Profán és szakrális kötődései

Az akvarellfestészet mestere a kiállításon főként szakrális témájú alkotásait mutatja be, amelyek jellegzetes, egyéni kolorit-technikájukkal alkalmazkodnak a palota belső lelkiségéhez, a tér történelmi és spirituális atmoszférájához.

Köszöntőjében Márfi Gyula érsek örömét fejezte ki, hogy rövid időn belül másodszor is összegyűjtheti a rezidencia a művészet, a múlt értékeinek tisztelőit; hiszen a közelmúltban a palota termeiben a két utolsó magyar királyné emlékére nyílt tárlat a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény  rendezésében. A mostani kiállításon szintén profán és szakrális találkozásának, harmóniájának lehetünk tanúi – mondta a főpásztor. Kiemelte: ami már az első benyomások alapján megragadja az embert, az a sokféleség, műfaji és tematikus sokszínűség, melyet a művész elénk tár. Hiszen akvarell- és olajfestményei mellett síkplasztikákat is láthatunk, így a Tihanyi Alapítólevelet és Vetési püspök imakönyvének festői ábrázolását; továbbá  a veszprémi vár környezetét, templomait s a balatoni vidék megannyi természeti szépségét. A természeti és a természetfölötti között azonban nincs éles határ, szakrális és profán összetalálkozik, hiszen ami szép, az mindig szakrális is, a teremtő Isten kezének nyomát viseli magán. Az egységet a sokféleségben a balatoni festő hazaszeretetének festői megnyilatkozásaiban találjuk meg – fogalmazott az érsek.

A kiállítást Péntek Imre József Attila-díjas költő nyitotta meg, aki köszönetét fejezte ki, hogy az ódon falak befogadták a kortárs alkotó tárlatát. Ez a nyitottság rendkívül komoly értékeket hozott létre az utóbbi években – mondta. A kiállító művészről szólva méltatta eddigi munkásságának emlékezetes alkotásit, s azt, hogy Veszprém megyében sokan ismerik, szeretik, korábbi tárlatainak élményeit is őrzik emlékeikben. Rámutatott: Veszeli Lajos művészi pályája egyre inkább kiteljesedőben van. Alkalmazkodás és alázat jellemzi, s nagy ráhangolódás eredménye e mostani kiállítás is – fogalmazott Péntek Imre. Méltatta a festőművész alkotásainak mesterségbeli értékeit, technikai minőségét, ugyanakkor megőrzött spontaneitását, azt a képességet, ahogy az akvarell révén olyan finom részleteket is ábrázolni képes a művész, amely nem jellemző egyébként e műfajra. Ecsetje nyomán a táj lélekkel telik meg, átemelkedik a valóság racionális dimenzióin. Finom koloritjai a láthatatlant is megidézik. Nemcsak a táj lelkét, hanem a múltját is visszaadják alkotásai – hangzott el a kiállítás megnyitóján.

A költő méltatta Veszeli Lajos történelmi portrésorozatát, amelynek révén újrafogalmazódnak, felidéződnek a régió jelességei, a magyar történelem nagyjai, így  I. András király, Ranolder János püspök, Széchenyi István, Cholnoky Jenő földrajztudós, Kisfaludy Sándor, Jókai Mór többek között. Sokan idejétmúlt vállalkozásnak tekintik a történelmi portré műfaját ma, pedig  nagyon is nagy szükség van elődeink emlékének, örökségének ébren tartására  napjainkban is – emelte ki beszédében Péntek Imre.

A tárlaton Kisnémeth Ferenc festőművész vízcseppekre komponált gitármeditációi hangzottak el.

Toldi Éva/Magyar Kurír