelőtt az általános kihallgatáson II. János Pál pápa a húsvéti szent háromnapról tartotta elmélkedését. Ebben az időszakban ismét átéljük üdvösségünk központi történetét. A buzgó ima és elmélkedés napjaiban a nagyhét szertartásain Krisztus kínszenvedéséről, haláláról és feltámadásáról emlékezünk meg. A húsvéti misztérium az emberi történelem értelme és beteljesedése. Ezért — ahogyan a Katolikus Egyház katekizmusa hangsúlyozza — húsvét nem pusztán egy ünnep a többi között, hanem „az ünnep ünnepe, a nagy ünneplés ünnepe, mint ahogy az Eucharisztia a szentségek szentsége. Szent Atanáz a nagy vasárnap kifejezéssel illeti, mint ahogy sok helyütt a szent hetet nagyhétnek nevezik. A feltámadás misztériuma, amelyben Krisztus hatalmas erejével összetörte a halált, áthatja a mi régi időnket, amíg minden alá nem lesz vetve neki.”
Nagycsütörtökön Krisztust szemléljük a Cenákulumban, amikor kínszenvedése előestéjén az egyháznak ajándékozta saját magát, megalapította a szolgálati papságot és új parancsot hagyott tanítványainak: a szeretet parancsolatát.

Az Eucharisztia szentségében velünk akart maradni, üdvösségünk táplálékává téve magát. Az Utolsó vacsora emlékezetére bemutatott szentmiséje után imádattal virrasztunk az Úrral, engedelmeskedve kívánságának, amelyet az Olajfák-hegyén az apostoloknak nyilvánított ki: „várjatok itt és virrasszatok velem.”
Nagypénteken végigkövetjük a Megváltó kínszenvedésének tragikus fejleményeit, egészen a keresztre feszítésig, a Golgotáig. „A kereszt előtti hódolat lehetővé teszi, hogy még mélyebben megértsük Isten végtelen irgalmát. Tudatosan átélve ezt a hatalmas fájdalmat, az Atya egyszülött Fia az emberiség üdvösségének végleges hirdetőjévé vált. A kereszt útja minden bizonnyal nehéz út, mégis, csak itt kapjuk meg az életet adó halál misztériumát.”
Nagyszombat meghitt és csöndes légköre arra ad alkalmat, hogy Máriával együtt imádkozva várjuk a feltámadás dicsőséges eseményét, már előre megízlelve annak bensőséges örömét. A húsvéti virrasztáskor, a Dicsőség felhangzásakor válik világossá előttünk elhivatottságunk a maga teljes ragyogásában: alkossunk új, az értünk meghalt és feltámadt Krisztus által megváltott emberiséget. Amikor húsvét napján a világ minden sarkában minden templomban felhangzik az ének: „Dux vitae mortuus regnat vivus — Az élet ura a sírból felkél és győztesen él”, akkor értjük meg és szeretjük a végsőkig Krisztus keresztjét, amely örökre legyőzte a bűnt és a halált.
A húsvéti szent háromnapon tekintetünket még fokozottabban emeljük Krisztus arcára. Szenvedő és haláltusával küzdő arca jobban megérteti velünk azoknak az eseményeknek és helyzeteknek a drámaiságát, amelyek még napjainkban is az emberiséget sújtják. Fényben tündöklő arca létünk számára megnyitotta a megújult reménységet. A szentatya idézett „Novo millennio ineunte” k. apostoli leveléből: „Kétezer évvel ezek után az események után, az egyház úgy éli őket újra, mintha ma történtek volna. Krisztus arcában az egyház Krisztus jegyese, kincsét, örömét szemléli. Ó, Jézus, emlékezni rád, nekünk ez örömet ád, milyen édes Jézus emléke, a szív valódi örömének forrása!”
„A Getszemáni-kertben azokkal érezzük magunkat egyedülálló összhangban, akiket földre terített az aggodalom, a magány súlya. Elmélkedve a Jézus ellen indított perről, azokról emlékezünk meg, akiket hitük és az igazság miatt üldöztek. Elkísérve Krisztust a fájdalom útján át, bizalommal emeljük fel imánkat azokért, akik a rossz és a bűn súlyától szenvednek testükben, lelkükben. Isten Fia áldozatának legvégső órájában. Bizalommal helyezzük el a kereszt tövébe azt a kívánságunkat, amely mindenki szívében lakozik: a béke utáni vágyat. Mária, aki hűségesen kísérte Fiát egészen a keresztig — miután vele együtt szemléltük Krisztus fájdalmas arcát —, elvezet bennünket a fény és az öröm megízlelésére, amely a Feltámadt tündöklő arcáról árad szét” — mondotta végül a pápa, azt kívánva, hogy a szent háromnap legyen valóban szent mindenki számára, hogy húsvétunk boldog és vigasztaló lehessen. VR/MK