A piaristák Magyarországon

Az idei első tárlat a kegyesrend megalakulásától napjainkig kíséri nyomon a szerzetesközösség és iskolái történetét, a piarista központi levéltár írásos dokumentumainak, fotóarchívumának és tárgyi emlékeinek felhasználásával.

Több mint négyszáz év telt el azóta, hogy egy spanyol pap Rómában felfedezte, hogy sok gyerek cselleng az utcán, s tanítani kellene őket. Így indultak el a piarista iskolák 1597-ben Róma Trastevere városrészéből. Háromszáz éve Veszprémben jelen van a piarista rend – mondta megnyitó beszédében Koltay András, a rend levéltárának igazgatója, aki az ünnepi alkalomból bevezető előadást tartott a piaristák történetéről az iskola előadótermében egybegyűlt diákoknak, öregdiákoknak, érdeklődőknek:

A piarista rend elterjedése szorosan összefüggött az ellenreformációval. Első magyarországi rendházukat 1642-ben alapították az akkor Lengyelországnak elzálogosított szepességi Podolinban. Magyarország közigazgatási területén először Privigyén, majd Breznóbányán és a Pozsony melletti Szentgyörgyön alapítottak rendházakat; 1721-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány. A török és a kuruc háborúk lezárultával, a piaristák terjeszkedése következtében megkezdődött a rekatolizáció a korábban protestánssá vált vidékeken. Az új alapítású közösségek közül több országos jelentőségűvé vált, így a nyitrai, a veszprémi, a váci, a pesti és a szegedi gimnázium. Az 1770-es évek végén már 27 piarista iskola működött hazánkban, beleértve azt a négyet is, amelyet a feloszlatott jezsuita rendtől vettek át 1776-ban. Veszprémbe elsősorban a papképzés felélesztése, a  szeminárium vezetése céljából hívta a piaristákat Volkra Ottó János veszprémi püspök 1711-ben. Október 26-án érkezett az első három szerzetes a veszprémi várba, s ideiglenesen abban a házban rendezkedtek be, ahol a református lelkészség működött korábban. A püspök évi 200 forint évjáradékot fizetett utánuk. Az évszázad közepére épült fel a piarista rendház és gimnázium épületegyüttese, amelyet 237 esztendeig használtak a kegyesrend tagjai; az államosítások után 2009-ig állami iskolák működtek a területén, ám ekkor, megromlott állagára való tekintettel, be kellett zárni.

A történelmi visszatekintésben Koltay András kitért arra is, hogy a később is protestáns többségű vidékeken, Debrecenben, Máramarosszigeten, Besztercén és Nagykárolyban is megalakultak a piarista rendi központok, templomok majd az iskolák; a szerzetesek itt plébániai teendőket is elláttak. Az előadó arról is szót ejtett, milyen volt a piarista iskolai oktatás tanulmányi és szervezeti rendje: a 60–80 fős osztályokból kezdetben egy szerzetestanár két osztályt is tanított, majd fokozatosan specializálódtak az intézmények, gazdagodott a tantárgyak száma, és kialakult a szaktanári oktatás, amelyben a latin nyelv oktatása hangsúlyos volt, de a hazafias oktatásra is nagy gondot fordítottak. Előadása végén az 1948-as államosítás nehéz időszakáról is és a mai piarista tanintézményekről beszélt a rend levéltárának igazgatója.

Toldi Éva/Magyar Kurír