A Pázmány-év lezárása a Katolikus Egyetemen

A gazdag ünnepi műsor kiemelkedő mozzanata volt két előretekintő előadás, valamint a Pázmány-plakettek átadása. Az egyetem rektora, szenátusa, professzorai, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorának képviseletében jelen levő Seifert Tibor rektorhelyettes, a Semmelweis Egyetem rektora, Tulassay Tivadar, továbbá hallgatók és vendégek nagyszámú részvételével megtartott ünnepségen Fodor György rektor köszöntötte az egybegyűlteket, majd az öt karon oktató, kiemelt eredményeket felmutató oktatóknak átadta az egyetem kollektívájának elismerését kifejező Pázmány-plaketteket. A Hittudományi Kar professzorai közül Rózsa Huba és Kuminetz Géza, a Bölcsészettudományi Kar részéről Jánokiné Újváry Zsuzsanna, Hegedűs Attila és Major Balázs, a Jog- és Államtudományi Kar részéről Zlinszky János, Radnay József és Bándi Gyula, az Információs Technológiai Kar professzorai közül Csurgay Árpád, Kovács Ferenc és Liposits Zsolt, a Vitéz János Kar részéről Fazekas Sándorné, Homor Lajos és Tóth János részesültek ebben a megtiszteltetésben.

A kitüntetések átadását két előadás követte: Roska Tamásnak, az Információs Technológiai Kar alapító dékánjának előadása „Szellemiség és elkötelezettség” címmel, valamint Tulassay Tivadarnak, a Semmelweis Egyetem rektorának előadása „A magyar felsőoktatás jövője” címmel. Néhány részlet az utóbbi előadásból: „A kérdés az, hogy vegetáló magyar felsőoktatás lesz-e, amely nem tud megfelelni annak a magasztos célnak, amely a közjó érdekében a felsőoktatáshoz kötődik. … Erre a kérdésre eddig csak rossz válaszok születtek Európa-szerte. Az egyik válasz volt a bolognai deklaráció, amelyet elsősorban azok a fiskális politikus és pénzügyes emberek diktáltak, akik arra gondoltak, hogy a felsőoktatás sokba kerül, tehát a felsőoktatás ne legyen közjó, hanem legyen a versenyszférának a része.” „Az is kérdés, hogy tudunk-e finanszírozni mindenkit olyan magas szinten, amilyen magas szinten szeretnénk – erre az a válasz, hogy nem. A magyar nemzetgazdaság nincs abban a helyzetben, hogy az idén belépő 117 ezer új nappali hallgatót magas szinten finanszírozza.” „A legnagyobb probléma az, hogy nem lesz hallgató… A nyolcvanas évekhez viszonyítva a felsőoktatási intézmények számában 125 %-os emelkedés következett be. 2008-ban a felsőoktatási intézmények kapacitása, hogy hány hallgatót képesek minőségi oktatásban részesíteni, 381 ezer fő volt. 2009-ben viszont már csak 370 ezer hallgató jelent meg a nappali képzésben. Évente 96-97 ezer gyermek születik az országban. Nyolc év múlva, ha minden egyes fiatal egyetemre menne, akkor sem lennének elegen, hogy megtöltsék ezeket a férőhelyeket. Kétszeres kapacitás fog rendelkezésre állni… Lehet-e finanszírozni Magyarországon ennyi képzési helyet?” „Magyarországon kb. 3000 eurót fordíthatunk egy hallgatóra egy évben. Miért nincs egyetlen magyar egyetem sem a világ első száz egyeteme között? A válaszom az, hogy miért lenne? Mivel segíti az állam a közgondolkodásban azt, hogy ott legyen? …Azok az egyetemek, amelyek benne vannak az első százban, azok 12-15000 eurót tudnak költeni egy hallgatóra egy évben.”

„A felsőoktatásba való nagy liberális egyforma belépés, beléptetés és finanszírozás valóban az eltörpüléshez és a magyar felsőoktatás jövőjének reménytelen horizontján való megjelenéséhez fog vezetni.” „De a helyzet megoldásához nekünk, egyetemeknek is meg kell találnunk a kitörési lehetőségeket. Ezeket a politikusok és a pénzemberek nehezen fogják megtalálni. Olyan új szakokat, interdiszciplináris, multidiszciplináris szakokat kell prezentálnunk, felmutatnunk, elindítanunk, amelyek valóban a világ élvonalába röpítheti azt a kis területet. Roska professzor említette a bionikát. Ez például egy olyan terület, amellyel élvonalba lehet jutni. Azzal le kell számolnunk, hogy a magyar felsőoktatás teljes spektruma az élvonalba kerül. Nem is volt soha. Meg lehet jelölni azt a nyolc-tíz intézményt, amelyek európai mércével versenyképesek tudnak maradni.”

Az együttlét során az ünnepi hangulatot a Központi Szeminárium Kórusának műsora, valamint a program zárásaként a Pázmány Péter Kórus és a Boldog Özséb Színtársulat előadásában elhangzó „Nagyszombati deákdalok” emelték, mely az egyetem Nagyszombatból Budára történő áthelyezését jelenítette meg.

PPKE/Magyar Kurír