Pénelopé hajóra száll – Megjelent Koncz Veronika kötete

A könyvhöz Halmai Tamás írt ajánlást, az alábbiakban ebből adunk közre egy részletet.

Úgy lehet, rendelt idejében jelent meg – végre! – a szerző első kötete. A Pénelopé hajóra száll szerkezete (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél) ciklikus természetességgel simítja elénk Koncz Veronika életművének válogatott javát. Kedvesen merész megoldás, hogy a négy nagy fejezet élén egy-egy saját vers áll. A Kavafiszmottóra is rezonáló kötetcím is innen, az egyik költeményből való. A figyelem margóján élőkkel, a csöndes láthatatlanokkal vállal sorsközösséget, és a női nézőpont (általában pedig üdvös sokféleségünk) szelíd erejére is int ez a címválasztás. Amikor Veronika-Pénelopé „hajónaplóját” olvassuk, örömünk hovatovább azokéval rokon, akik Eurüdiké lantjátékában gyönyörködhetnek.

Következetesen higgadt tónus, elmélyült elemző alázat, a kíváncsiság ethosza munkál a kiadványban mindvégig. Találunk itt néhány mondatos, meghitt vallomást, jegyzeteket hitről és tájról, útinaplóba hajló vagy művészeti élményt tolmácsoló kisesszét – melyek mindegyikére igaz, hogy pontosan, szépen követik a csillagok járását, más szóval az ember útját a csillagok alatt. A kötet bölcsességi rétegeit érett melankólia színezi át; füveskönyves hatása szépprózai minőséggel érintkezik. Ne tekintsük mellékes körülménynek azt se, hogy a szerző az Új Ember munkatársaként teljesedett ki hivatásában. Hangja is, látásmódja is annál a lapnál finomodott egyszerre gyöngédre és szabatosra, mely Pilinszky Jánostól Kipke Tamásig a katolikus írásbeliség legelkötelezettebb képviselőit tudhatta-tudhatja soraiban. Koncz Veronika ezt a szellemiséget örökíti tovább, amikor lelki utakra – és lelkiségi rejtekutakra – bocsátja a betűk felekezetét.

Magyar Kurír