Péter hitével és Pál szeretetével – Magyar püspöki szentmise a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában

A szentmise főcelebránsa és szónoka Ternyák Csaba egri érsek volt. Koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a püspöki testület tagjai; Németh Gábor, az MKPK titkára; Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora és a jelen lévő papság. Az asszisztenciát a Pápai Német–Magyar Kollégium (Collegium Germanicum et Hungaricum) magyar növendékei adták.

A szentmisén jelen volt Kveck Péter szentszéki magyar nagykövet, Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója és a Rómában élő magyarok közössége. A szentmise zenei szolgálatát a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus adta, Molnár Éva vezetésével, karnagy: Gulyás Gergely és Masahiro Inukai.

A Szent Pál-bazilika a Via Ostiensé-n (Osztiai út) található az azonos nevű kerületben, a Tiberis bal partja közelében, néhány kilométerre attól a helytől, ahol Pál apostol, a Népek Apostola vértanúságot szenvedett, az ókori Róma városfalain kívül. A Népek Apostola Krisztus után 67-ben halt mártírhalált. 2006-ban vatikáni régészek megtalálták és feltárták Szent Pál sírjának maradványait az apostol síremléke alatt. A tudósok mintegy fél méterrel az eddig is látható PAVLO APOSTOLO MART feliratú márványtábla alatt egy római szarkofágra bukkantak. Magának a sírnak a pontos lelőhelye korábban a bazilika többszöri átépítése miatt bizonytalan volt, voltak olyan feltételezések is, hogy az 1823-as tűzvész során megsemmisült.

*

A keresztény közösségek szeretete és békéje egy háborúra készülő világban is tanúságot tehet Krisztusról. A hit továbbadásáról, a püspökök egységéről és a mindennapi megtérésről beszélt homíliájában Ternyák Csaba egri érsek.

„Jó volt ott lenni a pápa közelében” – idézte fel homíliájában Ternyák Csaba az előző napi találkozást Leó pápával. A Szentatya figyelmét, szeretettől áthatott tekintetét emelte ki: a magyar püspökök azt tapasztalták, hogy egészen jelen van közöttük. „Teljesen ott volt velünk. És ez átsugárzott a tekintetéből, átsugárzott a szavaiból.”

A találkozásban Péter utódának küldetése vált személyesen megtapasztalhatóvá: megerősíteni testvéreit a hitben. Az érsek hangsúlyozta, hogy a püspökök papjaikat és híveiket is magukkal hozták a szívükben Rómába. Az apostolok sírjánál népükért imádkoznak, és újra kifejezik hűségüket Szent Péterhez és utódához. A velük zarándokoló hívek jelenléte is öröm:

Jó azt látni, hogy Isten népe a pásztorokkal van, és hogy imádkozik értünk.”

„Leó pápa teljesítette azt a hivatását, hogy megerősítsen bennünket a hitben” – mondta az érsek. A pápai bátorítás különösen a hit továbbadásának feladatában jelentett megerősítést. Hogyan lehet az új nemzedékekkel megismertetni és megszerettetni azt a hitet, amely örömöt ad, élteti az embert és átmelegíti a szívét? Ez a kérdés Isten egész népét, a papokat és a püspököket egyaránt foglalkoztatja – mutatott rá a főpásztor. „És ezt a titkot próbáljuk mindannyian megfejteni.”

Szent Pál sírjánál az érsek a két apostol kapcsolatára irányította a figyelmet. Pál, aki korábban üldözte Krisztus egyházát, megtérése után felkereste Pétert.

Találkozásukat a mostani római látogatással állította párhuzamba: az evangélium hirdetésének gondjait, a hit befogadásának és továbbadásának kérdéseit az apostoloknak is át kellett beszélniük.

Péter és Pál egységét a nézetkülönbségek sem bontották fel. Pál meg is feddte Pétert, mégis közösségben maradtak. „Egységben voltak ennek ellenére, vagy ezzel együtt, vagy éppen ezért” – fogalmazott Ternyák Csaba. Innen a magyar püspökök közösségére tekintett: bár a világlátásukban lehetnek apró különbségek, a hit és az egyház dolgaiban egyetértenek. „A legfontosabb dolgokban egység van közöttünk.” Ez az összetartozás Rómában – Péter utódával találkozva és Pál apostoltól tanulva – különösen is megmutatkozik.

A szentmise olvasmányához kapcsolódva Ternyák Csaba Szent Pál példájának követésére hívott. Az apostol az egyház üldözőjéből lett Krisztus tanítványa, de a megtérés kérdésével mindannyiunknak újra szembe kell néznünk.

Mi talán soha nem üldöztük Isten egyházát, de mindig újra és újra szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy megtértünk-e? A mindennapi megtérés útját járjuk-e?” – fogalmazott az érsek.

A főpásztor arra figyelmeztetett: nem elégedhetünk meg azzal a gondolattal, hogy ha imádkozunk, vasárnap szentmisére megyünk és olykor meggyónunk, már teljesítettük keresztény kötelességeinket. Mindez természetesen hozzátartozik a hívő élethez, Krisztus követésének azonban a mindennapjainkat is át kell alakítania. „Krisztus követése arról szól, hogy az ő élete van bennünk, hogy tovább éljük az ő életét” – hangsúlyozta.

Ennek örömben, békességben és szeretetben kell láthatóvá válnia. Olyan közösségekben, amelyekre rácsodálkoznak az emberek: hogyan lehet így élni, amikor körülöttük forrong a világ, mindenki veszekszik és van, aki háborúra készül?

És ti, keresztények, hogy tudtok ilyen békések, ilyen szeretetteljesek lenni?” – tette fel a kérdést a főpásztor. „Ezek Krisztus követésének az igazi gyümölcsei a mi életünkben.” Majd kiemelte: „És ez a legfontosabb, hogy hogyan élünk.”

Pál apostol példájának középpontjában a Jézus iránti szenvedélyes szeretet áll. Ahogyan az érsek fogalmazott: „Nem csak úgy általában szeretettel, hanem mondhatnánk azt, hogy szenvedélyes szeretettel.” Olyan erős ragaszkodás, amely mellett minden más elveszíti jelentőségét. „Milyen messze vagyunk mi még ettől” – mondta Ternyák Csaba, majd hozzátette: „De ezen az úton járunk. Ezen az úton akarunk járni.” Az apostol sírja fölött ezért azt kérhetik a zarándokok, hogy maguk is ilyen intenzíven szeressék Krisztust, és mélyebben átéljék a hozzá tartozásukat.

Az érsek végül egyik egri elődjének jelmondatával foglalta össze a római zarándoklat lelki programját: „Péter hitével és Pál szeretetével.” Ezzel a hittel és szeretettel járva életük útját remélhetik, hogy rájuk is érvényesek lesznek Pál szavai: „Testvéreim, örömöm és koronám, így álljatok helyt.”

*

A Falakon kívüli Szent Pál-bazilika az apostol sírja fölé emelt római főtemplom. Pál sírhelyét már a II. században az Ostiába vezető út mellett tisztelték. A legkorábbi márvány síremlék cellája fölé Nagy Konstantin császár kisebb bazilikát emeltetett, melyet I. Szilveszter pápa 324. november 18-án szentelt föl. Később a zarándokok tömege miatt ezt a templomot császári rendeletre kibővítették.

Ciriades építész hatalmas öthajós, nyolcvanoszlopos, előcsarnokos bazilikája 1823-ban leégett; a mai főtemplom a keresztény világ adományaiból Luigi Poletti tervei szerint épült újjá, IX. Piusz pápa 1854-ban szentelte föl. A főtemplomához bencés monostor tartozik.

1959. január 25-én XXIII. János pápa a bazilikában váratlanul bejelentette a II. Vatikáni Zsinat összehívását, valamint a római egyházmegyei zsinat megtartását és az egyházi törvénykönyv felülvizsgálatát.

A pápai bazilika kiemelt helyet foglal el az ökumenében: pápai rendelkezés alapján a bazilika főpapja felügyeletével ökumenikus eseményeket szervezzenek a többi bencés apátság közreműködésével és egyetértésben a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériumával. Hagyományosan mindig ebben a bazilikában zárul az Imahét a Krisztus-hívők egységéért (ökumenikus imahét) a Szentatya vezetésével és a többi keresztény egyház vezetőinek a jelenlétében. A brit uralkodó a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, 2025. október 23-án délután, XIV. Leó pápa jóváhagyásával megkapta a Szent Pál királyi konfrátere (Royal Confrater) címet. A konfráteri címet a történelmi kapcsolatok, valamint a római és az anglikán egyház közötti megbékélés terén elért eredmények elismeréseként kapta III. Károly. A bazilika apszisában ekkortól egy trónszék került elhelyezésre, mely a jövőben a brit uralkodó és utódai fogják használni.

Szerző: Zsuffa Tünde, Kuzmányi István

Videó: Kardinális Csatorna/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír