Pénzért vásárolt pénz – 2006. november 3.

Végül is jó, hogy vannak, s bárcsak a bankemberek nem kegyelemgyakorlásként, hanem igazi segítségként adnák az anyagi támogatást. Mert nem az ember van a bankért, hanem a bank az emberért. Sajnos, nem kevés az ellenpélda. De ebben nem a bank a hibás, hanem az ember bűnre hajló alaptermészete. A bank csak annyiban ludas, amennyiben kihasználja az ember gyengéjét. Hajlamosak vagyunk ugyanis egy rövid jólétért egy hosszú bizonytalanságot bevállalni. Kis túlzással, mintha egy szál sültkolbászért egy egész sertést odaadnánk.

Vajon a bankvezetők közül hányan törlesztenek évekig, évtizedekig hitelt? Vajon jó példával járnak-e a kispénzűek előtt? Élnek-e azzal, amit kínálnak?

Ismerek bankembereket, akik tényleg őszintén akarnak segíteni. Szenvednek is eleget. Egyensúlyoznak a szakma és a főparancs között. Tudják, hogy a mennyországban nem lesz tőzsde, mert az eszköz már eléri célját.

Jézus Krisztus teljességgel non-profit és kiemelten közhasznú. Így nyert meg mindenkit az Atyának.

Jó lenne, ha nem vámból, hanem adományból élnénk.

Sánta János