Peter Kreeft: Angyalok és démonok; Mit tudhatunk róluk?

Az angyalok teremtését illetően a szerző hangsúlyozza, hogy hasonlóan más élőlényekhez, Istennek nem volt szükségszerű megteremtenie őket, hiszen „szabadon teremtett. Egyetlen létező sem szükségszerű Istenen kívül… A létezés színtiszta ajándék, pusztán kegyelem. Ez igaz minden angyalra és minden állatra és igaz ránk nézve is.”

Peter Kreeft hangsúlyozza: természetesen nem függ az üdvözülésünk attól, hogy hiszünk-e az angyalokban, vagy sem – „Nem azáltal jutunk a mennyekbe, hogy hiszünk az angyalokban, hanem ha hiszünk Jézusban, megbánjuk bűneinket és elfogadjuk Isten kegyelmét” –, s nem azért hiszünk bennük, mert szükségünk van rájuk, vagy a bennük való hitre. Ám a szerző figyelmeztet, hogy ha valaki hisz Istenben, „mert zsidó, keresztény vagy muszlim”, akkor hinnie kell az angyalokban is, hiszen mindhárom monetista vallás tanítja a létezésüket. „Ha hiszel abban, hogy a Biblia Isten szava az emberhez, és nem az ember szava Istenről, akkor hiszel az angyalokban, mivel a Biblia azt mondja, hogy valóban léteznek. Ha hiszel Jézusban, még ha pusztán emberi prófétának tekinted is, akkor hiszel az angyalokban is…” A kereszténység középpontja Jézus Krisztus, a kereszténységhez „elengedhetetlen Jézus Krisztusban, mint az Isten Fiában és Megváltóban való hit. Jézus pedig világosan tanította az angyalok létezését.”

Az amerikai professzor szerint az angyalok nem tartoznak ehhez a világmindenséghez, „csupán látogatók”, de felhívja a figyelmet, hogy mi sem tartozunk ide teljes mértékben, „Nekünk is van egy részünk, amely nem tartozik sem anyaghoz, sem térhez, sem pedig időhöz. De ettől még nem leszünk angyalok. A spirituális részünk azonban – a lelkünk, a szellemünk, az intellektusunk, az akaratunk és az érzelmeink – hasonlít az angyalokhoz.” Peter Kreeft állítja: „Az emberek a legalacsonyabb rendű (legkevésbé intelligensek) szellemek, és a legmagasabb rendű (legintelligensebbek) állatok. Értelmes állatok és testben élő szellemi lények vagyunk – a legokosabb állatok és a legbutább szellemek.” A szerző hangsúlyozza, hogy Isten és az angyalok tiszta szellemek, az emberek pedig szellem és test összetevőiből állnak. „Az ember testben létezik. Az angyalok nem.” Ám az angyalok időnként testet ölthetnek – ahogy arról szintén többször olvashatunk a Bibliában, de az általuk felöltött testek „nem valódi, élő emberi testek. Nem anyaméhből születtek. Nem kell enniük vagy lélegezniük. Nem növekednek, hiszen szellemi lények által készített maszkok.”

Az angyalok történelemben betöltött szerepéről a szerző megállapítja: „Az angyalok Isten üdvözítő tervének az eszközei. Ott voltak minden fontosabb állomásnál: például Ábrahám életében..., Õk jelentették be Sárának, Ábrahám százéves feleségének, hogy csodálatos módon gyermekeket fog szülni. Õk akadályozták meg, hogy feláldozza Izsákot… Õk jöttek Jákobhoz a létrán a sivatagban, le- és föl járva a forgalmas mennyei ’sztrádán’… Egyikük a Teremtő követeként jelent meg egy fiatal zsidó lánynak, és szelíden kérte az Õ nevében, hogy méhén keresztül, mint egy ajtón át beléphessen a világba… És amikor a Teremtő reszkető, lucskos kisbabaként megszületett, koszos bárányoktól és nyáladzó tehenektől körülvéve, az angyalok milliói jelentek meg az éjszakai égen. Majd harminchárom évvel később, amikor össze kellett szednie a bátorságát a Getszemáni-kertben, hogy a pokol kereszt alakú gödrébe ugorjon, ott voltak az angyalok, hogy vigasztalják őt.”

A szerző értelmezi Jézus egyik kijelentését: ha halálunk után a mennyekbe kerülünk, olyanok leszünk, mint az angyalok. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy nem lesz testünk, s figyelmeztet: Jézus nem azt mondta, hogy angyalok leszünk, vagy angyalokká válunk. Máténál (22,23-30) a szadduceusok kérdése arra vonatkozott, milyen lesz a házasság a mennyekben, kinek a felesége lesz az az asszony, akinek hét férje volt a földön. Jézus válasza egyszerűen az volt, hogy senki sem házasodik a mennyekben. Peter Kreeft szerint „Ily módon leszünk hasonlatossá az angyalokhoz. Nem a test mennyei létmódjáról kérdezték Jézust. Ha azt kérdezték volna, akkor ő soha nem mondta volna, hogy mi testnélküliek leszünk, mint az angyalok, mivel ő maga is feltámadott testével ment a mennyekbe.”

Az angyalok tevékenységével kapcsolatban a kötet szerzője megállapítja, hogy az ördögökkel vagy a bukott angyalokkal ellentétben az angyalok „mindig jót tesznek. Figyelmeztetnek, megmentenek, vezérelnek és megvilágosítanak.” Vagyis vigasztalnak bennünket, de nem az első pillanatban, „az igazi vallás soha nem a vigasztalással kezdődik, hanem a bűnbánattal, az alázattal és az istenfélelemmel.” Az angyalok szeretnek bennünket, s amikor kommunikálnak velünk, különböző gondolatokat, érzéseket vagy cselekedeteket sugallnak nekünk, igyekeznek a jó irányába terelni minket, de soha nem erőszakolják meg a tudatunkat, vagy az akaratunkat, mivel az szabad. Akaratunk ellenére nem tudnak sem jót tenni velünk, sem pedig jobbá tenni bennünket. Az amerikai professzor hite szerint több mint hatmilliárd angyal létezik, mivel minden embernek van egy őrangyala. Az angyalok létezésének nincs vége, de van kezdetük, hiszen Isten teremtette őket. Örökké fognak élni, ám természetesen nem örökkévalók, hiszen „Egyedül Isten örökkévaló.” A szerző nem hiszi, hogy az angyalok története az ősrobbanáskor, 12-18 milliárd évvel ezelőtt kezdődött volna, „Az ő idejük nem az anyagi világegyetem ideje. Ugyanúgy nem a fizikai időben léteznek, mint ahogyan a fizikai térben sem. Ebbe a világba kívülről tudnak csak belépni. Nem használhatjuk ennek a világnak az időfogalmát… arra, hogy lemérjük, milyen idősek az angyalok.”

Mivel angyalok léteznek, természetesen az ellenpont, a démonok léte is valóságos. Csakúgy mint a szellemi háború köztük a lelkünkért, a „győztes mindent visz” jegyében: „A csatatéren az élet és halál kérdése pontosan az, ami: élet és halál kérdése.” Szemben az angyalokkal, a démonok mindig arra törekednek, hogy a rosszra csábítsák az embereket. A démoni befolyásnak három szintje van: kísértés, elnyomás, megszállottság. Hasonlóan az angyalokhoz, természetesen a démonok is teremtmények. Az angyalok szabad akaratot kaptak a teremtéskor. Egy részük Isten szeretetét és szolgálatát választotta, mások viszont a lázadást. A szerző emlékeztet, hogy a Biblia is beszámol a „mennyei háborúról”, ami Lucifer (a „Fényhordozó”) bukása és Sátánná válása (a „Vádoló”) után tört ki (Jel 12,7-9; Iz 14,12-15). A keresztény hagyomány szerint Lucifer, a Fényhordozó volt legnagyobb a teremtmények közül, a legmagasabb rendű angyal, Isten jobbkeze, mégis föllázadt, és „föltalálta” a rosszat. Az angyalok egyharmada követte, annak az irracionális gőgnek és nagyravágyásnak a szellemében, amit a Sátán fogalmaz meg John Milton Elveszett paradicsom című drámai eposzában: „Jobb a Pokolban uralkodni, mint a Mennyekben szolgálni.” Peter Kreeft felhívja arra is a figyelmet, hogy a keresztény hagyomány szerint Isten kinyilatkozatta angyalainak a tervét nem csak az ember teremtésével, hanem a megtestesüléssel kapcsolatban is, vagyis, hogy Jézusban emberré lesz. A Sátán és más „méltóságos” angyalok azonban nem tudták elfogadni ezt a szerintük „méltatlan” tervet és meghajolni Isten akarata előtt.

A kötet szerzője arra is figyelmeztet, hogy az „ördög” azokat a bűnöket jelenti, amelyek a Sátán bukásából erednek: a szellemi bűnöket, különösen a gőgöt (amikor valaki Istennek képzeli magát), valamint az irigységet, a féltékenységet és a bosszúvágyat.

Peter Kreeft olvasmányos stílusban megírt, a humort sem nélkülöző könyve nagy élményt szerezhet azoknak, akik szeretnének alaposabban elmélyülni a témában, s azoknak is, akik csupán a felszínes, szenzációhajhász hollywoodi filmek, vagy újságcikkek nyomán kíváncsiak arra, hogy mit tudhatunk még az angyalokról és a démonokról (Szent István Társulat, 2010).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kép: http://konyvsarok.hu